Az első flashmob Szombathelyen

Hányadik is ez tulajdonképpen?

Gondolkodtam a sorszámon, hogy kettessel illessem-e a mai megmozdulást vagy ez legyen-e a szombathelyi elsőrandi. Ugyanis márciusban volt már egy párnacsatás banzáj ugyanitt, amit országosan több helyütt is megrendeztek. Aztán megnéztem az ott készült videókat, és bár fergeteges buli lehetett, ám a flashmob utolsó ismérvét nem teljesítette, ugyanis az egymás tollpihés püfölése időben igencsak hosszúra nyúlt. Bőven volt idejük a bámészkodóknak és kamerázóknak megemészteni a történéseket, nem pedig kamillázva néztek az ahány ember, annyi irányba induló résztvevők után az arra tévedő polgárok, hogy mi a jó élet volt ez. Szóval ez a mostani élő dominós tekinthető az első szombathelyi flashmobnak. Punktum.

Nyáridő, szervezés, miegymás

Vasárnap délután három óra, rekkenő hőség. A Fő tér környező házai árnyékot alig bocsátottak a nem a Borfalu fedett vonzáskörzetében mutatkozó emberekre. Zöld pólóban érkezve meglepetten tapasztaltam, hogy a szervezők is ezt a színt választották maguknak önazonosításul. Innen nézve nem meglepő talán, hogy a sorban legelöl álló lány hívott, hogy álljak be én is közéjük. Sajnos azonban nehéz kint és bent egyszerre egeret fogni, azaz láncreakciószerűen megfeküdni a kemény kövön és ezt közben nagy látószögből még képpel is dokumentálni. Füves placcon különben is önfeledtebb móka volna mindez.

A szervező srác, akihez a kérdéseimmel a többiek irányítanak, elmondta, hogy a Nagy Dőlést a diakok.szombathely.hu és a Cromwell Ifjúsági Színtársulat szervezte közösen. Az ötlet a szombathelyi Kempingben, a május 16-18. közötti, diákújságírók számára rendezett képzésen jött. Aztán nekiálltak szervezkedni. A fentebbi honlap mellett az iWiW-en adták egymásnak le a drótot, hogy lesz egy ilyen flashmob a falból előbukkanó Joyce-szobor tövében. Az engedély megszerzése nem igényelt különösebb utánajárást, szinte eleve adott volt. Előzetes számítás alapján, az ígéretekre hagyatkozva azért több emberre számított – vallja be a srác.

Egy kör, majd maga a tett
Elindult a képrögzítő masinákkal felszerelt médiadolgozókkal úgy harminc főssé bővült menet. A Borfalut megkerülve körbejártuk a Fő teret, hogy aztán visszatérjünk az ír író szobrához és megkezdődjön a tényleges flashmob. Közben elmondta a srác, hogy ez – a párnacsatával ellentétben – nem kapcsolódik semmilyen más rendezvényhez, teljesen saját kútfőből származó, önálló megmozdulás. Ahogy a többiek is azok lesznek, amik követik majd, terveik szerint havonta egy-egy. Jövő hónapban például elfoglalnak egy helyi járatot.

Talán a flashmob alapszabálya üt vissza, hogy nem kezdték el azon melegében, amint elsőre összegyűltek: a körutunk során közülünk hárman lelépnek. A többiek aztán beálltak egymás mögé, ki-ki megkapta a maga instrukcióját, hogy jobbra vagy balra mozduljon ki és Csukovits Balázs tíztől csökkenő visszaszámlálására az utolsó pozitív számánál dominószerűen hulljanak össze. Első próbálkozásra elég sokan elvétették a jobb-bal dolgot, de aztán másodikra már jóval összehangoltabban működött az élő dominó. Nem tökéletesen persze, ám a „három a magyar igazság” elve ezennel nem érvényesülhetett, széledni kellett, de gyorsan.