Hotel Yacht Club, Siófok (szállodateszt)

Régóta nézegettük ezt a helyet az interneten. Csak korábban mindig közbejöttek olyan önlebeszélő praktikák, hogy messze van (lemértük, Szombathelytől 165 kilométer), hogy viszonylag kicsi, tehát nem éri meg valamirevaló svédasztalokat üzemeltetniük, no meg hogy mi a fenét lehet csinálni télen Siófokon.

A hely úgy került most a képbe, amikor az eredetileg becélzott soproni hegyiszállás közölte: arra a hétvégére minden szoba foglalt. Ha a hegy nem, akkor legyen a víz és Siófok, ami már csak azért is csábítóbbnak tűnt, mint korábban, mert amíg vacilláltunk, a hotel mellé felépült egy fürdőház, ami február közepén az e tájba meglehetősen hűvös Balatont részben helyettesítheti.

Péntek három óra felé érkezünk a hotelben, előtte még kicsit tekergünk a tóparton, mert nem olyan könnyű ráakadni az épületre ott a Sió csatorna torkolatánál, a zsákutca legvégén. Parkoló vígan van, becsekkelünk, a hely már elsőre látásra barátságosnak tűnik, esztétikus, emberszabású, meg van technika is, minden szobában ingyen internet – kipróbáltuk, megy – az ajtók meg a mostanában oly divatos mágneskártyával működnek. Hogy mégis három és nem négycsillagos helyen járunk, az láthatóan leginkább a szobaméretben realizálódik.

A fürdőszoba és rakodóhelyek rendben vannak, ám a duplaágy és az asztal - a tükröt félig eltakaró tévével - gyakorlatilag elfoglalja a szobát, melyhez egyetlen szék tartozik. Nem mintha még olyan sok férne el.

Cserében van viszont egy erkélyünk, amely a jachtkikötőre, illetve télen hajók hiányában a Sió csatorna torkolatára, a mólóra, a sirályokra és persze a Balatonra néz. A balkonon van egy kis asztal és két fonott szék, ami annyira csábító így együtt, hogy február ellenére órákat ülünk kint a tavat bámulva, délelőtt pohárral az asztalon, este pokróccal bebugyolálva.

Az érkezésünkkor egy üdvözlőkoktél dukál, amelyet az étteremben szopogatunk el, a pincérrel trécselve. Megtudjuk, hogy a vacsora valószínűleg nem lesz svédasztalos, mert ahhoz nem vagyunk elegen. Ilyenkor úgy szokták intézni, hogy van kétféle leves, háromféle főfogás, plusz saláták és édesség, a kedves vendég meg abból és annyit eszik, amennyit akar. De mire eljön a vacsoraidő, annyira felduzzad a létszám, hogy mégis svédasztal lesz belőle, ami azt jelenti, hogy az említett mennyiséget büféjelleggel teszik ki.

A külső, nagyablakos – nyáron feltehetően nyitott – és a belső, intimhangulatú helyiség is szokatlanul igényes a három csillaghoz képest, amihez még hozzájön a kiváló konyha. A szakács különösen az első nap tesz ki magáért, a szűzérmék, a grillezett hal és az olasz tészta egyaránt díjnyertes, különösen azt figyelembe véve, hogy mindez menü kategória. Már csak ezért is javasolható a félpanzió, no meg azért, mert ennek hiányába erősen fog a pincérek ceruzája: a főételek két-háromezer forintba kerülnek, ami még Siófokon sem kevés, ami igazság akkor sem változik, ha a szűzérméknél azért bonyolultabb dolgok vannak a Hotel Yacht Club étlapon. Az italárak viszont tolerálhatók, 200 forintért mérik például a korrekt szekszárdi kékfrankos decijét, ami már csak azért is megbecsülendő szolgáltatás, mert télen nem is olyan egyszerű más vendéglátó-ipari egységet találni a környéken.

A szálloda télen kétségkívül a fürdőházával tudja odacsalogatni a vendégeket. Nem kell gigantikus létesítményre gondolni, de ami van, az esztétikus, tiszta és használható. A fürdő egy új építésű, abszolút tóparti épületben kapott helyet, ahova a szálloda első emeletéről egy zárt függőfolyosón lehet átlibbenni. Van egy kétsávos 25 méteres úszórész és egy melegvizes pezsgőfürdő, és gyermekpancsoló. Az alsó szinten szaunák, gőzfürdő és hasonlók vannak. A téli kültéri strandolás rajongóinak (jelen!) a csúcs azonban az a két jakuzzi, amelyeket az épület falain kívül állítottak fel és amelyekben 40 fokos víz buborékol. El lehet nézni belőlük egy darabig a téli tavat és a Sió csatornán horgonyzó kopottas balatoni hajókat, no meg a meleg víz és az emberi testek közelsége oldja a szociális falakat is, az ember csak azt veszi észre, hogy egész jól elcseveg mosonmagyaróvári nyugdíjasokkal az ottani fogorvosok helyzetéről.

És bár még sok kellemes apróságot kihagytunk, a végén mégiscsak meg kell említeni a legfontosabbat: a kifogástalan személyzetet, mely nem játssza túl a szerepét, nem nyomul feleslegesen, de a recepción, az étteremben és s fürdőben is olyan természetesen és kedvesen próbálja kitalálni a gondolatainkat vagy teljesíteni az apró-cseprő kéréseinket, amivel talán még sehol nem találkoztunk.

Hotel Yacht Club tízpontos válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehet felvenni a versenyt a multinacionális és hazai szállodamamutokkal. Mert hiába van például fél kilométeren belül kettő ilyen is mellettünk, az irigység legcsekélyebb jelét sem érezzük este, amikor elsétálunk mellettük.

A Hotel Yacht Club honlapja

A téli Siófok Legalább másfél évtizede nem voltam a nyári Siófokon, így nem tudom pontosan milyen, de Fonyódról vagy Keszthelyről nagyjából arra tudok következtetni, hogy nincs túl sok esélye a világörökség részévé válni. Nos, télen sincs. És mivel ilyenkor nem takarnak sem a fák, sem a az elárusító bódék kihajtogatott szárnyai a színes bikinikkel, búvárszemüveggel és strandpapuccsal, még jobban látszik a járdák állapota, a szocreál maradványok és a turistamentes civil kisvárosi lét. De a Balaton télen is gyönyörű, legyen eső, hő, szél, vagy napfény, mindig jó nézni az erkélyről, a tó partján ücsörögni vagy bóklászni mindenképpen felér bármilyen múzeumi vagy wellness kalanddal. A Balaton - ne kiabáljuk el, de - úgy tűnik tönkretehetetlen. Képek a februári Siófokról.