2008 júniusi közgyűlés, délelőtt - Van-e pénz padra?

A városi strand mint felderengő jövendőbeli balhéforrás

Még a napirend előtt Marton Zsolt, a Fidesz-KDNP frakció vezetője javasolta, hogy MÁV-ingatlanok ügyét és a régi városi strand eladásának kérdését hagyja el a közgyűlés, mert nincsenek előkészítve. Ipkovich György elismerte, hogy a MÁV-ingatlanok körül nem minden világos, de tárgyalni azért lehet róla, majd a szerződésről később döntenek. A régi strandot ő is javasolta levenni a napirendről. Így is lett.

Nagy bizonysággal megállapítható, hogy a városi strand ügyéről még hallunk. Annál is inkább, mert Szakály Gábor (Fidesz), a terület képviselője arról beszélt, hogy baj lenne ha a strand egy „újabb ingatlanmutyi áldozatává válna”. A tervek szerint ugyanis a jelenlegi zöldövezetnek számító strandon a beépíthetőség a mostani 25-ről 60 százalékra nőne, a minimális zöldövezet 55-ről 30 százalékra csökkenne. „Ez a körzet lakói számára elfogadhatatlan” – mondta Szakály, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a területen az utóbbi időben semmilyen karbantartási munka nem folyt.

Hangos a lőtér

Horváth Zsolt (Fidesz) az oladi lőtér problémájáról beszélt: az ott folyó lövöldözés nagyon zavarja és veszélyezteti a környéken lakókat. Mivel egyetlen lőtér van a megyében, nem könnyű a megoldás. Át kellene helyezni, például a határőrlaktanya régi lőterére, a régit meg esetleg értékesíteni lehetne. „Egyetértek, úgyis mint ott lakó” – mondta a polgármester, aki szerint a rendezési terv kapcsán erre is figyelni kell. Soós József (MSZP) bevallotta, ő is használja a lőtért, szerinte a fegyveres erők fegyvereivel van a gond.

Hollóssi Gábor, a városi rendőrparancsnok később arról számolt be, hogy a rendőrség évek óta nem használja a lőteret, így ha valaki sorozatot hall, az bizony törvényellenes. Mármint a lövöldözés, nem a meghallása.

Egy apró hír kapcsán

Marton Zsolt egy „apró hírre” hívta fel a figyelmet. Balogh József, Győr korábbi polgármestere lett a Regionális Fejlesztési Tanács elnöke. Miért egy korábbi, és nem egy jelenlegi szocialista polgármester kapta a posztot? – firtatta a frakcióvezető, majd levonta a konzekvenciát: „Ipkovich György valamit rosszul csinált, és most is rosszul csinál”.

„Az összes bűnömet fel sem sorolta, én jelöltem Balogh Józsefet, azért szerényem megjegyzem, hogy társelnök vagyok” – válaszolta a polgármester, aki szerint a jelölés gesztusértékű, az elnökség pedig időigényes, ezért a nagyvárosok polgármesterei általában társelnöki pozícióban vannak. Majd a jövő eldönti, helyes volt–e a döntés, a fő veszély az, hogy akadoznak majd a megítélt pénzek – mondta Ipkovich György.

Valami készül a belvárosban

Gyebrovszki János (MSZP) kérdésére kiderült, hogy őszre a városvezetés előáll egy csomaggal, amelyet a belvárosi kereskedőkkel közösen dolgoznak ki, és melynek célja, hogy fellendítsék a belváros kereskedelmét. Ennek része lenne a Molnár Miklós (Pro Savaria) által hajtott kedvező szombati parkolás, kiegészítve hosszabb nyitva tartással, szombati akciókkal, programokkal, és ehhez kapcsolódna a kis csúszást szenvedett Szombathely-kártya. Mindez illeszkedne a városmarketinget gyártó cég „Szombati Szombathely” szlogenjéhez.

Molnár Miklós üdvözölte a fejleményeket.

Mi pedig javasoljuk, hogy a szlogent – amely annyira nem is rossz ötlet, bár kérdéses, hogy megér-e 10-12 milliót - olvastassuk fel valamely külföldi ismerősünkkel.

Parkolót kapna a Savaria Szálló tulajdonosa

Szakács Dávid (Fidesz) kérdésére Szabó Gábor alpolgármester (MDF) elmondta: egyeztetések vannak a Savaria Szálló tulajdonosával, hogy az épület felújításáért a város odaadná Mártírok téri parkolót, ez elmozdítaná az épület ügyét a holtpontról.

Lazáry Viktor (Fidesz) viszont úgy vélte, az a cég problémája, hogy hogyan tudja hasznosítani a tulajdonába került ingatlant, és azt is nehéz megérteni, hogyan kapcsolódik mindez a római fürdőhöz, ahogy az egy Safó-interjúban említve lett. Szabó Gábor erre azt mondta, hogy egyszerűen ösztönözni szeretné a város egyik szimbolikus épületének a megújítását, a fürdőhöz pedig mindez úgy kapcsolódik, hogy a Savaria Szállónak és a Claudius Hotelnek ugyanaz a tulajdonosa, és a cég az előbbi eladásából befolyt pénzt az utóbbira költené.

Nincs pénz padra

Ágh Péter (Fidesz) először a múltkori közgyűlésről áthúzódó – szó szerint – örökzöld – témára, a burjánzó és növekvő fű állapotára tért vissza, mivel csak részben oldódott meg a probléma: a füvet lenyírták ugyan, de a kazlakat otthagyták, alatta meg kirohadnak a növények.

Ipkovich György elismerte, hogy vannak gondok, például a városba bevezető utak mellett is nagy a dzsumbuj, de majd valamely illetékest beülteti az autóba, és együtt végigjárják a terepet. Németh Kálmán alpolgármester (SZDSZ) azt ígérte, a parkfenntartók majd a teljesítés után kapnak pénzt.

Ágh emellett sajnálta, hogy a múltkor Németh Kálmán visszautasította a padvásárlást, pedig azok nagyon elkelnének Joskar Olára. Ezután a padkérdés számos alkalommal felbukkant, hol konkrétan, hol absztrakt értelemben a délelőtt folyamán.

Németh Kálmán mindenekelőtt azt közölte, hogy nem ő utasította vissza a vásárlást, a padokra nincs költségvetési forrás, a polgármester pedig azzal indokolta a padhiányt, hogy a pénz most játszóterekre ment, a padok majd ezután jönnek.

Ágh Péter meglepetésének adott hangot, hogy erre nincs pénz, mondván a „közröhej tárgyát képező” marketingstratégia 10 millió forintjából 250 padot lehetett volna venni, mely képletet később Lazáry Viktor 12 millió forintra és 300 padra módosított, azt hangsúlyozva, ez utóbbiaknak több értelme lenne, mint „60 oldal gyújtós”-nak.

A szétmálló oladi kishíd

Molnár Miklós az oladi kishídra tért vissza. A helyzet rosszabb – közölte –, ismét eltört egy palló, a kihelyezett fekvőrendőröktől pedig egy autónak leszakadt a tengelye. Szerinte az úttest szintjét kellene megemelni. A polgármester szerint sem jó, hogy a híd fából van, ugyanakkor a híd funkciója nem az, amire most használják, nem egy lakótelep közlekedésére, hanem a sétálókra, kerékpárosokra van tervezve, a sebességkorlátozást pedig be kellene tartani.

A Bloomsday utóélete

Bevalljuk, elhamarkodottan ítéltük, hogy a politikusainknak nincs semmi affinitása James Joyce szellemi öröksége irányába. Először Horváth Csaba (Fidesz) jelezte, hogy tetszett neki, hogy a „Bloomsday napok” (sic!) alkalmával fűvel és növénnyel lett tele a Mártírok tere, és milyen jó lenne konténeres növényekkel máskor és máshol is enyhíteni egyes városi terek sivárságát.

Ágh Péter azt javasolta, hogy a Bloomsday kapcsán Szombathely partnervárosa lehetne Dublin. Ipkovich György szerint az ötlet jó, az írek amúgy is rokonszerveznek a magyarokkal. „Meg kell nézni a lehetőségeket” – szólt a sztenderd polgármesteri válasz.

A polgármester megbocsát

Az egyetemi központ (lánykor nevén Berzsenyi főiskola) 15 milliós városi támogatása kapcsán kialakult egy kis politikai adok-kapok. Molnár Miklós szerint kötelezettség-vállalás nélkül ne támogassák az intézményt, az átszervezésből adódó többletköltséget miért fizetné ki a város, ezt a fenntartónak kellene állnia.

Ipkovich György ebből azt olvasta ki, hogy Molnár szerint nem kellene a városnak támogatnia a főiskolát, aki erre viszont egy jól hallható „hazudik, polgármester úr” bekiabálással reagált.

„Én képviselő urat soha nem minősítettem” – mondta viszonylag nyugodt hangon Ipkovich. Molnár ezután kétszer is bocsánatot kért, mire a polgármester kétszer jelezte, hogy megbocsát.

És ha már egyetem (melyet a képviselők még mindig hajlamosak – talán nem véletlenül – főiskolaként emlegetni): Ágh Péter szerint a polgármester is felelős azért, hogy az intézménynek támogatást kell adni: a jelentkezők száma csökkent, kevesebb a normatíva, kevesebb a bevétel, majd tandíjazott egy kicsit. „Kevés olyan dolog van, amiért ne én lennék felelős,” – replikázott Ipkovich, majd ő is tandíjazott és vizitdíjazott egy kicsit.

Ellenzéki felhördülés Szova-ügyben

A délelőtt közepén Ipkovich György azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a Szovával kapcsolatos délutáni napirendi pontokat hozzák előre, mert Kovács Előd igazgatónak el kell mennie. „Több mint nevetséges, ez egészen egyszerűen felháborító” – értékelte a felvetést Marton Zsolt, mondván arról van szó, hogy a polgármester azért akarja előrébb hozni a Szovával – és az ominózus Kőszegi utcai parkolóházzal - kapcsolatos döntéseket, mert a Fidesz két pedagógus képviselője – Sági József és Rettegi Attila – érettségiztet, így nem tudnak szavazni.

Ipkovich György azzal magyarázta az indítványt, hogy kezében van Kovács Előd levele, amelyben az előrehozott napirendet kéri, az ellenzék soraiból viszont „aljas közjáték”, „alamuszi egy dolog” jelzőkkel illették a javaslatot, amelyet egyébként a közgyűlés leszavazott.

A Thököly utcai közlekedési lámpa

Gyimesi József (ESZE) arról számolt be, hogy ismét elütöttek egy gyalogost a Thököly utcában. Emlékeztette a közgyűlést, hogy megszavazták a jelzőlámpát az utcán, most pedig a hivatal elszabotálja a döntést, mivel azóta sem történt semmi azonkívül, hogy kétmillió forintot „elpancsoltak” tanulmánytervekre. Marton Zsolt, Molnár Miklós és Prugberger Emil (Pro Savaria) is igazat adott neki, még akkor is, ha az ellenzék annak idején nem szavazta meg egységesen a lámpát.

Gyimesi később 25 millió forintot kért a lámpára a költségvetés módosításakor, melyet - némi meglepetésre – Németh Kálmán is támogatott.

Módosították a költségvetést – na vajon miért?

Az irigylésre méltóan hosszú nyári szünet előtti utolsó közgyűlésen a városatyák módosították a költségvetést. Az ok a szokásos: kiadási oldalon megjelent plusz tételek. Nem is kevés. A februárban kalkulált hiány 375 millió forinttal, az eredeti tervezet körülbelül kétszeresére puffad.

Németh Kálmán részletesen beszélt a pluszként jelentkező kiadásokról, ezek közül – csak okulásként - a legfontosabb tételek: vizitdíj kompenzálása 5 millió forint, a Hemo-beruházás előkészítése 42 millió, a Savaria Tiszk tulajdonrészének megvásárlása 40 millió, az oktatási intézmények többletigénye 36 millió, az egyetemi központ támogatása 15 millió, a pedagógiai intézet megszüntetésével kapcsolatban 7 millió forint, a polgármesteri szakérői díj 20 millióval történő emelése, a Vasi Volánnak 47 millió, sporttámogatásnak 61 millió forint, a Hermann szakközép kollégiumának bővítésére 30 millió, kerékpárút pályázat önereje 50 millió.

Az nem meglepő, hogy Horváth Zsolt (Fidesz) „elképesztő hitelállomány”-ról és a kezelhetetlenné váló adósságról beszélt, az sem, hogy Molnár Miklós amiatt aggódott, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő városvezetés nehéz helyzetben lesz, és kénytelen lesz válságköltségvetéssel indítani, az viszont figyelemre méltó, hogy a szocialista Csermelyi András is osztotta az aggodalmakat. A korábbi alpolgármester – akinek józan racionalizmusa sokszor afféle belső ellenzékiség formájában bukkan a felszínre – azt kérte, hogy a polgármester tételesen szavaztassa meg a tervezett módosítások egy részét. „A szavazatommal szeretném kifejezni, hogy mennyire nem értek egyet ezekkel a tételekkel” – indokolta kérését a tanácsnok.

Szakály Gábor: „dzsentri költségvetés”-nek nevezte a módosítást, mivel a város egyfelől álmodozik, pr-stratégiákat készíttet, másrészt abból él, hogy ingatlanokat ad el és hiteleket vesz fel.

Németh Kálmán szerint nem luxuskiadásokról, hanem jogos igényekről van szó. A város költségvetése valóban nem fényes, de ez nem szombathelyi specialitás, az ország többi önkormányzata is hasonló problémákkal küzd. A helyzet nem kritikus, Szakály Gábor pedig a felszólalása előtt nézze meg az értelmező kéziszótárban, hogy mit jelent a dzsentri szó.

A polgármester szerint az ellenzék kettős játékot játszik, egyrészt kevesli a bevételeket, másrészt nem támogatja a városvezetés aktív vagyonszerzési törekvéseit.

Időközben látványos – az olasz focicsapatot idéző - időhúzás következett az ellenzék részéről, sportbizottsággal, monográfiákkal, utcai padokkal, nem titkolva a célt, hogy a szavazásra befusson a két hiányzó képviselőjük. Kérték a polgármestert, hogy rendeljen el ebédszünetet, de az kijelentette: addig nem lesz ebéd, amíg nincs költségvetés.

Aztán persze lett költségvetés.

A rendőrkapitány elégedett, a képviselők kevésbé

Az igencsak hosszúra nyúlt délelőtt elfogadták a Hollósi Gábor városi rendőrkapitány beszámolóját a város bűnügyi helyzetéről. A kapitány szilárdnak ítélte meg a város közbiztonságát, amelyet a képviselők hosszú felsorolása követte, hogy melyik lakótelepen milyen problémák vannak, rongálásokkal, éjszakai randalírozásokkal. Hollósi szerint annak kell örülni, hogy Szombathelyen ilyen ügyekkel foglalkoznak, és nem olyanokkal, mint Budapesten vagy Miskolcon. Bevallotta, ők sem ilyennek képzelték el a 2008-as évet, de hatvan emberüket a fővárosba vezényelték, két járőrrel pedig nem lehet csodát tenni. A képviselők által említett számos eset amúgy sem rendőri, hanem sokkal inkább nevelési, szociális együttélési probléma.