Adventi gyertyagyújtás a szombathelyi Fő téren - ami jó, és ami nem

Ha valaki volt a korábbi években a Fő téren adventi gyertyát gyújtani, akkor majdnem elintézheti egy kopipészttel a szombat estét. De – ahogy erre a cikkben bölcsen rávilágítunk – ez nem akkora baj. Az viszont igen, hogy ezt a keveset sem tudjuk rendesen összeszervezni. .

Ha valaki volt a korábbi években a Fő téren adventi gyertyát gyújtani, akkor majdnem elintézheti egy kopipészttel a szombat estét. De – ahogy erre a cikkben bölcsen rávilágítunk – ez nem akkora baj. Az viszont igen, hogy ezt a keveset sem tudjuk rendesen összeszervezni. .

Odafelé

A Király utcában hideg van, mint a fene, viszont találkozom egy sráccal, aki pár évvel ezelőtt osztályomba járt. Ezzel a társasággal – leendő logisztikusokról, nem mellesleg utolsó osztályomról van szó - egy remek kirándulást bonyolítottunk le az adventi Bécsbe, ahol is majdnem szénné fagytunk a város megannyi karácsonyi vásárain. Hogy nem, az kizárólag a forralt bornak (Glühwein) és annak volt köszönhető, hogy jókedvünkben végignyerítettük a várost Schönbrunntól kezdve a Kartner Strassén át a Rathausig. Mindez azért érdekes, mert szombat este többször is eszembe jut a bécsi párhuzam.

Ami nem tetszik: szervezés, hangosítás

A szombathelyi adventi gyertyagyújtás nem az egy héten át és száz helyszínen egyszerre zajló Sziget Fesztivál, ennek ellenére a két Fő téri helyszín – színpad és gyertyák – eseményeinek összehangolása láthatóan komoly nehézségekbe ütközik. Szombat este például senki nem tudja, hogy az ominózus fél óra alatt hol, mikor és mi történik. A mi programunkban például az áll, hogy a polgármester beszéde után közvetlenül gyertyagyújtás. Ipkovich Györgyöt meg is találjuk a nagyszínpadon, ahonnan átfutunk a gyertyákhoz, melyeket aztán nem gyújtanak be. Illetve csak jóval később, mert közben az egyházi ünnepség zajlik a nagyszínpadon.

Amiről persze így lemaradunk. És más is, mert a koszorú mellett várjuk a lángot, ami csak nem akar meggyulladni. A helyzetet az sem javítja, hogy a gyenge hangosítás miatt a színpadon zajló események nem hallatszanak a gyertyákhoz. Helyette viszont egy tízéves körüli – jól szituált – gyerekcsapat egyik tagja fennhangon azon poénkodik, hogy milyen szexuális segédeszközt vesz édesanyjának karácsonyra. Hiába, új generáció, új adventi életérzés.

Hogy a gyertyagyújtásos tanácstalanságra végképp felkerüljön a pont: a polgármester és az egyházi méltóságok a tömegen átverekszik magukat, ám nem ahhoz a gyertyához érkeznek a fáklyákkal, melyet be kellene gyújtaniuk. Ott állnak a tövében, nézik a magasban levő kanócot, amíg is nem kiabálnak át a koszorú túloldaláról, hogy téves a helyszín, tessék ide átfáradni. Így aztán átfáradnak, begyújtják.

Háttérinfók

Miközben fázva és elbizonytalanodva várunk a lángra a koszorú mellett, arra a következtetésre jutunk, hogy szerencsésebb lenne, ha a gyertyánál lenne a polgármesteri beszéd, aztán lendületből a gyertyagyújtás, majd mindenki mehetne úgy ünnepelni az adventet, ahogy neki jólesik: ökomenikus istentisztelettel, forralt borral, karácsonyi szuvenírrel vagy mamusszal a tévé előtt.

A várakozás perceiben társaságunkban van Ávár Tibor gyertyaöntő mester is, aki sok érdekes dolgot mond az általa készített óriásgyertyákról. Többek között azt, hogy más város is megkereste, hogy nekik is készítsen gyertyákat, de amikor árajánlatot adott, azonnal visszakoztak. Nem tudom, üzleti titok-e, mennyibe van egy ekkora gyertya, így nem írom le az összeget, de maradjunk annyiban, hogy nem olcsó. A mester azt is elárulja, valamikor az elkövetkezendő években azt tervezi, hogy a négy nagy gyertya között nem koszorú, hanem kisgyertyák lesznek, összesen huszonnégy, így minden napra jutna egy gyertya, szépen körbe-körbe.

Ami tetszik: majdnem minden

Ha a fenti bekezdésekből a kedves olvasó azt olvassa ki, hogy gond van a szombathelyi adventtel, akkor tévúton jár. Merthogy alapjaiban véve nagyon is rendben van. Jó hogy van, hangulatilag passzolnak a faházak, sőt még a karácsonyfa is ízlésesebb, mint korábban.

A műsor színvonalának kimondottan használ, hogy csatasorba álltak az egyetemi központ színinövendékei, akiket mellesleg Jordán Tamás „álruhában” figyel a közönség soraiból. Azt még a magamfajta kemény színházszkeptikusnak is kell ismernie, hogy előnyei is vannak, ha egy városnak vannak ilyen jellegű mozgásterei is.

Persze lehetne kritizálni a rendezvénysorozatot, hogy ugyanaz, mint tavaly, meg mint azelőtt, amire azt kell mondanom, hogy Bécsben is ugyanaz, és talán éppen ez adja meg a stabilitását. Meg hogy karácsonyra is mindig karácsonyfát veszünk és szilveszterkor is mindig pezsgőt bontunk. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy baj, hogy ugyanazok a bódék vannak ugyanazokkal az árukkal, mint a korábbi években, és hogy a hangszórókból ugyanazok a giccses dallamok jönnek napközben. Merthogy mindez így együtt a szombathelyi advent, nem tökéletes, de beazonosítható és szégyenkezni sem kell miatta.

Hazafelé

A kíváncsiság kedvéért járunk egyet a Fő téren, azt ellenőrizve, hogy mennyire mozdultak rá az eseményre a Fő téri kereskedők. Annál is inkább, mert jövő héttől indul a szombathelyi szombat, ingyenes parkolással, meghosszabbított nyitva tartással. Nos, ehhez képest, a pangás pont akkora, mint a korábbi években, az egész Fő téren két üzletet találunk nyitva. Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.

Ezek után – mert továbbra is fázom, mint a didergő király - beülünk egy forralt borra a Cinema Caféba. Az italt korrekt 350 forint per csésze áron szerezzük be, közben – hogy kerek legyen az este - több hullámban érkeznek a helyre a Fő téren műsort adott színinövendékek is.

További képek a 2008-as szombathelyi adventi gyertyagyújtásról