Félidőben a ciklus - Beszélgetés Hende Csaba parlamenti képviselővel

A közelmúltban Ipkovich György a választási ciklus félidejét. Most ugyanerre kértük a város másik képviselőjét, a fideszes Hende Csabát, akivel a kialakult országos helyzetről, a lehetséges előrehozott választásokról, helyi politikáról és a szombathelyi nagyberuházásokról is beszélgettünk.

A közelmúltban Ipkovich György a választási ciklus félidejét. Most ugyanerre kértük a város másik képviselőjét, a fideszes Hende Csabát, akivel a kialakult országos helyzetről, a lehetséges előrehozott választásokról, helyi politikáról és a szombathelyi nagyberuházásokról is beszélgettünk.

Még a korábbinál is különösebb irányt vett a magyar belpolitika az utóbbi hetekben. Milyen most a hangulat a parlamentben?

A hangulat már 2006 ősze óta rendkívül rossz. Október 23-án a Fidesz-nagygyűlés békés résztvevőit politikai utasításra megtámadta rendőrség, és amikor az egyik bántalmazott, Révész Máriusz – akinek eltörték a lapockáját – az esemény másnapján bejött a parlamentbe felkötött karral és bekötött fejjel, széles hahota és asztalcsapkodás fogadta. Aztán amikor később Podolák Györggyel, az egyik vezető szocialista párti politikussal beszélgetve előjött egy, a földön fekvő, a rendőrök által rugdalt és ütlegelt polgár esete, azt mondta, hogy biztos megérdemelte. Ilyen a hangulat a magyar parlamentben.

Az is igaz, hogy különös irányt vett a magyar belpolitika. Különös iránynak nevezhető, hogy a kormánykoalíció hat éve alatt az ország a hajdani éllovasból a térség sereghajtójává lett. Hat évvel ezelőtt, amikor átadtuk a hatalmat, 300 milliárd tartalék volt a kasszában, ez adta a későbbi közalkalmazotti béremelések fedezetét. Az ország fejlődött, a pénz stabil volt. Hat év alatt a gazdaság mellett a kormánykoalíció szétverte az egészségügyet is. A magyar elég tűrőképes nép, de a népszavazás során most elmondta a véleményét. Ennek következtében a koalíció szétesett, és jelenleg program nélkül, teljes tanácstalanságban próbálkozik Gyurcsány Ferenc és csapata hatalmon maradni. Egyetlen érvük az, hogy nehogy a Fidesz kerüljön hatalomra. Különös, hogy valaki még két évig szeretne kormányon maradni úgy, hogy fogalma sincs, hogy mit akar csinálni, hogy esélye lenne bármit is megvalósítani. Ha valami többségben nem ment, hogyan menne kisebbségben? – kérdezem én. Demján Sándor a minap úgy fogalmazott, hogy nem lehet még két évig ingyenélőként ülni a parlamentben. Ezért van szükség előrehozott választásra.

Napokkal ezelőtt Orbán Viktor összehívta a választókerületi elnököket. A sajtóból valami olyasmi jött le, hogy a Fidesz felgyűrte az ingujját a hatalomváltáshoz.

A Fidesz csak demokratikus választásokon hajlandó kormányra kerülni, semmiféle parlamenti alkudozást nem akarunk. Legkésőbb 2010-ben választások lesznek, de ahogy a dolgok most kinéznek, ez a kormányzati mutatvány nem tart el addig. A Fidesznek minden helyzetre fel kell készülnie, és a tanácskozás arról szólt, hogy mi van akkor, ha 4-6 hónapon belül feloszlatásra kerül a parlament.

Ha tippelni kellene, mit mondana, mi a legvalószínűbb forgatókönyv?

Ilyen helyzet az elmúlt húsz évben nem fordult elő, semmi tapasztalati alap nincs a találgatásokra. Majd meglátjuk.

Ennyire kaotikus a helyzet?

Teljesen. De kívülről esetleg jobban átlátható, mert mi talán a parlamentben a fától nem látjuk az erdőt.

Visszanézve az elmúlt évek történéseire, az embernek van egy olyan érzése, hogy a Fidesz mintha óriási energiákat ölne olyan dolgokba, melyek kétségkívül mozgósító erejűek és a győzelem üzenetét hordozzák - nagygyűlések, petíciók, polgári körök, népszavazások -, ugyanakkor viszont valódi hozadékuk kétséges. Mindezek közben ugyanis a párt kétszer szenvedett el választási vereséget. Hatékony ez a fajta politizálás?

A politika célja nem elsősorban az, hogy az ember kormányra vagy hatalomba kerüljön, hanem hogy az emberek érdekében tevékenykedjen. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit akarnak, folyamatosan kapcsolatba kell velük lenni. A kérdésben szereplő kezdeményezések mind arról szólnak, hogy megtudjuk az emberek akaratát, vágyát, és tudjuk őket képviselni. A március 9-i népszavazáson 3 millió 300 ezer ember válaszolt igennel kérdéseinkre, ami példátlanul nagy siker példátlanul nagy belpolitikai hatással. A Fidesz népszerűsége csúcsára jutott, az MSZP és az SZDSZ pedig hatalmas támogatottságot vesztettek. Nyilván ez majd egy választáson szavazatokká is formálódik, de ez csak következmény, az emberek támogatásának a megszerzése a fontos.

Ha előrehozott választások lesznek, az hogyan érintheti Szombathelyt és környékét?

Az egész ország számára fontos, hogy ez a kilátástalan, reménytelen helyzet megszűnjön. A mostani helyzet arról szól, hogy egyesek kapaszkodnak a székük karfájába, ami ki is tölti az energiájukat. Az előrehozott választások úgy érintenék Szombathelyt, ahogy az egész országot: az emberek lehetőséget kapnának arra, hogy elmondják, merre akarnak menni. Mögöttünk van hat év, amely hangzatos ígéretekkel volt tele, hogy aztán szégyenteljes korrupciós botrányokat és gazdasági csődöt kapjunk. Azt hiszem, ez jó lecke volt mindnyájunknak.

Ha lassan is, de elindulni látszik a 86-os út építése. Ha szombathelynek két fideszes képviselője lenne, nem gondolja, hogy még ennyi sem valósult volna meg a szocialista kormány alatt?

Ezek szerint az ön véleménye a kormányról még az enyémnél is rosszabb.

Mert?

Mert azt sugallja ez a kérdés, hogy egy egész térség gazdasági élete attól függ, hogy az ott élők vajon milyen színű parlamenti képviselőt választanak.

Voltak ennek nyomai az elmúlt tíz évben.

Igen, de akkor is szomorú kép rajzolódik ki a kérdésből. Én mindenestre jobban örültem volna, ha a jól csengő választási ígéretek – amelyek ma is napi számlálóval vannak számon kérve – közül picivel több valósul meg. A dolog most úgy áll, hogy 2010-ig nem Győrig, hanem Vátig lesz meg a négysávos út. Igaz, ez is hárombetűs település. Ennyit még fideszes képviselők is értek volna el.

Szintén vontatottan, de elindulnak a várost érintő nagyprojektek: Iseum, belvárosi rekonstrukció, Csaba utcai felüljáró, színház stb. Ezek mégiscsak sikerek, különös tekintettel az ország és a város anyagi helyzetére. Ismerve a magyar belpolitika ritmusát, néhányat valószínűleg át is adnak 2010-ig.

A Csaba utcai felüljárót nagyon fontosnak tartom, én is adtam be korábban törvénymódosító indítványt ez ügyben, akkor ezt leszavazták a kormánypárti képviselők. Örülök, hogy most megépül. Az Iseum és a belvárosi rekonstrukció szintén lényeges, hiszen Szombathely mint a Kárpát-medence legrégebbi folyamatosan lakott települése olyan történelmi és kulturális tradíciókkal rendelkezik, melyeket mindenképpen ápolni kell. Nemcsak valami elvont megfontolásból, hanem mert a turizmus korunk egyik legjelentősebb gazdasági ágazata, és ha meg akarjuk mutatni a dolgainkat, akkor ezekre áldozni kell.

A színházról annyit, hogy az 1990-94-es önkormányzati ciklusban egyik élharcosa voltam a színházalapítási törekvéseknek. Amikor most a kitűnő Jordán Tamás megkapta a megbízást, elmentem a közgyűlésbe, és ismét letettem a garast a színház mellett. Azt mondtam, hozzuk létre egyesült erővel ezt a művet, mert Szombathelynek szüksége van rá, egy ekkora városnak el kell tartania egy színvonalas társulatot, hozzátartozik a polgári léthez. A színház ugyanakkor szellemi műhely, emberek, alkotóművészek közössége, nem egy épület. Amelyből ma egy sincs, de – a kormányerők tervei szerint – néhány éven belül kettő is lesz. Nyilván felvetődik a kérdés, hogy egyik nem felesleges-e, megengedhetjük-e magunknak, hogy sok százmillió forintos költséggel a Hemót átalakítsuk, hogy ideiglenes színházhely legyen, hogy aztán belevágjunk egy 10 milliárdos új színházprojektbe. Át kell gondolnunk, hogy esetleg van-e jobb helye ennyi pénznek a gazdaságban, az infrastruktúrában, az oktatásban és az egészségügyben. Én fontosabbnak találom a színházi előadások minőségét, mint az épületet, amiben zajlik. Hasonlattal élve: a szoftver fontosabb, mint a hardver.

A nagyprojektek kapcsán még meg kell jegyezni, hogy nagy ígéretek vannak, de a miniszterelnök ígéreteire jelenleg nem építenék várat. Gyurcsány Ferenc jelenleg nem azért küzd, hogy Szombathelyen kőszínház legyen a Március 15. téren, hanem hogy megérje a jövő hetet.

Az ön olvasatában mi történt Szombathelyen az elmúlt fél ciklus alatt?

Jó nem igazán jut eszembe, a rosszakat ellenben hosszan lehetne sorolni. A legfontosabb a munkanélküliség további növekedése. 2002 óta tart ez a trend Vas megyében és Szombathelyen egyaránt. Számomra fájdalmas volt az is, amikor bezárták a szentkirályi iskolát. Ezt a települést – Oladdal, Kámonnal, Zanattal, Herénnyel együtt - az ötvenes években erőszakkal csatolták Szombathelyhez. Ezek élő közösségek voltak, egyházzal és iskolákkal, és Szentkirály meg tudta őrizni ezt a szellemet, vele saját iskolát is, amit a városvezető koalíció most elvett tőlük, minden tiltakozás és szerveződés ellenére, mivel ezek az értékek eltörpültek az anyagi szemlélet mellett. Kudarcomnak tartom, hogy nem tudtam megakadályozni.

Nem szabad, hogy a helyi politika a pártoskodásról szóljon, a helyi koalíciós politikusoknak sokkal jobban kellett volna konszenzusra törekednie, közösen kellett volna célokat kitűznünk. Sajnálatos, hogy az országos politikai elvadulása kihatott Szombathelyre is. Az elmúlt néhány évben itt is átélhettük a személyre menő gyűlölködésnek tobzódását, amire racionális magyarázat nincs, hacsak az nem, hogy egyeseknek semmi sem drága a hatalomért. Kiábrándító, hogy ilyen emberek vezető pozícióban vannak, és az is, hogy a rendszer ezt lehetővé teszi.

Az országos politika, a budapesti események mintha egyre jobban elvennék a figyelmet a helyi történésektől. Emellett a pályázati pénzek is központi forrásból jönnek, és egyre kevesebb marad, amivel egy város gazdálkodhat. Kissé filozofikusan hangzik, de ez így együtt ez nem veszélyezteti a demokrácia alapjait?

De igen. A keresztény államelméletnek és az EU-nak is egyik vezérlő elve a szubszidiaritás elve, ami azt jelenti, hogy nem szabad magasabb szinten dönteni, mint szükséges, az államnak csak olyan pénzeket szabadna centralizálnia, ami az állam feladatához szükségesek: például a honvédelem. De ha egy városnak egy vasúti felüljáróra van szüksége, akkor azt neki kellene megépítenie, és nem évekig ostromolnia a központi büdzsét.

Ön ellen az az egyik legfőbb vád, hogy nagyon keveset van a választókörzetében, sokkal több időt tölt Budapesten, mint Szombathelyen.

Akkor ezt tegyük a helyére. Tegnap volt fogadóórám Szombathelyen, vasárnap Csempeszkopácson voltam a középkori vásárban, előző héten Püspökmolnáriban a pünkösdi labdarúgókupán. Közben parlamenti ülésszak volt, összesen öt nappal. Az autómat a Szombathely-Budapest közlekedésre használom, most néztem a kilométer-számlálóját: két év alatt 76 ezer kilométert mentem. Az tény, hogy nyilvános rendezvényeken nem kaptam szerepet Szombathelyen az elmúlt két évben, a városvezetésnek valamiért nem jutott eszébe, hogy a város országgyűlési képviselőjét felkérje egy beszédre, hogy esetleg nyilvánosan ossza meg gondolatait az itt élőkkel.

Ha nem is látványosan, de a parlament munkájában nagyon aktívan veszek rész, immár második ciklusban az országgyűlés jegyzője vagyok, emellett tagja vagyok a kényes ügyekkel foglalkozó mentelmi bizottságnak és kuratóriumi elnöke vagyok a Szövetség a Nemzetért alapítványnak.

Ugyanakkor én még nem találkoztam olyan emberrel, aki szeretett volna velem beszélni, és nem tudott, és igyekszem eljutni az összes rendezvényre, amire meghívnak. Szívesen jönnék többre is, mert valahol méltatlannak tartom, hogy kiszorítanak a szereplési lehetőségekből. Nem úri dolog.

Még nagyon messze van 2010, de nyilván már beszélnek róla: indul a parlamenti választásokon?

Ez a döntés még nem aktuális. A folyót akkor ússzuk át, ha odaértünk
a partjához.


Fotó: Ohr Tibor

Korábban:

Félidőben a ciklus: Beszélgetés Ipkovich György polgármesterrel