Szombathelynek nincs pénztermő fája: Interjú Németh Kálmán alpolgármesterrel

ALON: A múltkori sajtótájékoztatón a városvezetés a válsággal kapcsolatban meglehetősen optimista hangulatot ütött meg. Tényleg túl van Szombathely a nehezén?

N. K.: Nem optimisták voltunk, csak realisták. Most úgy tűnik, Szombathelyen nem mélyül tovább a válság, a vállalkozásoknál megállt a létszám- és kapacitáscsökkentés, sőt többen azt nyilatkozták, hogy vesznek fel munkaerőt.

Készült-e valamilyen számvetés, hogy milyen veszteség érte a várost az utóbbi néhány hónapban?

A bevételkiesést csak később fogjuk látni az iparűzési adó csökkenésében. A szombathelyi vállalkozások láthatóan rugalmasan és bölcsen próbálták megoldani a gondokat. A tradicionálisan a városhoz tartozó cégek szinte mindegyike megőrizte a létszámát, a csökkenő megrendeléseken belső átcsoportosításokkal próbáltak úrrá lenni, például úgy, hogy szerződést bontottak a beszállítókkal és maguk végezték el a munkák. De hogy ez mindez hogyan érintette a közép- és kisvállalkozókat, arra nincsenek pontos számaink.

A város számára mi okozza most a legnagyobb gazdasági gondot?

Egyrészt az említett iparűzési adó körülbelül 20 százalékos csökkenése, másrészt hogy megduplázódott a szociális támogatások iránti igény. Ez utóbbi főleg a munkanélküliek számának növekedése miatt emelkedett. Az önkormányzat emellett igyekszik a munka nélkül maradtak átképzésével olyan szakmák elsajátítását is támogatni – közel hatvan millió forinttal - , melyek a munkaerőpiac igényeit elégítik ki.

Ez azt jelenti, hogy jövőre még az ideinél is szigorúbb költségvetést kell készíteni?

Nem, mert már az idei költségvetés is számol a bevételkieséssel.

Az egyeztetések során a nagyvállalatok vezetőivel tárgyaltak, és a média főként rájuk figyel. Ugyanakkor alig esik szó a kis és közepes cégekről, pedig Szombathelyen is ők foglalkoztatják a munkavállalók többségét. Azt lehet tudni, hogy ők milyen állapotban vannak?

Annyi információnk valóban nincs róluk, mint a nagy cégekről, de a Kereskedelmi és Iparkamarán keresztül tarjuk velük is a kapcsolatot. Ők rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, de persze tévedés lenne azt hinni, hogy velük minden rendben van: ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint a nagyok.

Több sajtótájékoztatón is megemlítette, hogy jelenleg komoly gond, hogy a bankok nagyon nehezen nyitják meg a pénztárcájukat. Ugyanakkor a város idei költségvetése a bankhitelektől függ. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy Szombathely mégsem kap hitelt?

Minden bank forráshiánnyal küszködik, de e tekintetben optimista vagyok. A város korábbi hitelkapcsolatai révén számíthat arra, hogy sikeres lesz az a most futó közbeszerzési eljárás, amely révén hozzá tudunk jutni egy 3,2 milliárd forintos hitelhez.

Az elmúlt években sok helyen és sokszor elhangzott, hogy Szombathely úgy képzeli el a jövőt, hogy a megépülő észak-déli gyorsforgalmi utak segítségével idecsábít olyan vállalkozásokat, amelyek beszállítói a tőlünk északra – Győr környékén, Szlovákiában – tevékenykedő, jellemzően autóipari cégeknek. Ezt a forgatókönyvet nem írta át a válság?

A válság sok mindent átírt, az autóipar és a híradástechnika helyett várhatóan a szolgáltatásoké lesz a főszerep, de hogy pontosan miként, azt nem nagyon tudjuk prognosztizálni. Ugyanakkor a jelenlegi városvezetés megtette azokat a lépéseket, amelyek a válság után új távlatokat nyithatnak ennek a régiónak. A közelben nem nagyon található olyan helyszín, mint nálunk a Söptével közösen megvásárolt terület, ahol több mint 600 hektár áll készenlétben ipari park céljára. Másrészt Vas megye egésze számára történelmi jelentőséggel bírhat a váti reptér megépítése.

Sokat hallunk erről az új ipari parkról, de mintha ott is csigalassúsággal mennének előre a dolgok. Nem nagyon érezni a nyüzsgést.

Úgy gondolom, a keleti, elsősorban a kínai kapcsolatokat kellene építenünk, ahogy kínai kapcsolatra épül a váti reptér is. De egy válság nem arról szól, hogy itt nyüzsögnek a befektetők.

És Szombathely nyüzsög eleget a befektetőknél?

A komoly befektetőknek először mindenképpen szükség van területre, e nélkül nem lehet ipart fejleszteni. 2006 végére Szombathely felélte az ilyen jellegű ingatlanjait, most sikerült megszereznünk az említett 600 hektárt. Azt tapasztaljuk, hogy a tőke mozgása lelassult, azok a városok jönnek ki jól a válságból, akik jó hátteret tudnak biztosítani a korábbi és leendő vállalkozásoknak, legyen ez a héttér infrastruktúra, humán erőforrás vagy egyéb más támogatás.

Az utóbbi időszakban egész más hangulatban folynak a közgyűlések: a gazdasági döntések gyakorlatilag konszenzussal születnek. Ez a válságból adódik vagy az átrendezett politikai erőviszonyokból?

2008 szeptemberétől e tekintetben új időszámítás van Szombathelyen. Megváltozott a munkamódszer: lényegesen több egyeztetésre van szükség, nekem például hihetetlenül nagy energiám fekszik a döntés-előkészítésekben, de nincsen más út. Ugyanakkor a válság kikényszerített egy másféle gondolkodásmódot. Ma már nem lehet azt mondani, hogy annyi a működési költség, amannyi, majd a bankok finanszírozzák. Mert már nem teszik.

Nem is biztos, hogy baj.

Én már korábbi években is szorgalmaztam a költségcsökkentést, de nem valósult meg. Most a kényszer nagy úr. Örülök annak, hogy a 29 képviselőből 28 szavazta meg az idei költségvetést, amely, remélem, nem puhul fel később sem. Volt olyan ágazat, amely bölcsen megoldotta a visszalépéseket, mások kínlódnak vele.

Tudjuk ezt nevesíteni?

A kulturális ágazat meg tudta oldani a durván 160 milliós költségcsökkentését, a sportnál ez nehezen megy. Pedig tudomásul kell venni, hogy az önkormányzat nem tud mindent támogatni, a városnak nincs egy pénztermő fája, amit ha megrázunk, esik róla a pénz. Sőt, ennél még költséghatékonyabban kell működnünk.

Akkor ezek szerint még van tartalék a rendszerben?

Egy ekkora rendszerben mindig van tartalék. Nem véletlen, hogy a szakmai bizottságok támogatták azt az elképzelést, hogy át kell világítani az intézményeinket. Arra már most kell készülnünk, hogy a központi költségvetésben jövőre sem lesz több pénz az önkormányzatok számára.

A racionalizációkhoz nagyon sokszor politikai döntést kell hozni, melyekhez politikusok nem mindig szeretik a nevüket adni.

Így van, mondok egy példát arra, amikor a politika figyelmen kívül hagyta a gazdasági racionalitást. A szombathelyi közgyűlés tavaly szeptemberben nem szavazta meg az amúgy teljesen jogos távhő-szolgáltatási díjemelést. Ez oda vezetett, hogy 200 milliós vesztesége lett a cégnek.

Erről a példáról jut eszembe: Önt mint a gazdaságért felelős alpolgármestert elég keményen kritizálta korábban a jobboldal, most viszont napi szinten együtt kell működniük. Nem okoz ez gondot?

Már több alkalommal elmondtam: nem szabad nagypolitikát csinálni a városi politikából. Minket Szombathely lakossága képviseletére választottak és nem kellene a közgyűlés elé vinni, hogy vannak közöttünk politikai, szemléletbeli különbségek. Ez nem azt jelenti, hogy alpolgármesteri munkámat illette volna komoly kritika az ellenzék részéről, inkább a politikai különbözőségek jelentettek súrlódási pontokat. A napi munkában együtt tudunk működni, amit én hasznosnak tartok, annak viszont nincs jó üzenete, ha a jelenlegi többség egyeztetés nélkül hajt végre olyan súlyú személyi változtatásokat, mint a Szova vagy a városi tévé igazgatója.

Ön nemcsak alpolgármester, hanem az SZDSZ Vas megyei elnöke is. Hogyan értékeli mindazt, ami az országos politikában történik? Azért is érdekes kérdés, mert a híradásokból tudjuk, hogy a párt nem egységes e tekintetben.

Örülök annak, hogy e tekintetben nem egységes az SZDSZ. Tavaly tavasz óta egy vergődés látszik a kormányzati politikában, és az is sok kívánni valót hagyott maga után, ahogy a kisebbségi kormány a válságot kezelte. Most egy új helyzet alakult ki azzal, hogy Gyurcsány Ferenc váratlanul – de bölcsen – lemondott. Az SZDSZ már tavaly júniusban javasolta, hogy legyen szakértői kormány. Az igazi kérdés az, hogy miért támogatták a szabad demokraták Bajnai Gondon kormányfővé jelölését. A válasz az, hogy Magyarország ma nincs abban a helyzetben, hogy még fél évig ne történjen semmi, már így is késésben vagyunk sok mindennek. Másrészt a Bajnai Gordon programjának bizonyos elemeit az SZDSZ már több évvel ezelőtt szerette volna megvalósítani.

Ha Gyurcsány Ferenc – a háta mögött jelentős politikai támogatással - nem tudta véghezvinni, amit akart, miért tudná megtenni azt Bajnai Gordon, aki politikailag kevésbé erősen akar egy még szigorúbb programot végigvinni?

Ez nem a miniszterelnökön, hanem a szocialistákon múlik. Az SZDSZ támogatni fogja, mert a sok rossz közül még ez a legjobb. Azért, hogy legyen 12. havi nyugdíj, hogy legyen IMF-hitel és hogy ne 350 forint vagy ennél is több legyen az euró. Ugyanakkor több terhet kell vállalniuk a jómódúaknak és az országgyűlési képviselőknek is. Szombathelyen a városvezetők például lemondtak az idei jutalmakról és nem vettük át a tavalyit sem.

Visszanéztem egy tavalyi sajtótájékoztatót. Ott a szombathelyi SZDSZ nevében az hangzott el, hogy a párt úgy kalkulál, hogy a városban még mindig 8 százalékos a támogatottsága. Most is így gondolják?

Mostanában nem történtek mérések, de én bízom benne, hogy van ennyi szavazó a városban, aki nemcsak támogatja a liberális politizálást, de azt ki is nyilvánítja. Mindez a júniusi európai parlamenti választáson kiderül.


Fotó: Smidéliusz Bence