Óvatos tapogatózás, előjáték egy országos mércével is jelentős fesztiválhoz – vallják a szervezők. Nézőcsalogató nagy nevek és helyi feltörekvők. Bulinak jó buli, tartós élmény, elraktározódik az érzékszerekben, de hátast azért nem dobunk a láttára. A Notwithstandingtől a Kaukázuson és a Žagaron át a Tizenhétig. .
Óvatos tapogatózás, előjáték egy országos mércével is jelentős fesztiválhoz – vallják a szervezők. Nézőcsalogató nagy nevek és helyi feltörekvők. Bulinak jó buli, tartós élmény, elraktározódik az érzékszerekben, de hátast azért nem dobunk a láttára. A Notwithstandingtől a Kaukázuson és a Žagaron át a Tizenhétig. .
Óvatos tapogatózás, előjáték egy országos mércével is jelentős fesztiválhoz – vallják a szervezők. Nézőcsalogató nagy nevek és helyi feltörekvők. Bulinak jó buli, tartós élmény, elraktározódik az érzékszerekben, de hátast azért nem dobunk a láttára. A Notwithstandingtől a Kaukázuson és a Žagaron át a Tizenhétig. .
Délután négy óra, körbenézve a Szombathelyről elfele tartó emberekkel teli Ady téren, mi sem valószínűtlenebb, mint hogy alig tízpercnyi járásra épp e percekben kezdődik egy koncert. A Művelődési és Sportházban sem jobb a helyzet. Mikor átveszem a sajtós nyakbanfityegőt és a backstage-ből a koncerteknek helyet adó, meglehetősen sötét terembe lépek, akkor sem vagyunk valami sokan. Akárha egy elhagyott űrbázisra csöppennék.Veszek sört és leülök az emelvényre. A három helyi erő, a Notwithstanding, a metrosurfing (remélem, még mindig kisbetűvel írják a nevüket) és a Zaporozsec mostoha helyzetét talán nem kell különösebben ecsetelnem. A parkettra merészkedők száma nulla, húsz, majd megint nulla. Lehet a korai időpontra lőcsölni ezt, de akkor se lehet nagy élmény így játszani. Habár ők legalább nincsenek egyedül, hárman, illetve négyen próbálják belakni azt a színpadot, amiről a Kaukázus énekese megjegyzi majd órák múlva, hogy ekkorán még sohasem játszottak. No igen, ő ezt arra humorizálja, hogy fent, a világot jelentő színházi deszkákon egymás között nő a távolság, míg lent, a közönség soraiban pedig ritkul, azaz gyűlnek az emberek.
A három zenekarról nagyon újat nem tudok mondani (az elsőt ráadásul nem is láttam) azon kívül, amit már leírtam korábban több helyütt. Nálunk most folyik a nevük állandósítása a koncertkörforgás menülapján. A metrosurfingnél a legnagyobb a befutási százalékszám, egy tapasztalt, szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező producer segedelmével akár cserebogár is lehet belőlük. Én mindenesetre szurkolok nekik. A még viszonylag zölden rügyező Zaporozsecnek meg elég furcsán áll a Quimby „Legyen vörös” című dala.
Délután hatra tenni a Kaukázust? Aztán a Pál Utcai Fiúk elé az Ocho Machót? Ne már! Kalibráljuk már újra a realitásérzékünket! Hanem mit tesz a nem tudom, ki vagy mi, de hatkor az új színpadfoglalók megsokasodása nagyon nem emlékeztet Kardosékra. Annál inkább jön le a küllemükről és jön át a hangszercsiholásukból a mediterrán égövre mutató irányzék. Aztán ér a harmadik meglepetés, azt a következtetést kell levonnom, hogy az Ocho Macho jó. Ez így szimplán kijelenthető. (Annyira így van ez, hogy el kell tekintenem a zenekar nevéből adódó olcsó poén említésétől.) Nem vagyok a híve ennek „pop-rock-jazz-ska-reggea-latin” muzsikának, de jól csinálják, a kiterjedt női rajongókörük üdítőn sokrétű tolmácsolásban kapja az örök nyár ígéretét.
Míg el nem felejtem, a hangosítás egyik rákfenéjét sikerül kiküszöbölni, minden zenekarnál pöpecül lehet érteni a szövegeket. A Kaukázusnál ez különösen fontos, és nemcsak azért, mert az énekes a koncert közben beajánlotta a közönségnek a Kimozdulón olvasható „Szalai Éva”-lemezkritikámat, hanem mert az úgynevezett szövegcentrikus popzene így tud igazán hathatósan szövegcentrikus lenni. És persze slágerek, énekelhető és táncoltató dalok, amikben működik a klasszikus kommunikációs képlet, van adó és vevő, van továbbítandó információ, meg a közvetítő csatornában sincsenek zavarok.
Nem tudom, mi lelte a Pál Utcai fiúkat, talán az énekesnek a Lovasi Andrást is újrafiatalító Kiscsillagbeli ügyködésének tudható be a lendületük. Érkezőben az új album, a koncertjük dinamikus, sok gitárral megküldött sok új dalt koronáz két 1991-ből való alapvetés: A bál és a Fiatal lányok. A hobbizenekarnak indult Kiscsillag lehet az az életelixír, ami húsz könnyűzenei színpadon töltött évet követően is új életet bír lehelni az olyan, a magyar popzenében mindent elért figurákba, mint e két frontember. A recept tehát: régi-új zenészekkel összeállni, lecserélni azt, aki nem illik a képbe, aztán lenullázni a repertoárt, új dalokkal tölteni fel és azokat közösen felfuttatni.
Tavaly nyáron a Balaton Soundon láttam Zságer Balázsékat szöszölni a rekkenő jó időben. Ittam a sörömet és hümmögtem, hogy ebből az easy listeningből nem lesz easy blisstening. Unalmas volt, lötyögős, annyira szellős számokat játszottak, hogy az agyam folyton azon járt, hogy mennyi hangszeresnek kéne beszállnia, hogy dolgozzon bennem mindvégig a hiányérzet. Most, fényektől ritkásan pásztázott miliőben azonban rá kell döbbennem, hogy Žagar kvintett mimikrije szinte tökéletes. Amint nem a Balatonpart lomha semmittevéséhez kell hangulatilag idomulni, képesek sokrétű, a zaj felé hajló hangokkal is bizalmas viszont ápolni, nem húzódoznak a sötét színpadképhez illő hangokat kicsikarni a hangszerükből. Az első Nyugatbeat fesztivál legjobb koncertje!
A Neo a nyugati zenepiac felé kacsingató, izgalmas magyar zenei élet alibizenekara. Hogy ne laptopok mögül machinált live-act legyen, Milkovics Mátyás kerített maga mellé egy dobost és két dekoratív énekest, majd a srácnak odapakolt hat gitárt, hogy legyen mit számonként nagy komolyan cserélgetni, a csajnak meg szintiket piszterkálni. Maga a zene se fog meg különösebben, pár szám után szívesebben hallgatnék bele a városban lemezlovaskodó Nick Warren szettjébe, hogy 2008-ban miként képzeli a trance muzsikát. De talán jobb is, hogy nem teszem, nem tehetem, bizonnyal csalódás volna.
A bulit két skának skatulyázható csapat zárja (bár a kisteremben DJ Tommy Brutkho és Vidaotone után DJ Palotai még tovább küldi az odacsapós ritmusokat). A Pannonia Allstars Ska Orchestra úgy hasonul a Tizenhéthez, mint Hawaii Kubához. Hawaii minden napfényes órájának minden egyes pálmafalevelével együtt is csak Hawaii tud lenni – egy állandósult paradicsomi állapot. A mediterrán Kubában viszont Fidel Castro akár el is vétheti a lépcsőfokot, Che Guevara egyaránt lehet szabadságharcos, tömeggyilkos és pólóra nyomott konzumikon is, a Buena Vista Social Club tagságija pedig talán sohasem jár le.
Értékelés: 8/10
A 2008-as Nyugatbeat Fesztivál fotóalbuma a Kimozduló.hu portálon.