30Y és Jurij Szombathelyen - Itt az új generáció, de a régit nem érdekli

A szombathelyi előélettel is rendelkező 30Y sztárzenekarrá vált az utóbbi években. Nem csoda. Beck Zoltán dalszövegei telibe kapják a mai tizenévesek életérzését. Az ALON tudósítója pár évtizeddel idősebb, mint az átlagéletkor, de jól érzi magát. És közben mindenféle dolgokon tűnődik. .

A szombathelyi előélettel is rendelkező 30Y sztárzenekarrá vált az utóbbi években. Nem csoda. Beck Zoltán dalszövegei telibe kapják a mai tizenévesek életérzését. Az ALON tudósítója pár évtizeddel idősebb, mint az átlagéletkor, de jól érzi magát. És közben mindenféle dolgokon tűnődik. .

Jurij – Messziről jött emberek

Mikor péntek este pár perccel kilenc óra után belépünk a Savaria Moziba, az előjelek több mint biztatóak. A hangszórókból lüktető gitárzene jön, hozzá értelmes magyar szöveg. Később kiderül, hogy ez a stílus csak módjával jellemző a színpadon álló Jurijra, zeneileg elkalandoznak ők bátran erre-arra, de a szöveg végig jó. Mint ahogy az egész produkció is. Nyers, de ironikus, intelligens, őszinte. Nincsenek bent egymásba csúszó homályos rétegek, és a csapat összességgében is egy nyílt, mosolygós társaság benyomását teszik ránk. Kelet-Magyarország jobbik arca, mondhatni.

Merthogy közben elmondja az énekes, Nyíregyházáról jöttek, Szombathelyen most vannak először. Amúgy a Dunántúlra is ritkán jutnak el, mert a városuk messze van. Valóban, a két város távolsága vígan közel 500 kilométer, ami azt jelenti, tőlünk közelebb van a tengerpart, mint a Jurij próbaterme.

Pedig valószínűleg jöhetnének sűrűbben. A 30Y-ra kiéhezett szombathelyi közönség lazán táncra perdül a színpad előtt már a koncert kezdetén, majd úgyis marad. A Jurij hálás, a zenészek boldogan mosolyognak a sikeren, és egyre jobban játsszák ezt a gitár alapú alterockot, melyet hol táncosabb dallamokkal, hol ska, hol drum and bass elemekkel vegyítenek. A zenekar felvételei letölthetők a holnapjukról.

És hol vannak az idősebbek?

A 30Y a fiatalok zenekara. Ez rendben is van. De az már közel sem, hogy ennyire. A közönség átlagéletkora valahol 17-18 körül lehet, ami azt jelenti, hogy a harmincon feletti korosztály majdnem teljesen hiányzik a színpad elől.

Mindez a gyakorlatban demonstrálja ama elméletemet, mely szerint Magyarországon a zenét szerető emberek is beleragadnak a generációs csapdába. Ez azt jelenti, amelyik stílust, előadót megszerették fiatal korukban, ahhoz ragaszkodnak, és nem nagyon vesznek tudomást arról, ami később jön. Aki LGT-n nőtt fel, az LGT-re, aki P. Mobilon, az P. Mobilra, aki Kispálon, az Kispálra jár. Kizárólag és ráadásul csak jobb esetben, mert az átlag egy életkor felett semmire nem jár. Nem ez az ország legnagyobb tragédiája persze, de azért kellemesebb mondjuk Bécsben koncertje járni, ahol természetes, hogy nyugdíjkorú érdeklődők és elmennek megnézni mondjuk egy érdekesnek ígérkező brit csikócsapatot. Persze pénzkérdés is, de nemcsak.

És hol vannak a fiúk?

A közönség pont annyira teríti be a mozi előcsarnokát, amennyire kell: még vígan lehet mozogni és levegőt venni, de összességében a teltség érzetét adja.

Ami feltűnő: a jelenlevők többsége, mondjuk 70 százaléka leányzó. Oké, a 30Y tagjai snájdig fiatalemberek, de azért ez mégiscsak furcsa.

A fiúk hiányából – akiknek jó része otthon számítógép előtt ül - egészen messzemenő következtetéseket lehetne levonni szociológiailag, felállítva egy cseppet sem hízelgő korrajzot. Nem tesszük, de azért szóvá tesszük, mert könnyen lehet, hogy köze van a zenekar népszerűségéhez. Erről majd nemsokára.

A koncert

Ha jól számolom, utoljára öt hónappal ezelőtt láttam koncerten a 30Y-t a zánkai Balatone Fesztiválon. Ott jók voltak, jobbak, mint a korábbi koncerteken, és péntek este a moziban még jobbak, mint Zánkán.

Összeérett a sok év munkája, a sok száz fellépés. Már az első számnál (Kutyák meg emberek) megbánom, hogy engedékeny voltam a Presser- és az MR2-koncert értékelésekor, amikor az előzőre hét, a másodikra öt pontot adtam. Mind a kettőből kettőt le kellett volna csípnem, ha az 30Y-t be akarom gyömöszölni a tízes skálába.

A koncert első fele nagyon él: a dalok zöme a középső korszakukból érkezik, abból, ami a legtöbb slágergyanús szerzeményt tartalmazza.

Beck Zoltán valahol félidő tájékán egyrészt az közli, hogy a koncert előtt fél órával még nem sok kedve volt játszani, de most már megjött, meg hogy Szombathely némileg különleges hely a zenekar számára, hiszen korábban éltek itt és hasonlók (azt nem említi, így mi tesszük hozzá, hogy a zenekar a szombathelyi buszjáratról kapta a nevét), így az itteni koncerteknek sajátos íze van. Ha valakinek kétségei vannak, hogy ez pozitív vagy negatív dolgot jelent, annak számára tisztázódik a helyzet néhány szám múlva: „Szombathely, az Szombathely, bazmeg, a kurva anyját. Jól toljátok!” – érkezik az egyértelmű közönség-dicséret.

A koncert közepe kicsit leül – az új lemez anyaga inkább költői, mintsem refrén-üvöltős, ráadásul a személyes kedvencem, az „Ül és vár” sem egy telitalálat most -, hogy aztán ismét felíveljen az este, melyet egy emberes hosszúságú ráadás követ.

Valamit nagyon eltalálnak

A 30Y azon kevés zenekarok egyike, akiket nem a média tett híressé. De akkor mi? A pécsi lakhely miatt divatos magyarázat, hogy a 30Y afféle Kispál-klón.

Csakhogy ez nem igaz. Még ha voltak és vannak is a Kispál és a Borzra hajazó zenei és szöveges megoldások, a helyzet ennél bonyolultabb. Egyrészt gyakorlatilag minden magyar alternatív zenekar Lovasi köpenyéből bújt ki, miért pont a 30Y lenne kivétel, másrészt az áthallások az évek során egyre kisebbek lettek.

Ráadásul a felszíni hasonlóságnál sokkal mélyebbről érkeznek a különbségek. Lovasi András szövegeiben kritizálja a világot, de mindig meghagy a kiskaput, egy pozitív és meleg sarkot, amibe kapaszkodni lehet: egy meleg test, egy vissza nem adott szív, az összegyűlt gemenci szarvasok vagy az Akropolisz tiszteletére felvett tiszta bugyi.

A 30Y viszont maga a cizellált, szentimentális, de üres 21. századi kétségbeesés. Beck Zoltán gyönyörű dalszövegei nem kegyelmeznek. A Lovasi-féle értékek még ott vannak ugyan a mélyben, de már nem egy meleg kuckóban, bárki által megközelíthetően, hanem eltemetve, elfeledve, inkább csak a vágyak szintjén. Hiába az akarat, a szerelem nem talál célba, a szívet nem úgy üti ki a lány, „mint a Carter doktor a vészhelyzetbe’”, a családi melegség is langyos, a párbeszéd a halak szintén zajlik, ahol az emberek melle „alatt nem szív van, nem lélek, hanem halak” és ahol "hosszú bűnlajstrom az élet".

Nagyjából ezért egyszerre félelmetes és csodálatos, hogy egymásra talált a 30Y és a mai magyar tizenévesek.

Értékelés: 9/10

További képek a koncertről.