Ezért ne üljön vonatra! - Megnéztük a 2008-as ARC kiállítást (fotóriport)

Hiába ez már a sokadik (egész pontosan a kilencedik), az ARC sajnos azon rendezvények közé tartozik, amik nem hogy kiforrnák magukat, inkább egyre jobban ellaposodnak. Tavalyi, tavalyelőtti tapasztalatainkat felidézve nem vágtunk neki a budapesti Ötvenhatosok terének (korábban Felvonulási tér) nagy elvárásokkal, így nem csalódtunk akkorákat.

Mert vannak jó ötletek idén is , csak éppen kevés, meg alig lehet őket megtalálni a pályamunkák közé felnyalt igazi reklámok között. Régebben a sor végére tették őket, gondolom, rájöttek, hogy odáig meg a kutya sem megy el, reklámot nézhetnék otthon a fotelből is, ha akarnék. Nem ez a boldogság, bár a szervezők épp a boldogságot választották fő témának, szabad teret engedve a fantáziátlan nyálasságnak.

Várom Róbert cicis plakátja azért ott van, az Igenis egyenlőek figurái is, csak a Magyar Nemzetnél verték ki kicsit a biztosítékot, ahogy Népszabadság felirat is az ő betűtípusukkal szedve. Ez utóbbit mondjuk rajtuk kívül nem hiszem, hogy túl sokan észrevették. A díjazásról nem beszélek, ahhoz kellett volna látnom némi fantáziát a fődíjas kinyalt tányérban. Ami viszont nagyon ott van, az az indiános plakát, Kővári Gábor, Vér Balázs és Bodor Áron pályamunkája, „Csak nyugi!” címmel.

Vannak jórészt feledhető cityposterek (szintén egy-két kivétellel), meg a Coca-Cola pályázatára beérkezett régi fotók, az elmúlt negyven év legboldogabb pillanatairól. Az apropó, hogy 40 éve van Magyarországon a cég, a Coca-Cola volt az első amerikai termék, amit hazánkban a II. világháború után gyártottak. Az ő pályázatuk volt a gigászi palackos is, ami meg a tehénparádéra hajaz erősen.

Összegezve, ezért az ARC-ért senki ne üljön vonatra, legfeljebb, ha amúgy is arra jár, és van egy szabad félórája...

További képek a kiállításról:

Fotó: Bakos Ferenc