

Ami a lokációt illeti, az Ibrahim kávézót és éttermet a vasi kisváros Fő terén találjuk. Neve törökös megjelenésre utal, s az utcai front összhangban is áll várakozásunkkal. Belépve a kávézóba apró előtérbe és kedves invitálásba, mosolygós felszolgálókba ütközünk. Jól esik a szívélyes üdvözlés, ritka a mai világban. Az elrendezése trükkös, a szűk helyiségekre tagolt terek miatt azt sem megmondani egyértelműen, hogy kicsi vagy nagy az Ibrahim. Hiába, a több száz éves, műemlék (jellegű) házak már ilyenek: Csak kompromisszumok árán lehet átalakítani őket.
A létesítmény három részből áll. Az első rész bárjellegű, pulttal, néhány székkel, így főként a gyors kávézások színtere. A hátsó rész étteremként funkcionál, ezt most nem próbáltuk ki, mint ahogy a nyáron működő kerthelységet sem.

Amúgy is a középső traktus a lényeg. A kialakítás diszkréten török, vagy legyünk pontosabbak, törökös. Mert vannak ugyan erős utalások a tapétázott falak, a méretre készült bútorzat, az ülőkék és leginkább a párnák révén, ám nagyon messze nem rugaszkodik el a klasszikus stílustól. Hiányzik a réz és az arany vibráló csillogása, a textilek túlcsordult ornamentikája, a bágyadt fényekkel játszó lámpák, mécsesek és gyertyák. Néhány arannyal nyomott bőr puff vagy lágyan vibráló falikar csodát tenne a keleti hangulat érdekében. Hiányzik a keleti zene lüktető ritmusa (sajnos kereskedelmi rádió szólt látogatásunkkor), a fűszerek illata. Ezt az sem ellensúlyozza, hogy a mosdókhoz menet egy török jelmezt látunk a fal bemélyedésében.
Az ital és süteményválaszték sem dominánsan a keleti vonalat képviseli. Kapható ugyan török kávé a maga zaccos voltában és egyéb kávékülönlegességek, mint a Szultán és Hárem fantázianévre hallgató specialitások. Ellenben nem találunk a sütemények között ragacsos, európai szájnak bizarrul édes, mézes-mandulás változatokat.
De ezt csak egy darabig bánjuk. Ugyanis az Ibrahim kávézó nem ezekről híres, hanem a réteseiről. Nem ismerek több olyan helyet Vas megyében, ahol ilyen finom rétest ehetünk ennyi féle ízben.
Bevezetésként jegyzem meg, a rétesről mindig a nagymamám jut eszembe, aki derék falusi asszony lévén, a rétessütést heti rutinnak tekintette. Nem kímélte magát a sok macerától, mert a rétessütés nem kis vesződséggel jár, lisztszitálással, végtelen tésztanyújtással, miegymással.
Nos nem tudom, hogy készülnek az Ibrahim rétesei, de majdnem olyan jók.

A hagyományos töltelékeseken (meggyes, cseresznyés, túrós, almás, tökös-mákos) olyan különlegességekre is lelhetünk közöttük, mint az áfonyás vagy a barackos produktum. Nem mellékes, hogy a rétesek – és minden egyéb sütemény - tálalása igényes, minőségi porcelán tányérokon szolgálják fel őket a pincérek.
Ja, a lényeg. Ki is volt valójában Ibrahim? Nos, II. Szulejmán egyik derék hadvezére. Ő vezette a Kőszeg elleni ostromot. És ő volt az, aki csapatával utolsók között menekült a városból, 1532. augusztus 30-án, 11 órakor. Akiért a harang szól.
Ibrahim kávézó
Kőszeg, Fő tér 17.
Tel: 94/360-854