Tarlós István és Rogán Antal Szombathelyen kampányolt

Terepszemle

Hét óra előtt pár perccel esek be az MMIK-ba, ahol utoljára politikai rendezvényen még egy feledhetetlen Korda György-koncerten voltam, valamikor 2006 elején. Most a Fideszé a nagyterem, hiába, változnak az idők. Az ajtónál egy ifjú hölgy a megyei önkormányzat kiadványát, a Vas Megyét nyomja a kezembe, melynek első oldalán Veres András püspök nagyon nem csinál titkot abból, hogy ő bizony három igennel szavaz.

A rendezvény késik vagy húsz percet, így van idő a terepszemlére.

A nézőtér kb. 90 százalékban telik meg, a városi ellenzék majdnem teljes létszámmal itt van, nem így a „civil” középkorúak és a fiatalok, akik közül alig látunk a székeken. Az átlagéletkor közel lehet a hatvanhoz, ami egyrészt figyelemre méltó, másrészt erősen hasonlít a szocialisták kampányrendezvényeihez. Pontosabban a korábbi rendezvényekhez, mert mostanában a szocialisták nagyon visszafogottak a nyilvános szereplésekkel.

A színpadkép

A színpadkép puritánabb, mint a korábbi Fidesz-nagygyűléseken megszoktuk. Egy kisebb plexiasztal, mögötte egy kékes paraván. A színpadon még egy cserepes növény és egy kisebb LCD-tévé, melyen Tarlós István kampányfotói, illetve az új Best of Gyurcsány megy. Ez utóbbi annyira nem köti le az embereket, csak Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter vált ki mérsékelt indulatot, a miniszterelnök verbális örökzöldjei láthatóan inkább vidám perceket szereznek a közönségnek.

Tarlós István kampányfőnök megérkezik, kíséretében ott van Rogán Antal fővárosi polgármester, Hende Csaba és Puskás Tivadar országgyűlési képviselők, Marton Zsolt városi frakcióvezető és Kun Miklós történész.

Marton Zsolt: fejenként 400 forint

A szombathely Fidesz-KDNP frakció vezetője először a keddi Fidelitas performance-ról beszél, mely során a szervezet aktivistái Gyurcsány-álarcokban okoztak riadalmat a járókelőknek. Jól jellemzi a magyar közéletet – mondja-, hogy a miniszterelnök képével riogatni lehet az embereket.

Aztán arról számol be, hogy a kampánynak vannak negatív visszhangjai, például valaki azt mondta, hogy a kampánylevelek árát az egészségügyre kellett volna költeni. Ugyanakkor a népszavazás személyenként mindössze 400 forintba kerül, ez az ára, hogy az emberek kifejtsék véleményüket. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a kormány százmilliókat költ annak propagálására, amivel a többség nem ért egyet.

A történész

Kun Miklós történész valószínűleg a kampánygyűlés emocionális felhangjait volt hivatva szolgáltatni. Kun azok közé a jobboldali térfélen tevékenykedő szellemi emberek közé tartozik, akinek retorikája biztos utat talál egy masszív szavazóréteghez, másrészt meg legalább ennyi bizonytalankodó idegenkedik tőle.

Kun egyszerre nevezi Szombathelyt ősi római és ősi magyar városnak, ahol „sok jóarcú embert lehet látni”.

Ami a népszavazást illeti, szerinte elég szomorú, hogy ezekről az evidens kérdésekről szavazni kell, és megvívni a csatát a „gazdag és ravasz”, illetve „gonosz és alávaló” emberekkel. Ha elég ember elmegy, és igennel szavaz, akkor nemcsak a megalázó vizitdíj és tandíj, hanem a „hazugsággyár” is omladozni kezd talán.

Kun arra emlékeztet, hogy 55 évvel ezelőtt halt meg Sztálin, de sztálinizmus - amelynek alapvetése a hazugság - még sok tekintetben itt van. Emellett óv a hamis prófétáktól, akik arra biztatnak, hogy még tűrjünk, mert most épül a szebb jövő.

Rogán Antal népszerű és vicceket mesél

A budapesti belvárosi polgármester már a beszédje elején közli, hogy a népszavazás egy olyan gondolkodásmód ellen jött létre, aminek megítélése nem baloldaliság vagy jobboldaliság kérdése. És mindjárt vicc következik, aminek a lényege: Gyurcsány 2006 nyarán hosszú előadást tart az elvtársaknak az új politikáról, és vázolja a teendőket. És amikor a hosszú csend után egyvalaki halkan megjegyzi, hogy nem ezt ígérték az embereknek, arra a kormányfő ezt válaszolja: „Elvtárs, ez egy maradi gondolkodásmód. Ez a mi szavunk, mi adtuk, és mi vesszük vissza.”

Rogán retorikája jóval visszafogottabb, mint a történészé, az érzelmek helyett érvekkel magyarázza, hogy a kormány olyan intézkedéseket vezetett be, melyeket a kampányban nem közölt, és utána sem beszélt meg senkivel. Ezeket ráerőltetik az emberekre, ráadásul úgy tűnik, semmi nem lett jobb, sőt.

Nincsen baloldali vagy jobboldali tandíj és vizitdíj, így az a furcsa helyzet áll elő, hogy a baloldali szavazók azt kapták jutalmul, amit a jobboldaliak büntetésül – mondja Rogán, ismét átkacsingatva a túloldalra.

Ami a vizitdíjat illeti, a fennáll a veszély, hogy a fejünk felett egy olyan egészségügyi rendszer épül ki – pénztárakkal, kórházakkal, orvosokkal -, melyről senki nem kérdezte meg az embereket. Ennek jele, hogy már létezik olyan banki konstrukció, amely jelzálog formában ad hitelt gyógyszervásárlásra – teszi hozzá.

A tandíjvitába új szálat visz az a megközelítés – legalábbis én még nem hallottam -, hogy az állam mindenképpen nagy pénzt tesz a felsőoktatásba, és mivel a tandíj elsősorban a kevésbé tehetős diákokat szorítja ki, így végső soron a gazdagabb gyerekek taníttatását fogják majd az adóforintok fedezni.

A kormányzati politika hitelessége nullán van baloldali és jobboldali emberek számára egyformán – mondja Rogán, és ezt egy második viccel illusztrálja: Marika néninek százezer forintra van szüksége, mert a férjét gyógykezelni kell. Minden nap elmegy a templomba és imádkozik az Úrhoz a százezer forintét. Ezt meghallják a helyi szocialisták, és úgy döntenek, segítenek, helyreállítják a megtépázott tekintélyt. Össze is jön 50 ezer forint, amit át is adnak Marika néninek. Aki megköszöni, majd elmegy a templomba, letérdel, és ezt mondja: „Uram, nagyon szépen köszönöm a százezer forintot, de legközelebb ne ezekkel küldd, mert 50 ezret elloptak.”

A vicc is, meg Rogán is láthatóan és hallhatóan népszerű a jelenlevők számára.

Tarlós István főpolgármester akar lenni

Hogy miért is esett a Fidesz választása Tarlós Istvánra mint kampányvezérre, azt persze nem lehet tudni, de gyaníthatóan az is benne van, hogy biztosra akarnak menni két év múlva Budapesten. Legalábbis erre utal a műsorvezető záró megjegyzése, aki gyakorlatilag ezzel búcsúzott a nézőktől.

No de ne fussunk előre ennyire, mert Tarlós körülbelül 40 percen keresztül beszélt a jelenlevőkhöz. Rutinja mindenesetre lehet benne, nemcsak azért, mert 16 évig polgármester volt Budapesten – én még a Szigettel való konfliktus miatt ismertem meg nevét anno -, hanem azért is, mert Szombathely országjáró kampánykörútjának 99. állomása.

Tarlós István nem kirobbanó dinamikájáról ismerszik meg, beszédeit távolról sem jellemzi az érzelmi túlfűtöttség vagy vezéri lelkesedés.

A trükk – és Tarlós felívelésének a titka – valószínűleg az lehet, hogy a beszédben kellő arányban keveredik a józan paraszti ész és az elvont töltet, ráadásul úgy, hogy a kirakatban nem jelenik meg direkt a pártpolitika.

A szónok azzal kezdi, hogy Szombathelyt 1945. március 4-én lebombázták, de újjászületett. Az országban egy hasonló újjászületés lehetséges most, melyre azért van szükség, mert nem oda lyukadt ki a rendszerváltás, ahova annak idején akartuk.

Tarlós – Rogánhoz hasonlóan – többször áttéved a baloldal térfelére egy kis odakacsintásra, ami lehet merő véletlen, de nem valószínű. Olyanokat mond, hogy a baloldali városok lakói csalódottabbak, mint a jobboldaliak, meg hogy Gyurcsányék elárulták a baloldali értékeket és helyette az SZDSZ által diktált „ámokfutás”-os neoliberális választották. Az SZDSZ – Tarlós egykori pártja – amúgy is elég sokat kap a beszéd folyamán.

Szirénhang lehet egy baloldali számára az is, hogy Tarlós szerint a késő Kádár-korban bizonyos közellátások stabilabbak voltak, magasabb szinten működtek, mint most. „Ez nem kádárizmus, ez realizmus” – mondja erre ravaszul a polgármester, aki úgy jellemzi a rendszerváltást, hogy az elvtársak becsukták a gyárak kapuit, majd ugyanazok mint kapitalisták nyitották ki. „Mindenki tudja, hogy ez történt, az emberek nem hülyék” – mondja, de a nép mégsem foglalkozik vele, mert a kommunikáció, a „virtuális világ” eltereli a figyelmüket. Ez utóbbi motívum többször előkerül a beszédben, szerinte ez magyarázza azt is, hogy az emberek zöme zsigeri alapon politizál.

Tarlós István soká sorolja a népszavazási igen szavazatok mellett szóló érveket, melyeknek zömét a tudósító már számos alkalommal és számos helyen hallotta, mi több, le is írta őket.

A kampányvezért egyik fő érve szerint elveszti a panaszkodás jogát az, aki most nem megy el szavazni.