Például Kongó területének első leírója - Szombathelyi utcanevek 2.

A válogatás mikéntje

A téma bibliájából, Feiszt György „Szombathely utcanevei és utcanév változásai”, 1995-ben publikált könyvéből válogattam ki az érdekesebbeket. Aztán saját kútfőből próbáltam eldönteni, hogy melyik név, illetve az azt egykoron viselő személy kiléte számíthat kevésbé ismertnek. Az utóbbi megítélése azonban közel sem bizonyult olyan egyértelműnek, mint vártam. Akadt ugyanis nem kevés olyan név is, ami közkeletűnek számít, noha csak napi szinten látjuk és használjuk annyit, hogy ennek okán – tévesen – ismerni véljük az egykori tulajdonosát is.

Korántsem a teljesség igényével, de koncentráltan a szombathelyi kötődésekre válogattam. Lehetne persze bővebben is részletezni ennek a 73 neves személyiség érdemeit, élettényeit, korának eseményeihez és kortársaihoz való viszonyát, ám az ilyen kifejtés szétfeszítené a dupla cikkünk kereteit. Akkor inkább érdemelne már könyvnyi terjedelmű kifejtést. Az érdeklődők egy tüzetesebb adattárban merülhetnek alá a Szombathely.hu oldalán, ahol az összes, a megyénkben ténykedő és annak hírét messze vivő „nevezetes polgár” említtetik meg – ha neveztek el róluk utcát, ha nem. Ott azonban nem szerepelnek az országos ismeretségnek örvendő névadók, akiknek már az ily szűkre szabott alapadatai is rengeteg érdekességgel szolgálnak.

Köztisztviselők

Brutscher József (Szombathely, 1861 – Szombathely, 1923). Kárpitosmester, a város egyik kiemelkedő személyisége; az Önkéntes Tűzoltó Egylet tagja, 1903-1923-ig főparancsnoka, a Szombathelyi Mentő Egyesület alapító tagja volt.

Ernuszt Kelemen (Olad, 1830 – Olad, 1917). Katona, köztisztviselő, vasmegye főispánja; 1892-től Szombathely képviselője; főrendházi tag. Vasvármegye Árvaházának alapítója és építtetője volt.

Hazatius Ferenc (Szombathely, ? – Szombathely, 1692). Szombathelyi polgár, a város tanács tagja; a városra hagyott vagyonának összege tette lehetővé a Városi Menhely (Polgári Gyámolda) megalapítását.

Saághy István (Kámon, 1865 – Attersee, 1945 (Ausztria)). Jogász, köztisztviselő, földbirtokos; kámoni birtokán az arborétum megalapítója (1891); a növényrendszertan fás növényekkel foglalkozó ágának szakírója, Szombathely kulturális egyesületeinek tagja és támogatója volt. A háborúban esett el.

Szegedy Györgyné (Nagyvárad, 1851 – Szombathely, 1944). Gerliczy Irma bárónő; a szombathelyi jótékonysági- és esélyegyletek szervezője és tagja, a Gyermekkórházat felépítő Fehér Kereszt Egylet elnöke volt.

Szabó Imre (Békés, 1814 – Szombathely, 1881). Római katolikus pap, író, képviselő, 1871-től szombathelyi püspök. A Katolikus Néplap című folyóirat alapítója, a Vallás és Közoktatási minisztérium tanácsosa volt.

Festőművészek, zenészek

Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857 – Técső, 1918). Festőművész, a realizmus és a naturalizmus képviselője; Münchenben tanult, a nagybányai festőiskola alapítója; élete végén a „plein air” és az impresszionizmus felé fordult.

Koncz János (Szombathely, 1904 – Budapest, 1937). Hegedűművész, Hubay Jenő tanítványa; csodagyerekként indult; a klasszikus művek kiváló előadója, 1928-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára volt.

Mészáros József (Szombathely, 1925 – Szombathely, 1979). Festőművész; Domanovszky Endre tanítványa; a „falusi hétköznapok” festője; 1959-től rendszeresen voltak szombathelyi és külföldi tárlatai.

Paál László (Zám, 1846 – Charenton, 1879 (Franciaország)). Festőművész, a XIX. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja; tájképfestő, Munkácsy barátja; művészeti hagyatékát a Nemzeti Galéria őrzi.

Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835 – Budapest, 1910). Festőművész; Münchenben tanult; a magyar történelmi festészet egyik legnagyobb hatású alakja volt, templomi freskókat (Pécs, Tihany) is festett.

Szobrászok

Fadrusz János (Pozsony, 1858 – Budapest, 1903). Lakatos, fafaragó, szobrászművész; Bécsben tanult, a történelmi alakok szobrainak készítője (Mária Terézia, Bécs; Mathias Tex, Kolozsvár; Wesselényi Miklós, Zilah) volt.

Ferenczy István (Rimaszombat, 1792 – Rimaszombat, 1856). Szobrászművész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; Itáliában Thorvaldsennél és Canovánál tanult; a nemzeti művészet megteremtésében jelentős szerepe volt.

Izsó Miklós (Disznóshorváti, 1831 – Budapest, 1875). Szobrászművész, kőfaragó; Ferenczy István tanítványa; 1848-ban fegyveresen harcolt; az első népi témájú szobrok megalkotója; kortárs személyiségek mellszobrait készítette.

Józsa Béla (Hodgya, 1898 – Szamosfalva, 1943). Építőmunkás, faszobrász, költő; 1919-es vöröskatona, kolozsvári illegális kommunista szervezkedés miatt került börtönbe, ahol meggyilkolták.

Rumi Rajki István (Rum, 1881 – Budapest, 1941). Szobrászművész; Münchenben, Párizsban, majd Stróbl Alajosnál tanult; több szombathelyi köztéri szobor alkotója volt (Szent Márton megkereszteli anyját, Pelikán stb.).

Feltalálók, felfedezők

Gotthárd Jenő (Herény, 1857 – Herény, 1909). Földbirtokos; csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Saját csillagvizsgálót épített, a „Lyra köd” fényképezésével tett szert nemzetközi hírnévre.

Irinyi János (Nagyléta, 1817 – Vértes, 1895). Vegyész, feltaláló; 1848-ban az állami gyárak főfelügyelője; a zajtalan gyufa feltalálója; 1868 és 1872 között szolgabíró; mezőgazdasági termelési újításai és talajjavítási kísérletei voltak.

Kandó Kálmán (Pest, 1869 – Budapest, 1931). Gépészmérnök, feltaláló, az MTA levelező tagja; a Ganz-gyár mérnökeként villanymozdonyával forradalmasította a vasúti közlekedést; külföldi egyetemek díszdoktora volt.

Magyar László (Szombathely, 1818 – Ponto do Cujo, 1864). Utazó, felfedező, földrajzi író; az Afrika-kutatás egyik úttörője; tengerészként Dél-Amerikában, majd Afrikában élt. Kongó területének első leírója volt.

Orvosok

Fodor József dr. (Lakócsa, 1843 – Budapest, 1901). Orvos, higiénikus, egyetemi tanár, az egészségtudomány magyarországi meghonosítója, a magyar iskolaegészségügy és az orvostovábbképzés megszervezője volt.

Szabolcs Zoltán dr. (Érsekújvár, 1909 – Szombathely, 1970). Orvos, sebészprofesszor, a Markusovszky Kórház osztályvezetője; a gyomorrák és a hasnyálmirigy megbetegedések specialistája, egyetemi magántanár volt.

Tolnay Sándor (Nagycsömöte, 1747 – Pest, 1818). Orvos, állatorvos, egyetemi tanár; Bécsben tanulta az állatgyógyászatot; a pesti egyetem tanára; a magyar állatorvosi tudományok első oktatója volt.

Mérnökök

Bendefy László (Vasvár, 1904 – Budapest, 1977). Mérnök, geodéta, geológus, a föld- és ásványtani tudományok doktora; jeles szakíró, a bérbaltavári őslénytani ásatások vezetője, a Vasi Szemle egyik alapító tagja volt.

Hollán Ernő (Szombathely, 1824 – Budapest, 1900). Mérnök, altábornagy, államtitkár, az MTA tagja; 1848-ban őrnagy; 1865-től képviselő, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója; 1870-72 között honvédelmi államtitkár volt.

Károlyi Antal (Csempeszkopács, 1906 – Budapest, 1970). Építészmérnök, Wälder Gyula mellett tanult; 1939-től önálló tervező; szombathelyi munkái: Március 15-e tér, Művelődési és Sportház, volt MSzMP székház.

Wälder Alajos (Nagybecskerek, 1856 – Budapest, 1904). Építőmester, gyáros, vállalkozó; Szombathely városképének formálója; az Építőbizottság és a Városszépítő Egylet tagja; több fontos épület tervezője és kivitelezője volt.

Zalai Tóth János (Zalaegerszeg, 1899 – Budapest, 1978). Építészmérnök, a vasi népi építészet kutatója és monográfusa; 1922-től Szombathely város főmérnöke, számos kulturális és szakmai egyesület tagja volt.

Katonák

Kiss János (Erdőszentgyörgy, 1883 – Budapest, 1944). Katona, altábornagy; Bajcsy-Zsilinszky barátja; nyugdíjas tábornokként a nemzeti ellenállást, a háborúból való kiugrást szervezte; kivégezték.

Sándor László (Alsóság, ? – ?, 1715). Kuruc hadvezér; Pápa kapitánya; csatlakozott Bercsényihez; 1704-ben ezredes lett; az 1708-as kölesdi csata hőse volt. 1716 előtt halt meg.

Korábban:

A kommunisták már az utcákban vannak - Szombathelyi utcanevek 1.