Utazás 2004 - Mit teszünk a kirakatba?

A hivatalos statisztikákat nem ismerjük még, de szemmel láthatóan abszolút sikeres volt az Utazás 2004 kiállítás. A tömeg miatt már a megközelítése sem egyszerű. Az Örs vezér térről induló különjáratokra szinte lehetetlen a feljutás, némi agresszió és szerencse után a második buszra mégis sikerül felverekedni magunkat. A nyolcvanas évek BNV-i alatt fénykorát ért Vásárközpont mára lepukkant, mint egy hajdani szocialista iparváros, arra azonban van még lélekjelenlét, hogy egy sima lángosért egy koszos büfében 400 forintot inkasszáljanak.

Külföld: Tengeri nép a magyar

A legnagyobb csarnokban a külföldi képviseletek, illetve a kiutaztatók kaptak helyet. Már reggel 10-kor hatalmas tömeg hömpölyög a standok közötti folyosókon. A leglátványosabbak az afrikai standok, a legnépszerűbbek – a szegény spanyolok kivételével - a tengerparti népek ajánlatai. A horvátoknak elég kiírni egy fecnire, hogy Horvátország, vagy néhány jellegzetes adriai fényképet fellógatni, máris kapkodja a nép katalógusokat. Erős a görög és az olasz jelenlét, gyúrnak a bolgárok is rendesen a jövőre, profi standdal, zenészekkel, néptáncosokkal. A franciák ellenben szinte észrevétlenek, talán snassz nekik eljönni a vadkeletre. Hatalmas alapterülettel vannak jelen az osztrákok és a lengyelek, sok apróval az erdélyiek, ez utóbbiaktól egy ingyen CD-t is jussolunk. Láthatóan felfutó üzlet a nyelvoktatás céljából való kiutaztatás, több tucat kiállító szakosodott erre a területre, s tömeg veszi körül a Sky Europe fapados légitársaság színes pavilonját is. Viszont a várakozásainkkal ellentétben mérsékelt a felhozatal az extrém útvonalakból. Igaz, egyik katalógusban északi-sarki expedícióra csábítanak. Még meggondoljuk.

Itthon nyomulnak a keletiek

A hazai kiállítók két kisebb pavilonban kaptak helyet. Errefelé valamivel mérsékeltebb a nyüzsgés, de azt első ránézésre meg lehet állapítani, hogy gyilkos a konkurencia. Amíg a magántőke nagyjából azonos súllyal képviselteti magát a különböző tájegységekről – büki, őrségi, velemi magán standokat is láttunk -, addig egetverő különbségek vannak az önkormányzatok hozzáállásában. Esztergom – állítólag - 30 milliót feccelt egy monumentális építményébe, amely ugyan elég ízléstelen lett, viszont mindenki megbámulta. Láthatóan borzasztóan kitesznek magukért a kelet-magyarországi városok is. Felépült itt sok méter magasan a gyulai vár, a kecskeméti cifra palota, a debreceni nagytemplom. Hatalmas alapterületen - és ízlésesen állított ki – Miskolc, és gyakorlatilag az összes kelet-magyar város, Mezőkövesdtől Békéscsabáig.

A hazai kiemelt vendég az idén a Balaton régió volt. Nem véletlenül. Állítólag iszonyú gondokkal küzd a magyar tenger. Azt mondják, immáron a kelet-németek is csak a tengerpartra átutazóban állnak meg egy éjszakára. És az idén minden eddiginél alacsonyabb vízállás ígérkezik. Olyan pletykák is keringenek – több helyről is hallottam már –, hogy bizonyos érdekcsoportok szándékosan csökkentik a vízszintet, ingatlanspekulációs célzattal. Hátborzongató variáció, még ha nem hisszük el, akkor is.

Savaria Karnevál és társai: egy négyzetméteren

A magyar pavilonba belépve két légióssal futunk össze. Ígéretes kezdet. Aztán látjuk, hogy a – mérsékelt kiterjedésű - dunántúli részlegnél egy hatalmas Savaria Karnevál zászló alatt tucatnyi római ruhás hölgy és úr vonja magára a látogatók és a fényképezők figyelmét. Ez igen, csettintünk büszkén, előreugrasztva mellünk. Örömünk addig tart, amíg fel nem világosítanak a trükkre. A csapat a táci Gorziumból érkezett, csak a mieink szemfülességének köszönhetően került az ismerős lobogó föléjük, így kreálva egy kis ingyen reklámot a karneválnak.

Amire szükség is van, mert a mieinknek bizony méltatlan sors jutott, főként azután lehangoló, hogy láttuk a keletiek standkölteményeit. A Savaria Karneválnak – ahogy Szombathelynek, Sárvárnak, meg mindenkinek a környékről – be kellett érnie egy vasútállomás-jegypénztárnyi hellyel, éppen annyival, hogy a prospektusokat ki tudják teregetni. Érthetetlen és megalázó helyzet, ha egyszer azt harsogjuk, hogy fontos az idegenforgalom és a karnevál, akkor az ország legfontosabb idegenforgalmi rendezvényén nem igaz, hogy nem lehet egy akkora standot összehozni, mint Mezőkövesd.

Kapornaki Rita, a Karneváliroda munkatársa, mint mondta, ettől függetlenül nincs elkeseredve. Sőt. Azt mondja, a korábbi évekhez képest érezhetően fut fel a rendezvény. Sokan céltudatosan jönnek, és kérik ismertetőket. A tapasztalatok szerint beigazolódni látszik egy korábbi felmérés eredménye, miszerint leginkább a családosok és a fiatalok szeretik a Savaria karnevált, illetve azok az idősebbek, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz.

A szomszédos szombathelyi Tourinform iroda munkatársai azt mondják, korábban attól tartottak, hogy az európai terrorizmus visszafogja a keresletet. De egyáltalán nem érzékelik, sőt. Mintha a külföldi utak helyett nagyobb szerepet kapna a belföld, így Szombathely is. A prospektusokat és szórólapokat viszik, de azt egy ilyen monumentális kínálatban, mint az Utazás 2004 nagyon nehéz megmondani, mennyi a komoly érdeklődő, s mennyi a „gyűjtő.”

A töménytelen kreatív vagy éppen bámulatosan ízléstelen stand arra mindenképpen jó, hogy rádöbbentse a kívülállókat, milyen vérre menő verseny folyik az idegenfprgalomban. Ami egy lokálpatrióta számára hatalmas durranásnak tűnik – lásd: Savaria Karnevál vagy a történelmi épületek –, az csak egy apró csepp az óceánban, s ezért sokkal nagyobb figyelemben és törődésben kell részesíteni ezeket, mintsem gondolnánk. Ez az Utazás 2004 üzenete. Mert biztos meg lehet magyarázni, hogy a bugaci Karikás csárdának miért vettek tízszer akkora alapterületet a gazdái, mint Szombathelynek, de rég nem magyarázkodni kellene itten.