A borkedvelők körében lassan már nem a kenguru, hanem a Penfolds bor Ausztrália szimbóluma.
Bizonyos Dr. Christopher Rawson Penfold - angliai emigráns - vagy 150 évvel ezelőtt borászatot alapított a dél-ausztráliai Adelaide-ben.
Egyik leghíresebb boruk a Penfolds Grange, egy rendkívüli, szélsőségesen tölgyes és meglehetősen savas, Shiraz alapú bor fajta. A zamata azonban meglepően különlegessé válik, ha 20-25 évre palackba zárva pihentetjük. A hosszú érlelésnek az a másodlagos hatása sem elhanyagolható, hogy közben az ára is a csillagos égig szökik.
Az 1976 évjáratot 2008-ban fogyasztva kijelenthetjük, hogy egy jó dekantálás után az íze lehengerlő és teljesen egyedüli.
Az új évjáratok élvezhetetlenül savasak. Lágyulnak ezek a savak valaha? Milyen alkímiai csoda tudja majd ezt a palackba zárt ecetet folyékony bársonnyá varázsolni? - Ezek a kérdések gyötörték 1957-ben a Penfolds vezetőségét, amikor a borászatnál dolgozó Max Schubert borkészítő bemutatta első kísérletének eredményét, a Grange Hermitage 1951-1956-os évjáratot. A bort az egybegyűltek utálni valónak találták, és azt mondták neki, hogy álljon le a készítésével! Még jó, hogy nem kötöttek útilaput a talpára!
A Penfolds szerencséjére Max Schubert nem csüggedt el és 1959-ig - nem hagyva ki egyetlen évjáratot sem - titokban folytatta a már illegális tevékenységet. Ennek gyümölcseként a kezdeti 51-52 évjáratok elkezdtek beérni, finomulni és lassan a kritikusok is megbarátkoztak vele. 1960 körül a bort elfogadták, sőt megbecsültté vált! A vezetőség mea culpázott, és most arra utasította Shubertet, hogy kezdje újra a termelést.
Manapság ezek az egyéni palackok már gyűjtők kezében vannak. Csak a miheztartás végett megjegyzem, hogy egy üveg Schubert készítésű 1951-es Grange 50 ezer dollárért kelt el egy 2004-es árverésen. Az 1955-ös évjáratot 1962-től már versenyeken is indították, és az évek során több mint 50 aranyérmet nyert.
Az 1971-es a Shiraz kategóriában megnyerte a Wine Olympics-Paris borolimpiát Párizsban. Az 1990-est pedig a Wine Spectator magazine 1995-ben az év vörösborának nevezte, és 99 ponttal osztályozta a lehetséges 100 pontból. A borkedvelők körében lassan már a Penfolds bor Ausztrália szimbóluma és nem a szinte méltatlanul népszerű, ugri-bugri kenguru.
Remélem valaki kinyit majd egy palackot az egészségemre olyan 20 év múlva....!
Hogy rátérjünk a dugókra is: abban majdnem biztos vagyok, hogy 20 év múlva ez a bor sem jön majd az eredeti zárlattal! Sajnos még a modern készítésű dugók sem szavatolnak 10-20 évnél hosszabb időtartamot. A parafa, mint valamennyi természetes anyag, kiszámíthatatlan és váratlanul tönkre is mehet.
Néhány magánvállalkozás kínál dugócsere szolgáltatást és egypár bordeaux-i ház is kiterjesztette ezt a figyelmességet a legjobb kuncsaftjai számára, de a Penfolds az egyedüli olyan borászat, amely útra kerekedik és viszi dugózás show-ját szerte a világba! Minden évben mobil palackozó-klinikával végigutazza a világ nagyvárosait, ahová a meghívott fogyasztók bevihetik kiértékelésre a 15 évnél öregebb Penfolds borokat. A tulajdonos lehetőséget kap a palack felnyitására, majd az autentikus Penfolds szakértő megkóstolja a bort, és ha annak íze megfelelő, akkor feltölti ugyanolyan fajtával, egy fiatalabb évjáratból. Új dugót tesz bele, majd lezárja megfelelő fóliával. Természetesen a tulaj is megkóstolhatja a bort, ami jó alkalmat nyújt drága gyűjteménye érzékszervi vizsgálatára.
Azonban kockázat is van! Ha a bor megbukik a vizsgálaton, a palackot újratöltés nélkül lezárják, és nem hitelesítik, csak egy fehér felirattal látják el, amin az állhat, hogy a bor tovább nem tárolható, vagy pedig az, hogy azonnal fogyasztandó! (Ez utóbbinak is örül sok gyűjtő, hiszen mindez ideig kétséges volt számára, hogy melyik évben érdemes ezt a palackot kinyitnia!)
Néha óriási meglepetés is éri őket! Ilyen volt a fiatal Benjamin, aki 86 üveg Grange-el érkezett. Mindenki felfigyelt: ..Lopott az áru?.. Hamar kiderült, hogy az értékes 19981-82-es palackok a fiú nagyapjától származnak, aki egészségügyi okokból már évek óta nem borozgathatott. Az összes bor hitelesnek minősült és a legtöbb ízre is jó volt! A Penfolds borászat újabb - egy életre szóló - rajongóra lelt, a fiatal ingatlanközvetítő (és most már újdonsült borász is) eleget nyert az élményből, hiszen megbizonyosodhatott borai fejlődéséről, és van jó pár éve arra, hogy – lehetséges dugóhiba nélkül - tovább tárolja kiválónak minősített borait! Tehát minden szép,olyan mint egy reklámfilmben "Everybody happy!" A vállalkozás legfőbb célja láthatólag az, hogy minden Penfolds tulajdonost boldoggá tegyen.
Érdekes, de bizonyára célszerű marketing!
A Penfolds egyébként beviszi az összes bevizsgált bor adatait egy master database-be (központi adatbázis), ami többek között lehetetlenné teszi a lopott Penfolds borok értékesítését.
Ahogy én értelmezem az egészet: lenyomozok egy 15 éves Penfolds-ot, kifizetem, elviszem az újra dugózó klinikába és - feltételezve hogy a bor még nem halott - felfrissíttetem. A legrosszabb esetben a bor megbukik, akkor nem tudom eladni minimum tízszer annyiért, csak falatozom egyet, végigkóstolom Penfolds legújabb kiadásait, és lehetséges, hogy még egy-pár percet elbeszélgethetek Peter Gagóval is, aki kétségtelenül az aktuális sztár a borkészítésben.
Nem hiszem, hogy Manhattan és környékén lehet találni ehhez hasonló élményt rongyos száz dollárért.
