Karneválblog 2008 - vasárnap (teljes képgalériával)

Az idén alulról felfelé kell olvasni a bejegyzéseket, mert így könnyebb követni a frissítéseket, no meg azért, meg ilyen még nem volt.

Az előzmények:

Karneválblog 2008: csütörtök - péntek
Karneválblog 2008 - szombat

Vasárnap:

23.30 Végedobszó, végetánc (K. Gy.)

Kép nincs, a lemerült az aksi, én meg ki, de ezt már megnézem. Az Artistica Anam Cara ifjai és leányai égő buzogányokat hajigálnak, lengetnek, tüzes kötélen ugrálnak, lángot fújnak és nyelnek, és remek hangulatot csinálnak perceken belül. Lányommal futok össze, egy maskaráról levált (szerintem ő tépte le, mint régi rajongó, ne szépítsük a dolgokat) szőrmedarabot lenget diadalmasan. A vége-dobszóra már a közönség ifjabb tagjai beözönlenek a színpad előtti térre. Örömdobolás, örömtáncolás, így kell ennek vége lenni.

22.30 Világ – zene (K. Gg.)

A Fórum színpadnak keretes szerkezetet szántak a szervezők, az előző posztban említett Ognjen Popovic Band ugyanis nem világzene (ha valaki a zenéjében felhasználja a nemzete zenei motívumait, attól az még csak annyira lesz világzenész, mint mondjuk Kodály vagy Bartók), hanem jazz, jó is, csak hideg van, a Desperadóba térünk be melegedni. A koncert végére érünk vissza, két szám között már dobolás hallik a Thököly-sarok felől, majd feltűnik egy ismerős köpcös, izmos ember, fura göncben, és a végetaps hallatán már iramodik is visszafelé. A sarokról megindulnak a dobosok, mögöttük vagy kétszáz ember, rögtönzött felvonulás szombathelyi polgárokkal, vidám kaufbaureni artisták felvezetésével.


21.30 Hétköznapokra készülve (J. A.)

A Király utcában a kínaiak kisteherautóval tolatgatnak jobbra-balra. Töltik fel a bolt árukészletét hétfőre.

21.10 Jó, hogy nem kell írni róla (J. A.)

Az elmúlt négy nap alatt kissé telítődtem élményekből. A Fórum színpadon a szerb Ognjen Popovic Band játszik. Én valamiért valami kustoricás dologgal számolok, de ez nem az. Van benne délszláv lüktetés, de inkább dzsessz. „Világzene” írja a programfüzet. Ez jó nagy fiók, lötyögős görgőkkel, ide minden elfér. „De jó, hogy nem kell írnom róla” – mondja mellettem I.D., sörrel a kezében. Én még csinálok egy utolsó képet, amin látszik, hogy még milyen tömött volt vasárnap este is a lelátó a Fő téri színpadnál.

20.55 Mini szerkesztőségi a Művészetek utcájában (J. A.)

Ritka pillanat a karneválon, az ALON három munkatársa egy helyen tartózkodik. Az eseményt gyorsan kinevezzük szerkesztőségi értekezletnek, ami egészen addig tart, mígnem elékészül K.Gy.-ről, I. D.-ről és rólam a csoportkép. I. D. gépén van a végeredmény, rajta kell kereseni.

19.30 Ismerősről ismerősre (J. A.)

A szerkesztőségbe tartok, immár sokadszor kell átvágnom a karnevál Fő helyszínein, érdeklődésem így érthetően lanyhul A Kerekes Band is népszerű a Fórum Színpadon, de az igazi sztár most a Fő téri piac, ahol tetőzik a tömeg, és hasonló a helyzet a Borok utcájában. Közben sorozatban futok össze ismerősökkel. Mindenkivel sikerül pár mondatot váltanom Ezek a kis beszélgetések közelebb állnak hozám, mint a Kerekes Band.

18: 40 Hujber Ferenc vs. Szerb Antal (I. D.)

Most érkezett Hujber Ferenc őcelebsége. Rendel, telózik, odakanyarít néhány szignót a kiscsajoknak. Én meg lefotózom. Aljas dolog a lesifotózás, de ez van, élvezem. Éljen a bulvármédia! „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami” – kerül egy percre rá a söröm mellé az Utas és holdvilág Szerb Antal-regény utolsó mondata. Tessenek választani. Nekem ment.

18: 30 Kategóriák (I. D.)

A Szimfónia kávézóban Arany Fácánt rendelünk. Borra sör és mégse gyötör meg. Kérdőívet töltök ki. Anyázok egyet, hogy az ALON-t nem kéne már lehagyni a listáról, hogy honnan tudott meg a Savaria Karneválról, hogy van, és hogy mi van. Meg a Safó is hiányzik. Lehetnék elégedett is meg nem is, egyéb inaktív szintúgy, de inkább beosztott értelmiség vagyok. Szombathelyi is lehetnék, vagy 10 kilométeres körzetből falusi derék polgár. Viszont olyan kategória nincs, ami rám illene, hát inkább vagyok messze lakó vasi.

16.00: Megint üres Romkertbe érkezem (J.A.)

Egy olvasói levélnek is köszönhetően benézek a Romkertbe, de megint sikerül akkor mennem, amikor egy árva program nem zajlik. Két-három tucat embernél nincsenek többen. Az üvegtigris nyitva, de ellenállok a csábításnak.

16:00 Többre megyünk vele, mint Freud tanításaival (I. D.)

Provokatív verskoncert gyerekeknek – koncertezik az Alma Zenekar. Na, ezt meg kell nézni. A humor ül, mi állunk. Egy pesti illetőségű hölgyet megkérdezek a hivatalos indítási időpont után pár perccel, hogy jó helyen járunk-e. Mire mondja, hogy igen, de még nem meg, fél órás csúszás, de ha már itt vagyunk, feltétlen nézzük meg. Ötletes, szerethető, valóban a gyerekek gondolatvilágára építő előadáson nevetünk mi is nagyokat – felnőtt fejjel. Pedagógusként javallom is az Oktatási Minisztérium illetékeseinek, hogy vegye be a tantervbe. Sokkal többre jutunk vele, mint a Freud tanításával a főiskolákon és egyetemeken a leendő tanároknak. Meg is jegyezném, hogy a Kalandvár az egyik legjobb karneváli helyszín.

15.35 Fel! Vonulás! (Rose)

Feltünedeznek az első felvonulók. Most először sikerül úgy megnéznem az egészet, hogy nem kell sem nyújtózkodnom, sem a járdaszegélyen kucorognom. Kár, hogy már ez a tizedik, ha jól számolom, mert volt olyan év, hogy a szombatit meg a vasárnapit is végignéztem.
És jövőre is végignézem.

15: 10 Cimbalom és balkezesség (I. D.)

Hálátlan dolog a karneváli körmenttel egy időben koncertezni. A Borok utcája végén a Winand Trio dzsesszelése cimbalommal az elsőhegedűs poszton mégis ez teszi az egyre jobban galambszürkésödő ég alatt. Némi tömegundor a tagjaimban, de leküzdöm. A marhapörköltezés közben a pavilon szemközti lábát felkapja a kósza szél. Érkezik is a javaslat, hogy minden – minimum négy – ülővendég fogjon meg a baljával egyet-egyet, a másik kezével úgyis tud villázni.

15.00: Az elsővé lett nappali felvonulás (J. A.)

Ott guggolok a Bejczy utcai lelátó alsó szélén, és azon aggódom, hogy túl közel vagyok. Egyrészt hogyan lehet innen rendes fotókat készíteni azoknak az olvasóknak, akik nincsenek ilyen közel, másrészt kissé félek a lovaktól. Tudom, hogy okos, rendes, állatok, na de milyen nagyok. A képek végül egész tűrhetőek, nem mellesleg, mert egy rendőr segít helyzetbe hozni rálátásügyileg, és a lovak sem akarnak megenni. Legalábbis nem mutatják. A tegnapi eső miatt fő attrakcióvá előlépett vasárnap délutáni felvonulás végül is simán, gördülékenyen lemegy. Igaz, Dávid Ibolya, Jordán Tamás és a színészek nincsenek, a menet élén haladó bigán egy általam nem felismert Claudius feszít, mellette a napokban megválasztott Savaria szépe. Ipkovich György viszont a szokott módon vonul a szombathelyi légió élén. A nappali felvonulás hangulatilag és látványban sajnos nem pótolja az estit, tény viszont, hogy jobban fel lehet ismerni a ruhákat, arcokat, lehet integetni és visszaintegetni az ismerősöknek. A fegyelmezett, összeszedett vonulás kábé fél óráig tart, valószínűleg felesleges is lenne több. A fizetős tribün (800 forint egy jegy) teljesen megtelik, a vonulás útvonalán is sokan vannak, de a helyzet még kezelhető, azért aki nagyon akarja, az látja a lényeget. És még a Volán által összerakott, a Hali-szurkolók által húzott-vont élőképes-platform is elfér a Bejczy utcában, igaz, fel kellett hozzá húznom a lábamat.

14.58 Helyben vagyunk (Rose)

Noha még el se indult a felvonulás, már több sorban áll a nép a püspöki palota előtt is. Találunk egy mélyebb növésű családot, és mögéjük helyezkedünk.

14.00 Csak finoman (Rose)

Jordán Tamás Szókratész védőbeszédét adja elő, amit részemről most először hallok az elejétől a végéig. A korábbi években teljesített karneváli átlagomhoz képest kezdek erősen kultúrlénnyé finomodni.

13.35 A név kötelez (Rose)

F. sürget, döntsem már el, milyen bort akarok, mert lassan át kéne sasszézni a Romkertbe, ha látni akarjuk a Jordánt. Vaskeresztesi rosé lesz belőle.

13.00 Szükséges beszerzés (Rose)

Bár a náthám még csak múlófélben sincs, ebéd után arra ösztönöz a napsütés, hogy megint csak nyakunkba vegyük a várost. A tömeg még épp elfogadható méretű, hamar be is célozzuk a Thököly utcát, mert azonnal szükségünk van egy melegsárga edényfogó kesztyűre, ami pont passzol a leendő konyhánk színvilágához, abba a házba, amihez már majdnem megvettük a telket.

12.25: Belvárosi bolyongás (J.A.)

Ide-oda cikázok a belvárosi helyszínek között, inkább csak általános helyzetet mérek fel, semmint hogy mélyen belevessem magam a programokba. Az újságíró amúgy is felszínes élőlény. A reneszánsz téren először a Langaléla Garabonciások szórakoztató műsorába, a keleti udvarban egy hastáncos csapat utolsó másodperceiben, a Fórum színpadnál a ferrarai zászlóforgatók műsorába botlom. Ha szavaznom kellene, akkor a garabonciások mellett tenném le a garast. A városban sokan vannak, de a tömeg még vígan a kezelhető szinten van.

12.00: Tényleg jó hely a Ferences-kert (J.A)

A lányok annyit áradoztak tegnap a helyszínről, hogy én sem tudok ellenállni. Igaz, engem azért annyira nem vonzanak félmeztelen gladiátorok. Nem is nagyon látok ilyent, mert elsőként a német Timetrotter csoport I. Otto lovasságát nézem meg, aztán azt, ahogy Milités Christi templomos lovagok küzdelmét a szaracén lovassággal. A nagyatádi katonaság óta annyira nem rajongok a fegyverekért, de ez tényleg élvezhető, igazi „infotainment”, azaz szórakoztatásba oltott okítás. Készítettem egy rakás képet, a lényeget meg úgyis megírták tegnap a csajok.

11.40 Isis Big Band és Horváth Maggie-vel (K. Gy.)

Ahogy közeledek a biciklimhez, úgy erősödik az IBB. Egy izgalmasan mély nő hang erezi be a teret, Koldusopera Bicska Maxiról.. Igaz, feldolgozta a Robbie W. is, de nekem így jobban tetszik, Weill-es, bigbandes változatban. Horvát Maggie (kedvenc szombathelyi énekesnőm) most is kirobbanó. Újabb adalék a hogyan legyünk nők témához. Lassan vissza a félig panírozott vasárnapi ebédhez. Úgy látszik, ez „az én utam.”

11.30: Rafting a Gyöngyösön (J. A.)

Szerintem aki a vizet szereti, az rossz ember már nem lehet. Vagy legalább is nagyon rossz. Oké, erőltetett, rossz humor. De ezért még nagy ötlet ez a gyerekkenuztatás a Gyöngyösön. A gyerekek a Zrínyi utcai hídnál ülnek be a WeKing egyesület matrózai mellé, hogy jó néhány híddal lejjebb kiszálljanak. Amíg a gyerekek önfeledten csordogálnak le az eső miatt kellemesen magas vízállású folyón, addig a szülők fényképezővel futnak a parton, és egyre riadtabban konstatálják a hajóút hosszát. Náluk már csak az egyesület tagjai járnak rosszabbul, akiknek a sáros folyóparton kell visszavontatniuk a járgányokat. Ha már sár és víz: kisütött a nap, olyannyira, hogy a Kalandvárban már alig-alig emlékeztet valami a tegnap esti kiadós esőre. Ha az ember körülnéz az ilyen gyermekbarát, szép gyermekekkel szülőkkel tömött helyeken, nem érti, hogy miért nem nagyobb a népszaporulat Magyarországon. Illetve érti, csak nem akarja elfogadni.

11.30 Via Palladium – megint (K. Gy.)

Gondoltam viszek egy kortyot lányomnak is, aki már kipakolt. Fárad a csapat, de ez is egy élmény, milyen a karnevál, ha végig dolgozzuk. (A szilvánál is keményebb.) Menet közben házaspárt látok térkép fölé hajolva. A bazilikát keresik, a térképen nem igazodok el, de néhány lépés és mutatom a toronyiránt.

11.20 Pálinka nőknek is (K. Gy.)

Az Isis Big Band egyik kedvenc helyi zenekarom már húzza, én meg a Bor utca felé, vajon ott mi van. Ott is hangolnak, a zongora finom jazzt próbál, én meg az oszkói szilvát. A standot nem csak a pálinkarajongóknak, hanem azoknak is ajánlom, akik érdeklőnek, hogyan legyünk nők. Itt megszemlélhetik. A hostess ugyanis csinos, friss és üde, pedig lehet, nem ez az első napja itt, ráadásul értelmesen, nagyon kedvesen és lelkesen magyaráz a gyümölcsök eredetéről, meg hogy hogyan permetez a vizet a kajszikra rügyezés idején fagy esetén a főzde tulajdonosa a nem épp barackjáról híres vasi Hegyháton. A kóstoló adag 2 cent, 300 forint, de megéri. A karcos, kemény rendes szilva után kérek egy feketeszedret, ez már kicsit lágyabb, nőiesebb, de natúr, tiszta íz. Pálinka, egyszóval.

11.10 Reggeli gerinctorna – Jajjj (K. Gy.)

Félbehagyom a panírozást, és elindulok a Keleti udvarba, a Hogyan legyünk nők című Bangó Mária-féle előadásra. Lassan gyűlik a nép, néhány fiú is, a lányokat kísérték, de én kicsit csalódok, praktikák helyett (pedig a kedves Olvasó el tudja képzelni, mennyire érdekel, hogy hogyan legyek nő, hogyha még a panírozást is félbehagytam miatta) a gerincről, izmokról, csontritkulásról hallok, meg kacsapopóról, ami nem egy pecsenye, hanem amikor a hölgyek kidüllesztik a hátsójukat, és ezzel elnyírják a gerincüket. Biztos volt ennél izgalmasabb is, de azt én már nem hallottam. Kifele menet jut eszembe, el ne felejtsek borsót venni, meg hogy kéne indítani egy tanfolyamot fiúknak „Hogyan ne vásároljunk buggyant borsót karneválkor” címmel. Tematika kidolgozás alatt.

10: 00 Eső után (I. D.)

Inkább reggae-sztárnak regisztrálnék, folyamodnék állampolgárságért az ókori rómaiakhoz, mintsem árvízi hajósnak. Hanem úgy kell annak, aki az első kiadósabb kánikulában máris továbblépne a következő évszakra, markoljon ernyőt, a válltáskáját meg hajtsa maga elé. Gondolom előre, még otthon. Az eső eláll, de ez mit sem változtat azon, hogy innen, a messzi távolból olyan a város, mint egy takarításra váró lakás házibuli után. Romeltakarítás, a károk felmérése és zúgó fejel tett fogadalom, hogy egyhamar ilyet nagyon nem.

9.45: Karneváli ALON-sajtódíj (J. A)

Az ALON keresi azokat a karneváli sajtómunkásokat, akik tudósításaikban képesek voltak kikerülni a „fergeteges”, „forgatag” és a „portéka” szavakat. Akinek sikerült a bravúr, az a szeptemberi főzőversenyen jelentkezhet a díj átvételére: egy tál meleg ételre egy pohár borral elkísérve. Szóval csak vigyázni!

Nézze meg a karneváli fotógalériát is!

Az előzmények:

Karneválblog 2008: csütörtök - péntek
Karneválblog 2008 - szombat