Isten tudja, hogy nagyon helyes vagy éppen nagyon nem, de immár csaknem tradíció, hogy a Szabad sajtó napja alkalmából Szombathelyen koccintanak egymással a politikusok és az újságírók.
Na mármost. Az alapállás az, hogy Ipkovich György, Szombathely polgármestere okos ember. Tudja, mit jelent a média, és láthatóan kezelni is tudja azt.
Van ugye az év végi sajtóreggeli, ahol az önkormányzat vendégül látja és kicsit kényezteti a helyi sajtó képviselőit, s nagyjából erről szól a Szabad sajtó napja is. Ez utóbbit csütörtökön koradélután ünnepelték (ünnepeltük?) a Savaria Szálló Orchidea termében a helyi politikai- és médiaelit képviselői.
Kis fantáziával azért elképzelhető hogyan is néz ki egy ilyen összeröffenés egy kisvárosban. A politikusok és az újságírók összejönnek, mindenki ismer mindenkit, s mivel mindannyian ugyanabban a hajóban eveznek, rengeteg közös ügyük van, ami miatt aztán baromira szeretik vagy utálják egymást, szövetségeseket szereznek, vagy éppen ellenkezőleg, méretes tankcsapdákat állítanak egymásnak. Kibogozhatatlanul összegabalyodva a kisvárosi bensőségesség és a belterjesség, a mokány lokálpatriotizmus és az impotens köldöknézegetés.
Felvezetőként Ipkovich György szokásához híven röviden és velősen beszél. Beszél az 1848-as hajdani március 15-ről, a sajtószabadság fontosságáról, a jelen állapotokról, meg arról az önkormányzati törekvéséről, hogy igyekeznek biztosítani a sajtó számára a szabadsághoz szükséges körülményeket. Nem lehet nem egyetérteni vele, mint ahogy abbéli óhajával sem, hogy a helyi sajtónak nem annyira a politikával, mint a város hosszú távú fejlődésével kellene foglalkoznia. (Kajánul megjegyeznénk, hogy ez elsősorban nem a sajtón múlik, de ne rontsunk ünnepet.)
Ipkovich György – mivel okos ember, lásd fenn - finoman sorai közé szövi a sajtószabadságot természetszerűen korlátozó gazdasági és politikai érdekeket, amitől aztán minden jelenlevő lelkiismerete megnyugodhat.
Mert hát végül is, mi akarnánk, ugye, de hát azok a fránya körülmények, azok csak-csak vannak. Ugye.