Négy kérdés Ákoshoz

2008.10.14. 15:05

Október 18-án este a szombathelyi Aréna Savariában koncertezik Ákos. A jubileumi, exkluzív dalest előtt lapunk négy kérdéssel kereste meg az énekest, aki szívesen járná az országot egy Latinovits-esttel, viszont nincs sok szép sztorija a Garasinban töltött évekről.

Húsz éve tevékenykedik a magyar könnyűzenei életben és minden lehetőt elért, amit e szűkös hazában e téren el lehet érni. A lemezei sorra bearanyozódnak, a néhány hete zajló 2008-as országjáró turnéjának koncertjei dupla teltházzal futnak, és ahogy egy interjúban említette, talán ön az egyik utolsó olyan előadó Magyarországon, akinek törzsközönsége van. Hova lehet ezt fokozni? Vannak-e további olyan könnyűzenei lépcsőfokok, ahol még nem járt, vagy ahol járva nem bizonyított?

Nem kell mindig fokozni. Magyarországon néhány nagy siker után valóban hamar eljön a plafon. Az ember ráébred, hogy nincs tovább fölfelé, maguktól nem jönnek újabb feladatok, tehát magadnak kell kitalálnod a kihívásokat, hogy élvezd a munkát, hogy szórakoztasd magad. Általában nagyszabású rockkoncertet adunk: robotlámpák, vonószenekar, énekkar, három kivetítő, gitárok. Ezzel szemben az idei, jubileumi Ákos 40 turné során egy szál zongorára hangszerelt dalokat játszunk, nagybőgő, tangóharmonika, elegáns színháztermek. A sportcsarnokokban is intim hangulatot igyekszünk teremteni, ülőbulikat játszunk: ilyen közvetlen hangvételű előadásunk még nem volt. Nem hiányoznak a monumentális színpadok: a zenekar igazán élvezi az emberléptékű muzsikálást, és nagyon jó érzés, hogy két dal között akár egy történetet is elmondhat az ember, ha olyan a hangulat. Az idei hangszerelés sok olyan embert is megfogott, akiket korábban elriasztottak a rock-külsőségek. Nagyon élvezzük az előadásokat, dupla teltházakkal megy a jubileumi műsor, néha katartikus csönd üli meg a nézőteret. Ennél nagyobb sikerélményt nem tudok elképzelni.

Ákos


Elnézve az eddigi négy koncert helyszínén készült fotókat, szinte adódik a továbblépési lehetőség: a színház és a film. A Krúdy-hangoskönyv is ebbe az irányba mutat. Mit gondol erről?

Ez az irány korábban is jelen volt az életemben: a zene mellett rendeztem klipeket, írtam színházi és múzeumi kísérőzenét, rögzítettem verses hangjátékot, játszottam színpadon. Szeretek verset írni, öt kötetem jelent meg eddig. A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő sorozathoz is készítettünk egy kisfilmet az 1984-ről, itt belematattam a forgatókönyvbe is. Úgy érzem, ezen a területen lehetne még keresnivalóm. A Krúdy-hangoskönyv nagyon élvezetes munka volt, sokat tanultam Szigethy Gábor irodalomtörténésztől, aki a dupla CD anyagát rendezte. Több helyen jártam már a Krúdy-felolvasóest anyagával, a turné végeztével az Andante Borpatikában idén decemberben több előadás is lesz belőle, később pedig egy Latinovits-estet tervezünk létrehozni, azzal is szívesen járnám az országot.

Ákos


A YouTube-os képes üzenetében említi, hogy Szombathelyen volt katona. Valamilyen személyes emléket fel tudna idézni, ami a 351-napos "raboskodás" idejéről ide köti? Ha jól tudjuk, ebben az időben született például a Keresd meg a lányt című dala.

Így igaz, a Keresd meg a lányt a Garasinban írtam, ahogy akkoriban hívták. Ezt a dalt is hallhatja a közönség az Arena Savariában szombaton, zongorára hangszerelve. Sok szép sztorit nem tudnék mesélni erről az időszakról, de óriási tapasztalatokra tettem itt szert, például harci helyzet esetén elképesztő virtuozitással tudok felmosni. Motoros fókára is van jogosítványom!

Ákos


A koncertjein nem játszik feldolgozásokat. Ha mégis lenne egy ilyen blokk, akkor melyik - akár angol nyelvű - öt számot játszaná szívesen?

Az Ákos 40 jubileumi koncertsorozat során minden egyes dalt új feldolgozásban hallhat a közönség, köztük olyan ritkaságokat, mint Phil Collins rajzfilmes betétdala, amelyet én fordítottam magyarra és magam is énekeltem el a hazai Tarzan-bemutatóhoz annak idején. Az évek során készítettem átiratot Edda- és Révész-dalból, az idén a Magyar Dal Napján Presser zongorakíséretével énekeltem a Gondolj rám című szerzeményt, és rockverzióban játszottuk a Várj, míg felkel majd a nap-ot. Ha külföldi példát kellene mondani, biztosan a kedvenceimhez nyúlnék, Suzanne Vega dalait amúgy is kívülről fújom, de Peter Gabriel munkáját is jól ismerem, a Mercy Street az egyik legkedvesebb számom tőle az 1986-os So albumról.

Fotók: Ákos.hu
.