Mindenki hazudik - A Doktor House sorozatról

Aki keres, talál

Egy gyorsklikkelésű portya a hálón a magyar oldalak között bármely közvélemény-kutatásnál egzaktabban mutatja, hogy mi fontos és mi nem. Bepötyögve a Gugliba, hogy Doktor House, az lazán hatjegyű találattal kecsegtet, illetve rettent el, kit hogy. Fontos jelenséggel van dolgunk.

Kiderül a zord külsejű és mogorva doktorról, amit a sorozatból nem feltétlen, hogy a keresztneve Gregory. Aztán igenmód a szemünkbe ötlik a Dr. Allison Cameront alakító Jennifer Morrison egy modellkorabeli fotója, amin sokkal áramvonalasabb, mint azt a diszkrét orvosi ruha sejtetni engedi (be is raktam háttérképnek). De az is az orrunkra köttetik, hogy a párbeszédek során szőnyegbombázásszerűen záporozó szakkifejezésekben a forgatókönyvíró szívesebben diagnosztizál bacterial vaginosis-t, mint egy valóban létező, de kevésbé komikus nevű fertőzést.

Hazai vizekre evezve is botolhatunk érdekességekbe. Megtudhatjuk például, hogy a Vicodin nemcsak egy erős fájdalomcsillapító, hanem a magyar Doktor House rajongói oldal neve is. Jellemző. Viszont nemcsak a honlap-gründoló fanoknak telnek nehezen a szerdától szerdáig tartó szürke hétköznapok. Találtam egy csokor Doktor House-os fórumot is, ahol nemcsak a szinkronhangok kerülnek kielemzésre, de a legnagyobb látogatottságnak örvendő kérdésnek a „Ki illik House-hoz?” párkereső topik bizonyul. Hogy az olyan magánakciókat ne is említsem, ahol a legjobb beszólásokhoz egy fórumozó két részből is hosszan szemezget. Innen egy jellemző idézet: „Most meg szégyenlős lett? A gatyájába csinált előttem. Ez egy elég csúnya mellékhatása a haldoklásnak.” És még rogyásig pakolgathatnánk a motyónkba hasonlókat.

Kérdezőbiztosnak állva

Mi lehet a titka a sorozatnak, ami odacsábítja a tévédoboz elé az ilyesmire különben kevéssé fogékonyakat is? Mitől több és más, mint az olyan orvosos teleregények, mint a Vészhelyzet? Egyszerű: maga a címszereplő személye nyomja a latba a többletet. Ez a nem kevés rossz szokással megvert, első blikkre antipatikusnak tűnő zordon ember, aki a betegei és a kollégái legérzékenyebb pontját kötőtűvel bökdösve fitogtatja az emberismeretét, úgy gonoszkodik. Miközben a – rá tartósan haragudni nem tudó – kis csapatával megfejti az emberi test olyan tünetcsoportokkal és elváltozásokkal járó, néha a biohorror eszköztárát is súroló feladványokat, ami beleérzésnek a töredékével az alkimisták szakmányban gyártanák az aranyrudakat.

Helyezzük kultúrtörténeti távlatokba a morózus doktorunk személyét: egy kórházfolyosón grasszáló III. Richárd, akinek még a sántasága is stimmel. Ha nem is púpos. Vagy mégis? Minek minősítsük akkor a súlyos Vicodin-függőségét? Az nem olyan, mint valami letehetetlen teher a háton? Ez különösen a múlt heti résznél nyert jelentőséget, mikoris körülötte mindenki pont emiatt és a doktorunkra a vizes lepedőt ráhúzni kívánó, nyakas nyomozó miatt faragott majdnem rá. És ez is mind milyen hatással van a kollegákra és ránk? Újabb markáns vonásokkal gazdagítja, teszi még testibbé az odaskicceltnek eddig is csak bajosan nevezhető House-t. Mi több – ez már aligha lephet meg bárkit is –: talán még rokonszenvesebbé.

Azonosulás az agresszorral

Nagyokos pszicho mókusok ezt a vonzódást biztosan így skatulyáznák. Felteszem, mindenkinek volt legalább egy olyan tanára, aki szarkasztikus humorral méltatta a nem tudást, aki a dolgozatírás során elkobzott puskán olvashatókat élvezettel kommentálta, és akinek a szófordulatait a szünetben parodizálta. Aki egyéniség volt. Persze hogy utálta akkoriban, mondván, miért nem bír olyan lenni, mint az oktatásban eltöltött évek során kilúgozott agyú többi. Ha azonban évek múltán visszagondol az iskolás éveire, meglepetten tapasztalja, hogy éles körvonallal csak az ilyen tanárok maradtak meg az emlékezetében. A tízéves osztálytalálkozón pedig a nagy többségnek már a nevét se fogja tudni. A Doktor House-féle az előbbibe tartozik. Valamilyen, de az nagyon.

És mi a helyzet a többi szereplővel? – tehető fel a jogos kérdés. Élik a maguk életét, asszisztálnak, impulzusokat adnak a bicebócának, mintegy védangyalként kövezik ki jó szándékkal az útját. Be-beszállnak orvosi szakkifejezésekkel pingpongozni House-zal. Néha csak az egyikük, néha többen is. Egy biztos, House mellett bárki is csak akkor áll, ha forgóznak. A női rajongók mind fokozódóbb sajnálatára. Ám ők sem maradnak kielégítetlenül. A mézesmadzag vége imitt-amott csalogatón előkunkorodik. House-nak Dr. Lisa Cuddyvel (Lisa Edelstein) való kvázi-szerelmetes csatározásaiban nagyonis ott érződik, hogy át tudna forrósodni a kapcsolat. Csak ne kőt kőhöz koppintva kéne csiholni a szikrát.

Továbbá ott van még az a finoman homoerotikus viszony, ami House-t Dr. James Wilsonhoz (Robert Sean Leonard) köti. Vagy épp fordítva. Nehéz volt nem észrevenni ezt a szálat a korábbi részeknél, amikor együtt laktak, közösen karácsonyoztak stb. Ez azonban csak pikáns mellékszál. A nőrajongók megnyugodhatnak. Az orvos kettősünk nem jut túl a barátságon. Ha House valamihez is szívből kötődik, az a zongorája. Az ideális páros. Mindkettejüket a másik teljesíti ki. De még jócskán változhat ez a felállás. Sok jó évad van még ebben a sorozatban.