Tök előttem, tök utánam - 5. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál Őriszentpéteren

Az ALON helyszíni tudósítója könnyűszerrel el is mismásolhatná a dolgot. Kiülne a buszállomásra, a padja mellé véve vagy négy korsó sört, egy nagy tál, szósszal alaposan megkörített pörköltes tálat az ölébe meg egy vekni kenyeret. És megfejtené ezt az egész „a rendezvény a tájegység adottságaiba illeszkedik” mibenlétet. Ehelyett lót, fut, flangál, testközelből tapasztal és elvénasszonnyarazik. .

Az ALON helyszíni tudósítója könnyűszerrel el is mismásolhatná a dolgot. Kiülne a buszállomásra, a padja mellé véve vagy négy korsó sört, egy nagy tál, szósszal alaposan megkörített pörköltes tálat az ölébe meg egy vekni kenyeret. És megfejtené ezt az egész „a rendezvény a tájegység adottságaiba illeszkedik” mibenlétet. Ehelyett lót, fut, flangál, testközelből tapasztal és elvénasszonnyarazik. .

Nem tökölök, öntök – rikkantaná a csapos a háromszáz plusz ötven borravaló pénzem láttán, de már biztosan unja a hasonló tréfaságokat. Négy deci amúgy az annyi, csak alkoholmentesből van az ortodox korsónyit kiadós. Az megy ugye a guminő kategória. Lovasi András jut eszembe erről, aki inkább borozik, mert a folyékony kenyértől puffadtnak érzi magát. Tökkelütöttnek. Oppárdon, a hely szelleme(s). Részemről mondjuk az igazi ökoorientált program a borozással egybekötött sültkolbászozás volna, de vadpörkölt főző versenyről érek vissza a buszvégállomás egyik – szabad! – padjához.

Hamarost egy macsek sompolyog elő, és nagyban nyivákolja, hogy éhes meg falánk, szóval neki is, de menten. Amint azonban adnék neki bármit is, mint a sicc, úgy eliszkol. Mellette az egyik tökös legény: a sityakján pizzaszelet, a kiskosarában a karcsú tök és a kukorica mellett egy üres heinekenes üveg. Nemzetközi a buli, na! „Nehogy lefényképezd!” – inti jólneveltségre a fiát egy hölgy. A srác erre visszakozik és kicsit odébb a barátaival kezd el pusmogni. „Apu, ingyen van a vonat!” – adja hírül a tanácskozás eredményét. „Rendben, fiam, a következőben felszállhatsz.” És érkezik is vissza a városjáró sihuhu. Fölszállnak. A jármű zakatolása egy dobozva zárt kutya heveny vakogásához hasonló.

„Csak tudom, hát idevalósi vagyok” – szolgálja a közt egy vereses arcú férfiú, majd kifakad a sebtiben elkapott beszélgetőpartnerének, hogy hiába takarítja lelkiismeretből a buszvéget, azt telecsikkezik a dohányosok, az ősz meg telesárgalevelezi. Ám az idősebb hölgy tekintete már másfele jár. „Anna, de le vagy soványodva!” – sárgul az irigység egy előttünk ellejtő harmincas éveiben járó darázsderék felé. „Aki ritkán jön haza, az ritkán lakik jól!” – replikáz a megszólított. Közben a kozmopolita tök úrfihoz újabb látogatók érkeznek. „Ez Jenő bácsi” – így egy kisfiú. „Nem, ez Balázs bácsi” – zárja rövidre az anyuka a témát. Lám, ilyen karakánok errefelé az asszonyságok.

A bográcsseregszemlétől térben viszonylag távoli őriszentpéteri Teleházhoz érve jut eszembe, hogy a hiányérzetemnek két oka lehet. Vagy nem az a Nagyszínpad, amit én annak hittem, és ahol az ottlétemkor szinte semmi sem történt, vagy a kis vargabetűt rajzoló kódorgásom alatt történt mindaz a három történés, amelyek között Nagy Bandó András is „mondta a magáét”. Nézem hát a programlapokat és megakad a szemem a „gasztroturisztikai” szón. Ismerik azt a viccet, aminek a végén a srác azt válaszolja: ács? De nem lennék ilyes szakember, legalábbis ha részegen kéne bemutatkoznom.

A Teleház előtti nem is olyan kicsi placc árusai. Alaposan végigszemlézve az édességeket, az igazi és a művirágokat, a méhviasz gyertyákat, a tarka párnákat, a szépecske csecsebecséket, a különböző bio- előtaggal magukat egészségesnek kínáló étkeket, és még ki tudja, mit – férfiként aligha igéz meg bármelyik is. Női szem kéne ide, gondoskodó mozdulatok igénye, kis mütyürök keltette lelkesültség.

Épp visszaérek az eredményhirdetésre. Ahogy látom, már rég befaltak mindent a vadpörköltezők, mire várományosokból díjazottak lesznek. Ha utólag is, de jó lehet teli hassal bezsebelni a méltányolást. Lassan azonban üt az óra, még ha nem is nyugovóra, de a begördülő buszokra már lassan felszállogatnak az emberek. Jómagam is. Körmendet bő hetven perc alatt éri el a tömegközeledtető falujárás.

További képek az 5. Őrségi Nemzetközi Tökfesztiválról