Pestis Budán! - Kiállítás a "démoni ragályról" az Orvostörténetiben

Démoni ragály: a pestis – ezt a címet viseli a kiállítás, amely a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tekinthető meg 2008. szeptember 3-áig.

Mindjárt kinyitom, mondja a múzeumőr, kevesen jönnek rá, tudja, a külföldiek csak az állandó kiállításunkat nézik meg, nem is értik, mi az a démoni ragály. Hülyén nézhetek, mert rögtön hozzáteszi, azért nem értik, mert csak magyarul van kiírva. Mondjuk, ezt nem lenne bonyolult orvosolni.

A pestis kiállítás a múzeum földszinti részén van, és egy filmmel kezdődik. A film valójában egy belső teremben megy DVD-ről, de ha az őr azt mondja, ott kezdődik a történet, hát legyen. Ő elindítja a filmet, én meg becsülettel végignézem. Kormos Ildikó rendezése, egészen rövid ismeretterjesztő alkotás, amely vázolja, milyenek voltak a legnagyobb európai pestisjárványok, és mi okozta azokat.

A baktériumok (név szerint a pálca alakú Yersinia Pestis). A baktériumok meg a bolhákon voltak, a bolhák meg eredetileg a patkányokon, csak mikor már az összes kihalt alóluk, ráfanyalodtak az emberre.

Az ötszáz esztendőn át öldöklő pestis minden más járványnál mélyebb nyomokat hagyott az emberiség történetén. 1347-ben a kór különösen pusztító hulláma csapott le Európára, és a 19. század elejéig újabb és újabb hullámokban indított támadást. A rendezők szándéka szerint a kiállítás az ember és a betegség küzdelmét állítja középpontjába.

A vetítős teremben hátborzongató viaszfigurákat helyeztek el (Kiszely Melinda munkái), szemléltetendő, milyen elváltozásokat okozott a pestis. Elfeketedett kéz, láb, eltorzult váll, lehet örülni, hogy nem a középkorban élünk. A pestis nemigen válogatott, a szegényekre éppúgy lecsapott, mint az uralkodókra. A mi Nagy Lajosunk is elkapta, de csodával határos módon felépült a betegségből. A felesége már nem volt ilyen szerencsés.

Pestisből háromfélét ismerünk, a bubópestist, a tüdőpestist és a szeptikus pestist. Az előbbinek 25-40, míg a másik két fajtának 100 százalékos a mortalitása. Ezt egy falon függő leírásból tudom meg, ilyen van bőven, a ragály történetéről, a kórokozóról, a gyógyítási próbálkozásokról... Egy ilyenből derül ki a karantén szó származása is: az első vesztegzár Velencében volt, és negyven napig tartott. Olaszul a negyven quaranta.

A kiállítás további termeit úgy rendezték be, mintha valamely középkori városkában járnánk, van javasasszony lábuknál fogva fellógatott "varas-békákkal", pestisdoktor, halottszállításra is kiváló kordé, templomkapu, rézkígyó. A pestisdoktor a legjobb, a csőrös álarcával, amiben nem madárnak öltözött, hanem gyógyfüvekkel volt tele, hátha nem kapja el a kórt, aki abból lélegzik.

Az egyik tárlóban kitömött patkányok, egy másikban a pestis traktátus, azaz a járvánnyal kapcsolatos teendőket ismertető, tanácsadó művek. Sokatmondó cím például Soos Ferentz 1720-ban Kolozsvárott kiadott könyvéé: A dög-halál isten harcza az emberekkel.

A középkori ember persze csak visszafogott mértékben foglalkozott a tudományos háttérrel, a pestist egyszerűen Isten büntetésének tekintették. Így sokan gyógymódként is az imádságot, a fohászt (főleg Máriához, Szent Sebestyénhez és Szent Rókushoz) és a vallási amulettek (pestistallérok, Zakariás-keresztek, kegyérmék) viselését választották. E tárgyakból elég gazdag a felhozatal a ragályos kiállításon, ahogy a korabeli haláltánc-képekből és más, betegeket és csontvázakat felvonultató ábrázolásokból.

A pestist okozó baktérium felfedezésére egészen 1894-ig kellett várni, és ezzel, valamint a modern korban általánossá vált mindennapi higiéniával a nyugati világban már nem fenyeget minket a Fekete Halál. De a Földről nem tűnt el: az utolsó ismert pestisjárvány 1994-ben volt, amikor az indiai Szurat városában a 124 fertőzöttből 54 vesztette életét.

Nyitvatartás: Hétfő, szerda 9-16:00, csütörtök, péntek 9-12:00.
Belépő: felnőtt 500 Ft, diák és nyugdíjas 300 Ft.
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest, Apród u. 1-3.