Egy beszélgetés, amelyből kiderül, Menyhárt Jenő komoly csepregi kötődéssel rendelkezik, Szombathelyről pedig elsőként a Savaria Cipőgyár ugrik be neki. A központban mégsem ez, hanem a legendás underground-énekes újabb kori szerelme, a környezetvédelem és egy most megjelent könyv áll.
Mottó:
„Az elmúlt néhány évben
nem a zene állt az életem fókuszában”
(Menyhárt Jenő)
A nyolcvanas évek legendás underground együttesei, az URH és az Európa Kiadó vezéregyénisége, Menyhárt Jenő lassan másfél évtizede (egy rövidebb richmondi kitérővel) New Yorkban él. Bár néhány évente összeáll a régi zenekari tagokkal, és adnak pár koncertet, életét ma nem a zene, hanem a környezetvédelem határozza meg. MJ (Amerikában így szólítják) jelenleg Greenpeace-nek dolgozik, és arról, hogy mit csinál pontosan, hogyan és miért, a Nyitott Könyv Kiadónál most megjelent könyvében, Az agitátorban számol be.
ALON: Miért írta ezt a könyvet?
M. J.: Eredetileg nem is könyvet kezdtem el írni. A Litera szerkesztője kért fel, hogy vezessek náluk internetes naplót. Van egy rovatuk, ahol mindig másvalaki ír blogot egy héten keresztül. Ez jó másfél-két évvel ezelőtt volt, és sokat hezitáltam, hogy egyáltalán elvállaljam-e, hiszen sem időm, sem indíttatásom nem volt, hogy ilyesmibe belefogjak. Aztán a dolgok olyan fordulatot vettek, hogy mégis elvállaltam, de végül csak két bejegyzés született meg. A szerkesztő, Nagy Gabi azonban bátorított a további írásra, mire én azt mondtam, hogy jó, de akkor már legyen egy egész könyv. Akkor el is kezdtem az írást, és mostanra készültem el Az agitátorral.
Az volt az eredeti cél is, hogy bemutassa a Greenpeace-nél végzett munkáját, vagy csak menet közben alakult így?
A greenpeace-es vonatkozás csak egy szelete a történetnek, inkább a narratív része. Eredetileg valamiféle naplószerűnek szántam, amely bemutatja életem ezen szakaszát. Nem életrajzi mű, bár vannak benne életképek, mindazzal együtt, amivel már régóta foglalkoztam: tudományos, illetve környezetvédelmi kérdésekkel.
Miért ásta bele magát ezekbe a témakörökbe?
Már a nyolcvanas években elgondolkodtattak bizonyos kérdések, amelyekről úgy éreztem, hogy tulajdonképpen ugyanarról szólnak, csak éppen tudományos megközelítésben, mint amiről mi is beszélünk a művészet nyelvén. És egyre jobban belemélyedtem. Amit ennyi idő alatt megtanultam, áttanulmányoztam, azok alapján születtek meg azok az esszék, amelyek most a könyvben olvashatók.
Lesz folytatás? Készül újabb könyvvel?
A könyvírás nagyon kemény munka. Az elmúlt tizenöt évben elég keveset beszéltem magyarul, az íráshoz pedig az kell, hogy nagyon élő legyen a nyelvhasználat. Ez is nehezítette a dolgomat, pedig írni még akkor sem könnyű, ha az ember nagyon pontosan tudja, érzi, hogy mi a mondanivalója. Nagyon meg kell gondolnom, hogy még egyszer belevágok-e. Ugyanakkor nagyon élveztem is ezt a munkát. Most nincs konkrét könyvtervem, aminek az is lehet az oka, hogy ha végez egy könyvvel az ember, akkor bizonyos értelemben kiírja magát.
Végigolvasta a megjelent könyvet?
Még nem, majd egy idő után biztosan kézbe fogom venni. De rengeteg korábbi verzióját olvastam.
Tervezi, hogy kint is kiadassa?
Ez nem rajtam múlik, ha lesz rá igény, minden bizonnyal készül majd angol fordítás, vagy bármilyen más nyelvű is.
Most is rágyújtott. Hogy egyeztethető össze a dohányzás és a környezettudatos élet?
Általában a környezetet védeni, az egy óriási témakör. Az én addikcióm ettől függetlenül létezik. Nem hiszem, hogy ez hiteltelenné tenné a környezetvédelmi aktivitásomat.
Volt korábbi kapcsolata is a Greenpeace-szel, vagy csak akkor csatlakozott hozzájuk, amikor agitátorként munkát vállalt a New York-i irodánál?
Korábban nem volt velük kapcsolatom, más környezetvédő szervezettel viszont igen. Vettem részt kisebb akciókban is, de csak önkéntesként. Amikor pedig Richmondból visszaköltöztem New Yorkba, már egyenesen a Greenpeace-hez vezetett az utam.
Miért pont New York?
Korábban is ott éltem, egyértelmű volt, hogy oda megyek vissza. Egyébként most, amíg itthon vagyok, a budapesti Greenpeace-nek dolgozom. Az utcai toborzó program konzulense vagyok.
Nem gondolt még arra, hogy visszaköltözzön Magyarországra?
Elsősorban a dolgaim határozzák meg, hogy hol és hogyan működik az életem, most épp itt is vagyok és ott is. Nem hiszem, hogy el kellene döntenem, hogy hol is lakom. Ilyen módon most megosztva élek a két kontinens között.
Mi a helyzet a zenével?
Mostanában nagyon keveset foglalkozom zenéléssel, csak itthon volt pár koncert. Az elmúlt néhány évben nem a zene állt az életem fókuszában, és nincsenek is ezzel kapcsolatos terveim, de nincs kizárva, hogy később ismét ez áll majd az első helyen. Még nem tudom, mit hoz a jövő.
Itthon hogy keresik, mint az Európa Kiadó frontemberét vagy mint hivatásos környezetvédőt?
Mindenki másképp ismer. Aki annak idején Európa Kiadót hallgatott, annak persze ma is arról jutok eszébe, de a Greenpeace magyarországi irodájában vannak olyan kollégáim, akik csak azt tudják rólam, hogy régen játszottam egy ilyen nevű együttesben. Úgy gondolom, a legtöbb ember megérti, hogy vannak olyanok, akik nem úgy szervezik az életüket, hogy csak egy dolog körül forogjon. Nálam az egyik nem a másik ellenében van, mindkettő az életem része.
1994-ben ment el Magyarországról. Miért? És miért az Egyesült Államokba?
Elsősorban magánéleti okokból, és azért választottam Amerikát, mert ez volt a legvonzóbb kihívás.
A rendszerváltás előtt sosem gondolt arra, hogy elhagyja az országot?
Egyszer Amszterdamban tettem egy nem túl határozott kísérletet… de akkoriban annyira az Európa Kiadó állt az életem homlokterében (az meg itthon működött), hogy hazajöttem.
A Para-Kovács-féle interjúkötetben* esett pár szó Csepregről is. Mikor járt utoljára a városban?
Tényleg, most már város… Jóideje nem jártam ott. Akkor még falu volt. A szüleim csepregiek, és bár én már Budapesten születtem, a nyarakat sokáig ott töltöttem a nagyszüleimnél. Sokat bicikliztem, meg focimeccsre jártam, a csepregi Medosz mérkőzéseire. Akkoriban épült ki Bükfürdő is, ahol sokszor voltunk, meg jártunk be Szombathelyre is.
Milyen emlékei vannak Szombathelyről?
Valamiért a Sabaria cipőbolt az első, ami beugrik. És emlékszem egy szoborra, ami egy görög istennőt ábrázol, és a vasútállomásra. Amikor viszont később jártam a városban, az már nem emlékeztetett arra a régi képre.
| Ahogy MJ is mondta, Az agitátorban nem csak saját személyes dolgait vetette papírra, hanem komoly kérdéseket is feszeget. Csak egy rövid részlet: „Az élelem nagy úr: A legfőbb hajtóerő úgy az állatok, mint az emberek esetében a táplálékszerzés. Az evés kényszere még a párzásnál is fontosabbnak tekinthető a létszükségletek rangsoréban. Ezért horgászok például nem is nagyon szoktak olyasmivel bíbelődni, hogy lány- vagy fiúhalat használjanak csalinak, megtévesztésként élelmet tűznek inkább a horogra. A természetben az állatok éppen akkor válnak ugyanis a legsebezhetőbbé, amikor a táplálékuk megszerzésével foglalatoskodnak. Ilyenkor gyakran különböző kockázatokat kell vállalniuk, és mindenközben kevesebb figyelmet is tudnak áldozni saját biztonságukra. Nemritkán éppen ezt a helyzetet használják ki ragadozók zsákmányuk elejtése során. Mi, emberek sem vagyunk ezzel nagyon máskép. Akkor válunk a legkiszolgáltatottabbá, amikor gondoskodni próbálunk alapvető szükségleteinkről. Meg kell például szereznünk valahogy az élelmünket, ezért mondjuk munkát vállalunk.” |
*A hivatkozott másik könyv két évvel ezelőtt jelent meg a Glória Kiadónál (Para-Kovács Imre: Amerika kiadó – Beszélgetések Menyhárt Jenővel)