Csintalan Sándor a szombathelyi Narancs Klubban

Kicsit meglepődök, amikor a Pannónia Étterem emeleti nagyteremébe lépek. Ahhoz képest, hogy ma délutánra ez klubbá lett, a kopottas székek meglehetős fegyelmezettséggel sorjáznak egymás mögött, mintegy száz nézőnek helyet adva. A terem fele fehér leplekkel elrekkentve, de nem annyira, hogy az előttem ülő úr tarkója mellett ne látnék rá túlvégen lévő kólásrekeszekre. Szemben az asztal fehérlik, a mögöttem ülő hölgy meg is jegyzi, hogy „mert szembe kell ülni… Már csak a piros terítő hiányzik.”

Persze nem hiányzik, dehogy hiányzik, de ez a frontális elhelyezkedés fura utánérzéseket ébreszt. Ennek ellenére folyik a klubélet. Mögöttem a helyi Fidesz-prominenseket értékelik, ki szimpatikus, ki kevésbé, előttem meg gyurcsányoznak, csányiznak, czeglédyznek jó hatvanas urak.

Majd hátulról jövő taps jelzi, hogy megékezett Csintalan Sándor, aki a legutóbbi kampány óta kicsit megfakult narancsszín polóban közelít az asztal felé, némiképp fájdalmas arccal, nehezen jár, kopottas csípőkre utalóan, a mögöttem ülő hölgy meg is jegyzi, hogy „nem is csoda, ilyen súllyal.”

Lazáry Viktor képviselő, a szombathelyi Fidesz szóvivője kíséri, és ül le mellé a pulpitusra, mert mint megtudjuk, a meghívóban házigazdaként megjelölt Ágh Péter országgyűlési képviselőnek sürgős, és előre nem látható sajtótájékoztatnivalója akadt „Gyurcsány legújabb disznóságairól”. (Megjegyzem, nemcsak nem szép, de nem is annyira úri dolog ilyesmikkel riogatni a népeket meg a sajtómunkásokat szombat délben.)

Csintalan megköszöni, hogy a foci Eb helyett őt választották, állva beszél inkább, mert a tévében (Hírtévé) ülve is úgy érzi, hogy a gyomra felszáll a torkába. Arra is biztatja az embereket, hogy kérdezzenek tőle, ő ugyan nem politikus, de a politikusoktól is, vegzálják, faggassák őket. Előbbiből ki is jut neki a műsor végén.

Azt is mondja, nem nagy szónok. Vagy nem ismeri a képességeit vagy álszerény (mindkettő probléma), mert nagyon is jól beszél, szellemes a maga módján, szót ért az emberekkel, nagyot vesztettek vele a szocik. Elsőként azt jegyzi meg, hogy elvonult a politika két hónapra szabadságra, amelyből vagy az következik, működik az ország politika nélkül is, vagy az, hogy nem is vonult el, hanem lázasan dolgozik, amely kormányt illetően lázas semmittevést jelent. Pusztán szövegelést. Ennek legpregnánsabb jele az ország eredményeinek reklámozása nagyon sok adóforintért, és nagyon manipulatív módon – Csintalan szerint.

Az SZDSZ-ről szólva azt mondja, a párt mattot kapott, azaz akármit lép, rosszul jön ki belőle. Ha támogatja a szocikat, akkor kiröhögik, ha nem, akkor bukja a következő választást.
Később, egy, kifejezetten az SZDSZ-re vonatkozó kérdés kapcsán azonban finomít, ne legyünk elbizakodottak. A jelenlegi Fidesz-előnnyel is óvatos, ne gondolja senki, hogy zsákban van a győzelem, azért még nagyon meg kell dolgozni. Azért is, mert most százból negyven ember nem tudja, kire szavazna.

Szóba került a nemrégiben kiszivárgott Orbán-beszéd is. Csintalan szerint egyrészt csak tiszta forrásból szabad meríteni, másod, harmad-kézből származó információknak nem szabad hitelt adni. Egyébként is más, amikor az ember egy szűk körben, barátok, diákok közt beszél, mintegy szondázza a közönséget, és más az, amikor politikai döntést hoz – nyugtatgatja a közönség soraiban ülő nyugdíjasokat.

Kérdést is kapott, egyebek mellett egy kényeset. A kérdező elmondta, hogy ők Ágh Péter délutánjára jöttek, meg is lepődtek, amikor itt találták Csintalant. Hogy jön egy Fidesz rendezvényre egy volt szocialista. Csintalan előbb nem is akart a kérdéssel foglalkozni, de aztán mégis, egészen a káromkodásig, lényege viszont az volt, hogy nagyon tetszik neki, amikor neofiták mondják rá, hogy neofita: „Ebben az országban hárman voltunk kommunisták, az Osztyapenko, Steinmetz kapitány meg én. Ebből ketten már a szoborparkban vannak,” ő is odakészül. (Derültség a hallgatók sorában.) Mindenki nézzen a tükörbe – mondta az idős úrnak.

Egy hölgy viszont megvédte, azt mondja, becsüli azokat, akik mint Csintalan Sándor meg tudták változtatni a nézeteiket.

Egy úr azt firtatta, látja-e lehetőségét Csintalan a nagykoalíciónak. Csintalan elmondta, hogy a koalíció az nem elvi kérdés, hanem politikai kényszer. Gyurcsányékkal azonban nem lát esély erre, mert azt is meg kell nézni, hogy kik képviselnek egy pártot.