Nem tartozom a megveszekedett zöldek közé, pedig az autóm is zöld, a kertünk is tele van örökzölddel meg gyümölcsfákkal.
S talán ezért is fáj, hogy ha eljön a búcsúzni akaró tél egy szerény hótakaróval --mint mára virradólag!-, a közútkezelő és a városgazdálkodás nekiesik az utaknak és járdáknak mázsányi sóhalmokkal.
Reggel, mikor gyermekeimet iskolába kísérem, gyalogolunk úgy negyedórát, reggeli sétának sem utolsó, ropog a só a töredezett járdán a gyalogosok talpa alatt, s az úton az autók kerekei alatt. Ez már rég nem a csúszásmentesítésről szól ebben a mennyiségben.
Nem tudom, kinek jó ez? A növényeknek biztosan nem. A cipőnknek sem. Az autó lemezeinek sem (függetlenül a hány év átrozsdásodási garancia van rá). A közútkezelő büdzséjének sem.
Venné már egyszer valaki a fáradságot és várna néhány órát miután elkotorta, lapátolta, tolólapozta az útról, járdáról, terekről a havat, hogy Isten drága napja megolvassza a maradékot.
És akkor megtapasztalhatná, hogy a türelem nemcsak rózsát, hanem száraz utat, környezet kímélést, s nem utolsó sorban gazdasági megtakarítást is jelent. De még egyelőre nálunk a só az úr! Különösen ha hull a hó.
Jakab Bálint
(e-mail cím a szerkesztőségben)