A szombati parkolásról és a szombathely kártyáról tartott kedden egyeztetést a városvezetés a Fő téri üzlettulajdonosokkal. A hétvégi ingyenes parkolást kísérleti jelleggel októbertől vezetnék be a város területén. A fórumon ellenvélemény nem hangzott el. Így mi kommentálunk.
A Fő téri kereskedőknek régi problémája, hogy nem megy az üzlet. Vagy nem megy elég jól. A boltok olyan gyakran váltanak profilt, hogy nem győzik az illetékesek az új cégtáblákra meg az átfazonírozott portálokra kiadni az engedélyt. A kereskedők – felújított Fő tér ide, ráköltött közel egymillárd forint oda – úgy látják, szükség lenne üzletük virágzásához a szombati ingyenes parkolásra. Mert a városszéli ingyen-parkoltató kereskedelmi multik elviszik a forgalmat.
ALON-kommentár - Mindennek ára van
A „Szombathelyi szombat” mint ötlet a sokat és méltán kritizált legeslegújabb városmarketing-dolgozat azon egyetlen ötlete, melyet a képviselőtestület továbbgondolásra érdemesnek talált. Bár emlékezetem szerint ez nem arról szólt, hogy szombaton hangsúlyozzuk Szombathely szombatiságát, hanem úgy általában legyen az a kép a városról, hogy itt kellemesen, nyugodtan, békés polgári hétvégi hangulatban és programkavalkádban lehet az időt eltölteni. Mert ez tényleg erőssége a városnak. A Szombathelyi szombatban nincs semmi pláne, legalább is én nem találok benne, leszámítva azt, hogy a Fő téri kereskedőknek esetleg megnő a forgalma. (Egy Szombathelyi péntek-ben se biztos, hogy találnék, ezt bevallom, ha csak ennyi a tartalma, mint amit elővezettek az egyeztetésen.) Na de meglátjuk, a puding próbája az evés, kiderül, hogy megéri-e a vásárlóknak egy márkás ing, bőrönd, aranyékszer árából (plusz az üdítő-sör-fagyi költség) megspórolni a parkolójegy hozzávetőlegesen 120 forintos árát. De ezt kipróbálhatták volna eddig is a kereskedők és szolgáltatók, mondjuk, hogy meghirdetik, aki szombaton náluk vásárol, visszakap a tizennyolcezer-kettőszáz forintos koktélruha árából egy százast. Nem próbálták ki. Vajon miért? Vajon miért nem próbálták ki, hogy ha valaki egy bizonyos összeg felett vásárol, az kap egy szomszéd presszóban beváltható kávébónt. (Egy kávé ára duplája annak, amennyi pénzt egy koktélruha megvásárlása céljából az automatába bedobunk. Ez már kevésbé vicces, mint az előző.) No de mindegy, ha a Fő téri kereskedőknek nincs ötlete, van a városnak. Annyi lokálpatriotizmus meg legyen az emberben, hogy fel se vesse (a polgármester azért megpendítette, és egy vállalkozó is), hogy az adófizetők finanszírozzák a Fő téri kereskedők bizniszét, mert a parkolópénzből törlesztjük a Fő tér-beruházás árát. Az az adófizető is, aki nem épp a polgármester által említett tehetős, ám elfoglalt Fő téri célkuncsaft-rétegbe tartozik, hanem például egy városszéli marketben pénztáros, és ha bemegy kocsival meghosszabbíttatni a jogsiját, akkor fizet, keményen. Arról sem esett szó, hogy a szombat este hatig tartó nyitva tartás ingyenparkolással kiegészítve nem csak kereskedők forgalmát növeli, hanem a belvárosét is, zajjal, kipufogógázzal. Nem tesz semmit, mindennek ára van. Még egy buszjegynek is. (K. Gy.) |