Szentivánéj Szombathelyen 2008-ban - Összement az esőben (képgalériával)

Vagy a visszafogott programok, vagy a délutáni eső, vagy az esti Hollandia-Oroszország miatt, mindenesete a korábbi évekhez képest sokkal kevesebben mentek ki szombat este a Csónakázó tó partjára. Azért így is voltak elegen. A slágerek a tűzijáték, a vidámpark és a lenge női öltözékek voltak. .

Vagy a visszafogott programok, vagy a délutáni eső, vagy az esti Hollandia-Oroszország miatt, mindenesete a korábbi évekhez képest sokkal kevesebben mentek ki szombat este a Csónakázó tó partjára. Azért így is voltak elegen. A slágerek a tűzijáték, a vidámpark és a lenge női öltözékek voltak. .

Sok minden változott az idén szentivánéj ügyében. A változások egyesével apróságok, összességében azért – ha nem is radikálisan, de - mégiscsak átrendezték az esemény összképét.

Délelőtt például 11 óra tájban például a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekarral futunk össze a Fő téren. A zenekar a tér déli oldalán, a házak árnyékban zenél néhány tucat érdeklődőnek. Ekkor még azt hisszük, a 2008-as szentivánéjt főként a hőség fogja veszélyeztetni. De nem.

Ugyanis mielőtt délután útnak indulnánk, elkezd cseperegni az eső, majd dörög, villámlik és mindenféle kellemetlen fordulatot vesz az időjárás. Cipő le, várjuk, hogy mi lesz, és mikor éppen elkönyveljük, hogy az idei szentivánéjt elmosta az eső, kezd előbújni a nap.

Valamikor este hét tájban érünk a helyszínre, a betonutak már nagyjából szárazak, de azokról letérve még vízben és sárban cuppog a vendégsereg. Akiknek az idén láthatóan a Hotel Claudius mellett berendezkedett vidámpark az egyik kedvenc, a különböző kepesztőgépek előtt sorok állnak, hogy 500-800 forintot befizethessenek néhány perc parázásért. Lentről különösen az óriáshinta tűnik súlyosnak. Állítólag fentről is.

Ami a programokat illeti, a nagy nevek terén visszafogott a felhozatal. Amit annyira nem is bánunk, mert nem biztos, hogy – ingyenes rendezvényről van szó, ugye – közpénzeket kell tömni lejárt szavatosságú vagy kétes értékű, de annál drágább előadók zsebébe. Nemcsak a nagy nevek, maga a nagyszínpad is a múlté, pontosabban az uszodával szembeni lett kinevezve nagyszínpadnak, mivel az újjáépült Tóvendéglő miatt a korábbi koncerthelyszínnek lőttek.

Először Cotton Club Singers koncertjére kukkantunk be, elvileg Hofi-estről van szó, 4-5 számot végighallgatva ilyennel nem találkozunk, magyar örökzöldek (Viktória, Minden asszony életében, stb.) mennek, később persze jöhettek a Hofik. Nem az én világom, de kétségkívül ide valók, ahogy gyakorlatilag az összes többi fellépő is, beismerem, hogy erre az alkalomra nem lehet Flaming Lips-et vagy Roni Size-t hívni. Azért azt hozzátenném, hogy két éve ugyanezen helyen a szlovák Longital az egyik nagy koncertélményeim közé tartozik. De tényleg mindegy.

A szigetre érve a padon két 16 év körüli csaj kortyolja a dobozos sört, jelzéseként annak, hogy ez a hely most ezé a generációé. A gyerekfoglalkozásokat valószínűleg elvitte az eső, az idősebbek meg valahogy nem látnak nagy fantáziát abban, hogy a sárban korzózzanak. A fiúk a lányokat a dumájukkal, a lányok a fiúkat a sokat mutató és még többet sejtető rövidnadrágokkal, szoknyákkal és topokkal kábítják. Elvégre szentivánéj van, és ehhez a kábítási hullámhoz nemcsak a tinilányok, hanem a tapasztalt nők is csatlakoznak. A férfiak valószínűleg nem bánják, betudják kompenzációnak, ha már egyszer meccset kellett kihagyniuk miatta.

Romantika ide, romantika oda, láthatóan sokan a meccs mellett döntenek. Merthogy 8 óra után még vidáman találunk asztalt az újjáépült Tóvendéglőben, ahol egy kicsit vitatkozunk azon a teljesen szubjektív kérdésen, hogy mennyire esztétikus az új épület. Az tény, hogy lehetne bárhol Európában, mint ahogy az is, hogy a 390 forintos korsó Dreher egyáltalán nem tartozik a megfizethetetlen kategóriába. Isten tartsa meg jó szokásukat és az áraikat.

A sziget bejáratánál – a honvédségi toborzó jóvoltából - egy miniszínpad működik, melyen a kétségkívül kreatív nevű BorSörMester Beatles Emlék Zenekar játszik. Mögöttük kivetítőn az Eb eseményei követhetők nyomon. Sajnos a hangosítás nem első osztályú, meg az is kérdéses, Lennon mit szólna a katonai támogatáshoz, de a produkció összességében szimpatikus, hangulatos, ilyen rendezvényre való.

Az emberek kezdenek nagyobb tömegben megjelenni, de úgy saccoljuk, hogy a szokásos létszámnak a fele lehet kint a Csónakázótónál.

Teszünk egy kört a Május 1 söröző felé, ahol viszont egy árva üres szék nincs, majd egy közeli kávézó teraszán megnézzük, hogyan búcsúztatják az oroszok a hollandokat. Mit ne mondjak, a terasz nem úszik örömmámorban.

Roy és Ádám a szombathelyi szentivánéjek visszatérő vendégei. A fű ekkora már teljesen felszáradt, beérkeztek a a tűzijáték miatt érkezők is, így tényleg sokan vannak a színpad előtt. Roy és Ádám szintén közelharcot vív az erősítéssel.

Közben észbe kapunk, hogy a Múzeumfaluban is zajlik az élet, de mire háromnegyed 12 felé beesünk, már csak pár tucat ember lézeng a helyszínen, a máglya erősen leégve. A hosszú, felesleges gyaloglás és a lecsúszott program az egykori Sziget-túráinkat idézik.

A tűzijátékot az idén a Hotel Claudius tetejéről lövik fel, a telihold elnéző mosolyától kísérve. Továbbra sem értem, miért gerjednek az emberek ilyen veszettül erre a mutatványra, de talán nem is fontos. Azért talán valaki jövőre hasznát tudja venni: a tó délnyugati oldaláról (Árpád utca) valószínűleg verhetetlen a látvány. Nemcsak azért, mert le lehet ülni a tópartra és a fák között remek a rálátás a szálloda tetejére, hanem mert a tavon tükrözve duplán kapjuk a látványt. De ez legyen a mi titkunk.

További képek a 2008-as szombathelyi szentivánéjről.