Prieger Zsolt: Az izgalmas zenék ma sincsenek a nézők szeme előtt

A december végi Anima-koncert előtt, a beállás közben arról tűnődünk Prieger Zsolttal, a zenekar frontemberével, hogy hogyan kellene nyélbe ütni az interjút. Koncert előtt nem jó, mert előtte van, utána meg azért nem jó, mert vagy a felfokozott idegállapot, vagy annak levezetése miatt nem lesz olyan, amilyennek szeretnénk. Aztán sok mindenről beszélgetünk a koncert előtt és után is, kijönne belőle vagy két interjú, de mégsem csináljuk meg. Abban maradunk, hogy majd később írásban letisztázzuk a kérdéseket és a válaszokat is. És – ahogy a mellékelt ábra mutatja - valószínűleg jól tettük.

ALON: Szerinted hogyan sikerült a szombathelyi koncert? Hallottál visszhangokat?

P. Zs.: Nagyon jól éreztük magunkat, Szombathelyen játszani mindig élmény. A visszhangok jók, de én ilyenkor persze „vadászni” szoktam az értő, de kritikus hangokat is, mert azokból többet tanulunk, mint a dicséretekből. Mondjuk azzal persze nehezen tudok mit kezdeni, hogy ez vagy az a régi tag hol van, vagy miért nem játsszuk valakinek a kedvenc számát.

Fanni már korábban is együttműködött veletek, de állandó énekesnőként mégiscsak más. Milyen érzés egy zenekarban lenni a lányoddal?

Fura és boldogító egyszerre. Fanni nem azért énekes az Animában, mert a lányom, hanem azért, mert nagyon tehetséges. Egyszerűen színpadra termett, a zene az élete és lassan kitaláljuk egymás gondolatait. Volt egy csomó kétely persze a zenekarba kerülése előtt, de ezek sokkal inkább a korával kapcsolatosak, ehhez hozzájön még mindenféle „apai para”, amik meg a sulival függenek össze. De egyre fegyelmezettebb és egyre jobban tudja, hogy mit akar. A „családi vonás” meg mindig is jellemző volt a zenekarra, amit az öcsémmel találtunk ki valamikor, ahol Németh Gergő éveken át dolgozott az édesapjával, Tamással, s ahol már Fanni 10 éve is bemutatkozott a Tekerd eléneklésével. Az Anima mindig is egy „nagy család” volt, s nem feltétlenül a meglévő vérségi kapcsolatok miatt.

Kik vannak most Anima-koncerteken a színpadon?

Az első felállásból folyamatosan Németh Gergő, aki rengeteg hangszert szólaltat meg évek óta, s nem mellesleg irányítja a színpadi munkát. Rozmán Zoltán dobol és Gergácz Gábor énekel, gitározik és billentyűzik, ők ketten a szintén eredetileg szombathelyi Beat Dis tagjai. Régi barátok vagyunk, együtt dolgozunk azóta is, hogy Szombathelyről Budapestre költöztünk, egy helyen van a próbatermünk, napi kapcsolatban vagyunk, így egyértelmű volt a közös munka. Ikvai-Szabó Botond szintén több hangszerrel és énekével segíti a színpadi felállást. Többen a technikai megvalósításon dolgoznak, akik ugyan nem látszanak a színpadon, ahogy én sem, de VJ-munkával, fényekkel, speciális effektekkel és hangmérnöki munkával állnak a 3 fős alapzenekar (Gergő, Fanni és jómagam) rendelkezésére.

Ki szerzi a zenét és a szövegeket?

Ez túl sokat nem változott az idők során. Az alapokat, hangszereléseket, dal- és szövegírást Gergővel ketten csináljuk, Prieger Szabi néha dallamokkal kapcsolódik be, míg mostanság Gergácz Gábor is feltűnik szerzőként több számban is.

Ha valaki nem hallotta volna még a mostani Animát, hogyan tudnád definiálni a zenét?
Minden eddiginél vidámabb és ironikusabb zenét játszunk, speciális fényekkel, egy csomó utalással a 80-as évekre és napjaink zenéjére. A zene táncosabb, energikusabb, mint valaha, de belülről nehezen tudok definíciókkal szolgálni, mi „csak” csináljuk és élvezzük. Ha meg másnak is bejön, annál jobb.

Szombathelyen csak kevés teret hagytatok a régi számoknak, a nosztalgiának meg szinte semmit. Nem félsz, hogy ezzel elveszíted a régi rajongóitok egy részét?

Vannak régi számok, csak némelyik erősen átdolgozva. De a 68, a Legyen így, a Revolution azért inkább az úgynevezett „régi számok” közé tartoznak. Nagyon sok régi „rajongó” tart ki mellettünk, de sokkal jellemzőbb az, hogy a közönség „cserélődik”, mindig újak, egyre fiatalabbak jönnek, a régiek többnyire már csak hanghordozóról, Mysspace-ről, rádióból hallgatják a dalokat. Sokan elmaradnak, még többen jönnek. Gondolj bele, aki először hallgatott és szeretett meg bennünket, és akkor huszonéves volt, most negyven felé haladó családapa és családanya. Most már a gyerekeik jönnek bulikba. S ez így van rendjén.

Nagyon korszerű zenét játszotok most. Szerintem még a zenét szerető, koncertre járó emberek zöme is lusta arra, hogy utánajárjon dolgoknak, és megelégszik azzal, ami mondjuk a Petőfi Rádióból jön. Az meg nem ilyen. Mintha az Anima megint előre szaladt volna egy olyan területre, ahol – a zenei ízlés színvonala miatt - elég légüres tér van Magyarországon.

Erre nagyon nehéz mit mondanom. Nem mellékelhetünk minden dalhoz egy lábjegyzetet, hogy akkor most ez a hatás innen, az onnan, és most kell nevetni, mert ez nagyon poénos. Légüres tér van, de szerintem az innovatív zenéknek mindig is légüres térben kellett megtalálni a helyét. Ma is így van és így lesz a jövőben is, ezen nem kell keseregni.

Hogyan látod a jelenlegi magyar zenei színteret?

Az izgalmas zenék ma sincsenek a nézők szeme előtt. A rádiós játszás kizárólag kapcsolatokon és kommunikáción múlik, ebből jönnek aztán koncert- és fesztiválmeghívások, tehát az egész egy meglehetősen zárt rendszer, ami egyáltalán nem kedvez a tehetségek „felfedezésének”. Szerencsére ott a Myspace, a Youtube és a Facebook, tehát aki nagyon akar informálódni, megteheti, nem kell neki lusta rádiós- és tévészerkesztők személyes ízlésére hagyatkoznia, amikor új zenéket fedezne fel. Nagyon sok jó dolog van, ezek persze nem mennek a rádióban soha: Pozwakovski, a csodás remixeket készítő nu-rave Kollektíva DJ-k és sokan mások, akik nagyszerű zenéket csinálnak. Vagy az olyan, Szombathelyről elszármazott előadók, mint a Beat Dis vagy a Tommy Brutkho-Phreek Gimmiks-páros.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Új Nick Cave-et és régi Talking Heads-et, új Psyschic TV-t és régi Bowie-t, Clash-t minden mennyiségben, Michael Gira (ex-Swans) új dolgait, aztán rengeteg klubzenét, franciákat (Yuksek, Alex Gopher és a többiek), belgákat (Soulwax, Goose stb.), közben francia kontratenorokat, Ligeti Györgyöt, Sosztakovicsot, Beach Boyst, régi brit pszichedeliát, garázsrockokat , újra felfedeztem az MC5-ot és a Stooges-t, és továbbra is sok filmzenét és hardcore-t hallgatok.

Mi az, ami a zenén kívül foglalkoztat?

Most például az nagyon izgat – ha már a HC-t említettem -, hogy készítek egy dokumentumfilmet a szombathelyi Savaria Colonia Hardcore-mozgalomról. Ez nemcsak az én személyes tisztelgésem lesz a szombathelyi zenei kultúra előtt, hanem egyfajta példamutatás, hogy ebben a felfordult világban miként lehet egyenes gerinccel sok éven át zenélni. Mert a Social Free Face és társaik e szempontból a legjobb példák hazánkban. Aztán tavaly elkészültünk egy hangoskönyvvel, a Karl-Heinz Koalaval, amelyet Najmányi Lászlóval (ex-Spions) hoztunk tető alá, s abból lesz egy bábszínházi bemutató meg dupla lemez.

Az Anima Sound System korábban nem volt híján társadalmi üzeneteknek. Most viszont mintha befelé fordulna, és csak a zene és a zenén keresztül történő örömszerzés lenne a cél.

Eljutottunk oda, hogy ha kimondasz valamit, annak ugyanúgy igaz az ellentetje is, még akkor is, ha csak egy csöppet változik a kontextus. A nagy szavak ideje lejárt és valóban az örömszerzés lett az ideológiánk. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne markáns véleményünk továbbra is hazai parlamentarizmus nevetségességéről, a kereskedelmi média silányságáról vagy a teszem azt a gázai mészárlás embertelenségéről, illetve az azt kísérő hatalmas hazai „médiakussról”. Ezeknek magánemberként hangot is adunk természetesen.

Milyen érzéssel jössz Szombathelyre? Akár mint zenész, akár mint egykori újságíró, főszerkesztő.

Imádok itt lenni. Rengeteg barát, régi emlékek, parkok, találkozások, bulik, a családom. Itt tényleg mindenről valami sztori jut az eszembe, Szombathelyen lenni számomra egy „megváltozott tudatállapot”. Újságíróként már sokkal nehezebb a szembesülés a tényekkel, úgy látom, a helyi médiából a korábbi évekhez képest is jobban kiveszett a tényfeltárás, megy az igazodás, a „hátsónyalás” és a szalutálás. Ez nem tetszik, de ez persze nemcsak szombathelyi sajátosság, ha balmazújvárosi vagy berlini lennék is, akkor is ezt érezném, valószínűleg.

www.myspace.com/animasoundsystem

Képek a decemberi szombathelyi Anima-koncertről