Félidőben a ciklus: Beszélgetés Ipkovich György polgármesterrel

ALON: A közelmúltban Szombathelyen járt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Miről beszélgettek?

Ipkovich György: Gyurcsány Ferenc szeret Szombathelyre jönni. Ráadásul szerencsénk is volt, sütött a nap, virágoztak a fák és tiszták voltak az utcák. Mondta is, hogy a hely egy nagyon rendezett város benyomását tette rá. Megmutattam neki a színházhelyet a Március 15. téren, amit ő „szponzorál”, a császárkövet és a beindított szökőkutat. A séta előtt volt egy pártfórum is.

 

Lehet tudni, hogy itt miről esett szó?

Nem mondott mást, mint amit szokott: ő a koalíció fenntartása mellett van, ez a szocialisták és a szabad demokraták érdeke is. Én is úgy gondolom, hogy nem szokás félbehagyni egy munkát. Amikor eljön a festő a lakásba, leszedi a tapétát, nekiáll glettelni, körülnézhet valaki és megkérdezheti: „Ez a meló?” Szóval meg kell várni a végeredményt. Így van ez a politikában is: a ciklust négy évre tervezik, rengeteg ügyben felénél vagyunk, a tervek, források, döntések megvannak, most jönne az idő, amikor ezeket a pénzeket elköltjük. Itt van például a 86-os ügye, amely végre evidencia a felsőbb politikai vezetésben is. Ez óriási különbség a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ezen kívül is megköszöntem Gyurcsány Ferencnek a számunkra több szempontból is nagyon fontos lukácsházi víztározót vagy a Csaba utcai felüljárót. Régen született ennyi, számunkra kedvező döntés.

Egy év múlva is Gyurcsány Ferenc lesz Magyarország miniszterelnöke?

Igen, azt hiszem, ő lesz, nincs igazán alternatívája.

Sokan érezzük úgy, hogy a szocialisták második ciklusa alatt valahol kisiklottak a dolgok.

Én nem érzem így. Nem vagyok gazdasági szakember, de hiszem, hogy bizonyos pénzügyi intézkedéseket meg kellett hozni. A kormány nem azért csinálja a konvergencia-programot, mert szeret rosszat tenni, hanem mert nincs más út, és ezzel egyetértenek a külföldi elemzők is. Én magam sem szeretem, mert hiába hajtjuk végre a megszorításokat városi szinten, a következő évben kiderül, hogy megint húzni kell a nadrágszíjon. Ugyanakkor a program lehetővé teszi, hogy a fejlesztések munkahelyeket, infrastruktúrát és beruházásokat hozzanak létre

 

 

A megszorítások megtörténtek, de az eredmények mindig a távoli jövőbe csúsznak. Mintha állandóan egy mozgó célpontot üldöznénk.

A kedvező makrogazdasági eredményeket nem lehet máról-holnapra a bőrön érezni. Eredmény az is, hogy még működik az ország. Ennek az alternatívája az lett volna, hogy összeomlik a magyar pénz- és a hitelvilág.

Jó, de valamiért idekerültünk.

Senki nem tagadja, hogy a Medgyessy-féle csomag okozta a pénzügyi egyensúly zavart. Ugyanakkor 2001 óta a jövedelmek 40-60, sőt egyes területeken 80 százalékkal nőttek, tehát ez a pénz megvan, ott van a választóknál. A konfliktushelyzetek mindig a ciklus közepén jönnek, ekkor volt a Bokros-csomag, ekkor mondott le Medgyessy Péter, ekkor készített kétéves költségvetést Orbán Viktor, és ekkor volt az Orbán-Torgyán konfliktus. A politikai bölcsességén múlik, hogy mennyire képes ezeken a holtpontokon átlendülni.

A budapesti nagypolitikában található pártok közötti feszültségek mennyire gyűrűznek le Szombathelyre?

A feszültségek nem pártok között, hanem bizonyos meghatározó személyek között vannak, és ez tevődik át a pártok háttérre is. A mostani konfliktushelyzet abból származik, hogy az ellenzéki elit felrúgta azokat a játékszabályokat, melyek moderálják a politikát. Az ellenzék 2002 óta vitatja a kormányzó erők legitimitását: nem azt mondja, hogy „ezek rosszul végzik a dolgukat, mi jobban csinálnánk”, hanem azt, hogy „törvénytelen, hogy ők csinálják?”. Így nem lehet demokratikus politikát művelni, és ez a rossz hangulat rátelepszik mindenre. Amikor magunk között leülünk beszélgetni, mi polgármesterek, az elhangzottakból nem nagyon lehet megítélni, hogy melyikünk szocialista vagy fideszes. Ugyanakkor a parlament üléstermében minden megváltozik.

 

 

És a mostani, szocialisták és szabad demokraták közötti ellentét megérkezik majd Szombathelyre? A kérdés azért is érdekes, mert ebben a városban a két párt együttműködése régebbi és szorosabb, mint más településeken.

A szabad demokratáknak elég kemény szervezeti rendje van, de én bízom benne, hogy ez az ellentét nem érkezik meg ide. Szerencsére a helyi viszonyok mindig felülírhatják az országos viszonyokat. 1990-ben úgy döntött az ország, hogy többpártrendszerben politizál, ez helyi szinten sokkal nagyobb mozgásteret jelent, mint országosan: itt Szombathelyen például MDF-es alpolgármesterünk is van. Ügyek mentén fideszesekkel is együtt tudok működni remekül, anélkül, hogy megkérném őket, lépjenek be a szocialista pártba. Más kérdés, hogy nem biztos, hogy nem okozok konfliktushelyzeteket a másik oldalon.

Gyurcsány Ferenc szeretné szétválasztani a képviselői és a polgármesteri posztokat. Mi van most ezzel a tervvel?

Ebben soha nem értettem egyet a miniszterelnök úrral, de ha lesz ilyen törvény, akkor természetesen el kell döntenem.

És melyiket választaná?

A polgármesterséget. Én helyi politikus vagyok, 1990 óta ezt csinálom, a város nélkül nem tudnék élni, a parlament nélkül igen. A város ügyeit viszont sokkal könnyebben lehet intézni mint képviselő, köszönhetően a kapcsolatoknak, az információknak és egyéb lehetőségeknek.

Többet is van távol Szombathelytől. Ez nem okoz gondot?

Korábban is hetenként egy nap Budapestre kellett szaladnom, hogy elintézzek ezt meg azt, hogy megkeressem a döntéshozókat. Most, hogy magam is döntéshozó vagyok, ez egyszerűbb, és más a súlya is a beszélgetéseknek. Szép vagy nem szép, ez így működik, és ha a városnak ez jó, akkor ezt kell csinálni. E nélkül biztosan nem lenne színház, és sok minden más sem.

 

 

Ha már a színházról van szó: biztos, hogy a város jó időben vágott ebbe a bele?

Igen, teljesen biztos vagyok benne. Ha máskor csináljuk, nem kapnánk ekkora figyelmet, ekkora támogatást: éppen azért, mert most váratlan és újszerű. A színház nemcsak a színházról szól, hanem a város régiós kulturális szerepéről, aminek része a színház. Győrben, Sopronban, Zalaegerszegen is van színház, és az úgy nem megy, hogy szeretnénk az élre kerülni, de közben nem hajtjuk végre a szükséges beruházásokat.

A színház és a kultúra ügyei nem vonnak el túl sok energiát és figyelmet, a mondjuk a reálgazdaság rovására?

A reálgazdasággal többet foglalkozunk, csak kevesebb vitatémát ad. A kutyát sem érdekel, hogy most vettünk ipari parknak 20 hektár földet, és kaptunk 150 millió forintot ennek a területnek az infrastruktúrájára. Dolgozunk egy 400 hektáros ipari zóna kialakításán is, területek ügyében tárgyalások folynak a hadsereggel, a MÁV-val és a Volánnal. Ezeket is elmondjuk a sajtótájékoztatókon, csak a kérdések mindig a színházról jönnek.

Reményei szerint mikor indul az első üzem az új ipari parkban?

Reményeim szerint jövő héten. Komolyra fordítva a szót: minél előbb. Sok függ a közlekedés-fejlesztéstől is, és én úgy várom az első négysávú szakaszt, mint a messiást, hogy megmutassuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk. Ez hozza majd beruházási kedvet.

Nem fut ki az időből a város? Nagyon lassan születnek meg a döntések, majd a megszületett döntések is nagyon lassan realizálódnak.

Erre vagyunk kárhoztatva. Mi nem vagyunk Nyíregyháza vagy Debrecen, akiknek „jár” autópálya. Nekünk ki harcolni még az autópályácskát is. Kelet felé valamiért bőkezűbbek, és ez kormány független jelenség.

 

 

Van befektetési érdeklődés a leendő ipari park iránt?

Főleg nekünk kell lótni-futni, de például a közlekedésre még nem tudunk egyértelmű válaszokat adni. Hálaistennek a beruházási mutatónk szerint megállt a nagymértékű elvándorlás, másrészt a meghatározó cégeink – Falco, BPW, LUK - fejlesztenek. Szeretném, ha a helyi a kisvállalkozók – szolgáltatók, bedolgozók – is hangsúlyt kapnának, ezért az új ipari park egy részét kisparcellákká alakítjuk.

Bármennyire is szeretjük az új Fő teret vagy az elkészülő Iseumot, a megvalósuló beruházások zöme nem hozza, csak viszi a pénzt.

Az Iseum az a műemlékünk, amely még a mai állapotában is a legnagyobb nemzetközi vonzerővel rendelkezik. Ha rendbe tesszük, óriási mozgatóereje lesz az idegenforgalomnak. A városnak kevés bemutatható műemléke van, de ami van, azt rendezvénnyel telítjük, és szerintem ezt jól csináljuk. Egy Szent Márton-ivókút, egy Weöres Sándor-szobor apró dolgok, pénzbe is kerülnek, de élővé, izgalmassá teszik a várost. A kövek csak egy ideig érdekesek. És innen tekintve más szerepe van a színháznak, a szimfonikus zenekarnak és minden más kulturális attrakciónak.

 

 

Mi az, ami reálisan megvalósul még a városban 2010-ig?

Néha visítani tudnék a türelmetlenségtől, attól, hogy ez a szerv eldönti, a másik meg támogatási szerződést köt, utána kiírjuk a közbeszerzést, aztán ha mindez eredményes, akkor majd valamikor nekiállnak. Amikor a kormányfő itt járt, azt javasoltam, hogy módosítsuk a beruházási eljárásokkal kapcsolatos jogszabályokat. Nem tudok elképzelni olyan polgármestert, aki ezt nem szavazná meg, hogy gyorsabban és egyszerűbben valósuljanak meg az elképzelések. Úgy gondolom, 2010-re befejezzük az Iseumot, talán már 2009-ben Varázsfuvola-előadás lesz ott. Nagy valószínűséggel 2009 végére befejeződik a belváros rekonstrukciója is, ami egy impozáns méretű, esztétikus, párját ritkító belvárost jelent majd. Bízom a lukácsházi víztározóban is, ami félelmetesen izgalmas dolog, akár városi csónakázást, vízisportokat is jelent majd. 2010-re kész lesz a Csaba utcai felüljáró is, ez a város déli részének a közlekedését oldja meg, és meglesz az Arborétum is, ami maga lesz a csoda. Az északi ipari zóna nagyobb falat, de a kisebb ipari park addigra ki lesz alakítva.

A lényeg, hogy, ne lázálmokat kergessünk, hanem értelmes dolgokkal foglalkozzunk.


(Fotó: Ohr Tibor)