A Történelmi Témapark egy igen erős rendezvénnyel indította a szezont: gyereknappal. Pillangó röptetéstől a kardozásig, és igazi babakonyháig minden volt, amitől egy gyerek jól érzi magát. A szülőkről már nem is beszélve. .
A Történelmi Témapark egy igen erős rendezvénnyel indította a szezont: gyereknappal. Pillangó röptetéstől a kardozásig, és igazi babakonyháig minden volt, amitől egy gyerek jól érzi magát. A szülőkről már nem is beszélve.
.
Megszavaztuk, holnap is gyereknap lesz – mondja régi, kedves ismerősöm, a kőszegi Takács Imre, akivel nem egy rendezvényen találkoztunk már. Többnyire origamit hajtogat, de most pillangót segített készíteni a gyerekeknek, amely repül, ha elég gyorsan szalad vele az ember.
Nos szaladgálni nem nagyon lehetett a Ferences-kertben, ehhez ugyanis túl sokan voltunk.
Délután négy körül hullámzott a tömeg Történelmi Témaparkban, amely a kellemest a hasznossal összekötve gyereknapot tartott. A kellemes a program volt, a hasznos meg az a pozitív megítélés, amit a témaparknak hozott ez a rendezvény, melyet nem mellesleg az AGORA szervezett.
A helyszínen - nevéhez híven - régi idők játékait lehetett kipróbálni. Sehol egy lufivár, (lufi persze volt), sehol egy gagyiárus. Volt viszont őskori vadászat (nyíllal, bölényre), barlangrajzolás, hangszerkészítés (bőrből, és lefogyott vécépapír-gurigából), légiós kiképzés, aztán a középkorból láttunk lovagokat „kardozni”. Ki is lehetetett őket hívni egy tornára, ezt meg is tették többen, nagyon bátor kisfiúk, akik méretben nagyjából úgy aránylottak a lovagokhoz, mint Dávid Góliáthoz, ennek ellenére igencsak jól forgatták a (kard helyett) a farudat.
Mindeközben zenei aláfestés is volt, bizonyára a középkori seregbe toboroztak dobost, jó sokan lettek volna alkalmasak, úgy láttuk.
Kalocsai Zoli is, akinek nem csak „dobérzékét” csodáltuk meg, hanem jó megfigyelőképességét is, nagyon tudta, mit ütött előtte az elődobos. A legjobban ez tetszett neki, meg a hajók. Mert nem csak földet, a pillangós-lufis eget, hanem a vizet is meghódították a gyerekek, részben pacsálással a delfines medencében, részben meg a távirányítású hajó parancsnoki hídján. Kalocsai Miklós azt mondta, régen járt már a Ferences-kertben, mióta elkészült a Történelmi Témapark még nem. De tetszik, neki, szép lett.
A jelenkor is megvolt, mégpedig a Csodák Palotája sátrában, ahol én a mágneses kukacot próbáltam ki. A 12 év körüli Nadin anyukája viszont azt türelemjátékot, amelynek lényege (gyerekkorunk golyós türelemjátékával szemben), hogy a golyónak nem szabad belesni a lukba. Többen szurkoltunk neki, nem is hiába. Az egyik hölgy megjegyezte, hogy ez ma még senkinek sem sikerült. Legalább is ő nem látta, hogy sikerült volna, pedig itt van már egy óra óta. Nadinék Ajkáról jöttek, a Kalandvárosba mentek volna gyereknapozni, de menet közben felfedezték maguknak a Ferences-kertet. Remekül szórakoztak, a Kalandváros majd máskor.
Mi két nagyobb gyerekkel mentünk, meg az ő egészen kicsi gyerekeikkel, azaz az unokákkal. Kíváncsi voltam rá, hogy az alig egyéves és a másik, még nem kétéves kisfiú vajon mit fog csinálni a gyereknapon. Igaz, a műsorról lemaradtunk a délutáni alvás miatt, de a két apróság remekül szórakozott abban a sátorban, ahol énekeltek nekik, igazi fa játékokkal lehetett játszani, a bababútor is fából volt (a papának leadtuk a rendelést), a babakonyha pedig rendes, zománcos lábosokkal volt felszerelve.
Kipróbálhatták a gyerekek a karikázást, a gólyalábazást, a métát, meg még ki tudja, mi mindent, mert bőséges volt a választék. Az általános vélemény szerint ezt gyakrabban is meg lehetne próbálni. Sajnos, nincs minden nap gyereknap. Ha engem kérdeznek, én is megszavazom, hogy legyen. Valami ehhez hasonló.