„Hadd kérdezzem meg, mennyire van felkészülve az indulásra?” – szól egy hang irányomba, mihelyst belépek a kapun. Kicsit bepánikolok, mert annyira nem érzem magam versenyformába, de kiderül, a megszólított nem én vagyok, hanem egy úr, aki mögöttem húzza a jellegzetes kordét. Viszont a Birdland, azaz a büki golfpálya most minél több Szombathelyit és Vas megyeit igyekszik megszólítani. Ezért hívtak minket is. Dokumentáltuk, mi van a kerítés mögött. .
„Hadd kérdezzem meg, mennyire van felkészülve az indulásra?” – szól egy hang irányomba, mihelyst belépek a kapun. Kicsit bepánikolok, mert annyira nem érzem magam versenyformába, de kiderül, a megszólított nem én vagyok, hanem egy úr, aki mögöttem húzza a jellegzetes kordét. Viszont a Birdland, azaz a büki golfpálya most minél több Szombathelyit és Vas megyeit igyekszik megszólítani. Ezért hívtak minket is. Dokumentáltuk, mi van a kerítés mögött.
.
„Hadd kérdezzem meg, mennyire van felkészülve az indulásra?” – szól egy hang irányomba, mihelyst belépek a kapun. Kicsit bepánikolok, mert annyira nem érzem magam versenyformában, de kiderül, a megszólított nem én vagyok, hanem egy úr, aki mögöttem húzza a jellegzetes kordét. Viszont a Birdland, azaz a büki golfpálya most minél több Szombathelyit és Vas megyeit igyekszik megszólítani. Ezért hívtak minket is. Dokumentáltuk, mi van a kerítés mögött.
Egy misztikus világ
Jártam én már a büki golfpálya felé, persze hogy jártam. Szépen lépesben elautóztam a kerítés mellett, kíváncsian tekergettem és nyújtogattam a nyakam, és azt láttam, hogy ott bent nagyon zöld a fű, és ezen a nagyon zöld füvön fehér ruhás hölgyek és urak kis kocsikat húznak maguk után, melyekből kilóg az ütők vége. Vagy éppen kisebb csoportokba verődve állnak, beszélgetnek valamiről. Valószínűleg nem a villanyszámláról – gondoltam, ha egyáltalán gondoltam valamit. Az egésznek ugyanis olyan volt a hangulata, mint egy filmnek. Érdekes a golf, biztos, de az embernek eszébe se jut, hogy a valóságban ehhez bármi köze lehet. Ők ott bent, és meg kint. Pont.
Meghívó
Így aztán módfelett kíváncsivá tesz az a minap érkezett meghívó, amely a büki golfpályára invitál bennünket. Azt írják, a szezonnyitó verseny mellett afféle nyílt nap lesz, a helyi sajtón kívül képviseltetnek szombathelyi színészek, egyetemi oktatók, a pápai NATO-alakulat tisztjei. Nocsak, végre megtudhatjuk, mi van a kerítés mögött.
Mi van a kerítés mögött?
Szombaton lendületesen bekanyarodom a golfpálya előtti parkolóba. A kerítés mögé. Az autók láthatóan jobbak, mint az átlag, de annyira nem vészes, az én fekete középkategóriásom szépen belesimul a sorba.
„Hadd kérdezzem meg, mennyire van felkészülve az indulásra?” - szól egy hang az irányomba, mihelyst belépek a kapun. Kicsit bepánikolok, mert egyelőre annyira nem érzem magam versenyformába, ezzel talán még várnék egy kicsit, mondjuk addig, amíg először közelről ütőt meg labdát látok, de kiderül, a megszólított nem én vagyok, hanem egy úr, aki mögöttem húzza a jellegzetes kordét.
A klubháznál gyülekezünk, ami egyféle keveréke a kávézónak, az étteremnek és egy pihenőháznak. A hangulat oldott, az árak nagyjából a szombathelyi belvárosi kávézók színvonalán vannak. Ennek örömére csúszatunk is egy kávét (350 forint).
Balogh Károly, a golfpálya igazgatója üdvözli a társaságot, bemutatja Magyarország első golfkubját, a 18. születésnapját ünneplő büki Birdland Golf & Country Clubot, majd csoportokra bomlunk és ismerkedünk a helyszínnel.
A háttérben közben zajlik az idénynyitó verseny. Az elképesztően karbantartott zöld fű által dominált látvány inkább idilli, semmint dinamikus. Később azért megtudjuk, a látszat csal. Mondjuk már azzal is, hogy az a hatalmas terület, amit a teraszról látunk, csak töredéke az egész pályának.
Megütni a labdát
Körülbelül tízperces gyaloglás után érkezünk a hosszú ütések gyakorlópályájára. Az amerikai vígjátékokból ismert golyó mellé (fölé, alá stb.) ütést viszonylag hamar elsajátítja az újságírókból és színészekből álló kis csapatunk, rendesen megütni a labdát már egy picit zűrösebb. Az oktató azt magyarázza, hogy 4-5 alapmozdulatot kell megfelelően összefűzni ahhoz, hogy egyrészt eltaláljuk a labdát, másrészt, hogy az előre menjen. Az oktatás második felét kissé elsummantom, így a tartásom valahogy nem emlékeztet Tiger Woods mozdulataira. A labdákat azért többé-kevésbé eltalálom, igaz, messze nem mennek, meg laposak is. „Hogy nehéz legyen védeni őket” – magyarázom a többieknek, akik láthatóan szintén egyéni ütéstechnikával kísérletezgetnek. Nem mondom, hogy szomorkodunk.
Ami nagyon finom
Az ebéd mellett nagyon ízlik, hogy le lehet ülni a puha fűre. Aztán elfekszünk, hason, háton. Nézzük a futó felhőket. Csend van, nyújtózkodunk, süt a nap. Szóval ez van a kerítésen belül.
Újabb érdekes részletek: például szeretnék, ha ez lenne a legbarátságosabb golfpálya
Délután Balogh Károly igazgatóval kisautóba szállunk, és közel másfél órán keresztül ismerkedünk a pályával. Pontosabban nem csak a pályával, hanem mindennel, ami összefügg vele.
Ekkor már előbukkan belőlünk az újságíró, és kérdezünk. Így tudjuk meg az alábbiakat.
Magyarországon az egész golfsport reputációja valahogy kisiklott. Az emberekben az él, hogy ez valami úri huncutság, holott nem: egyszerűen egyike a szabadidős elfoglaltságoknak. Csehországban nagyjából hússzor annyian játsszák, mint nálunk. Persze a játékosok között vannak sznobok is, de nem ez a jellemző. Azok jönnek főleg, akik egyszer kipróbálták és megfogta őket a dolog. Így vagyunk más hobikkal is.
A büki Birdland Golf & Country Club pályáját főleg külföldiek használják – jellemzően németek, osztrákok, csehek, szlovákok -, aminek annyira nem örül a vezetőség, és még jobban izgatja őket, hogy szinte alig járnak ide Szombathelyről, Sopronról és környékükről. „Mert eszükbe se jut az embereknek, hogy ide úgy lehet bejönni, ahogy egy teniszpályára megy az ember” – mondjuk Balogh Károlynak, aki rábólint: „Igen, ez a baj”. Éppen ezért szeretnének nyitni a környéken lakók felé, legelőször is tudatosítani bennük, hogy itt vannak, gyakorlatilag bárki bejöhet játszani. A kerítés mögötti terület semmivel sem zártabb, mint mondjuk egy strand. Meg különben is: szeretnék, ha a Birdland Magyarország legbarátságosabb golfpályája lenne.
Ha golf, valószínűleg mindenkinek először a pénz jut eszébe. Hogy ez a gazdagok sportja. Nos, mint kiderült, ez a sztereotípia is némi kiigazításra szorul. Itt van például a síelés, ami roppant költségigényes: a felszerelés, utazás, szállás, síbérlet, miegymás, mégis cirka 700 ezer magyar síel rendszeresen. És 3500-an golfoznak. Pedig a felszerelés ára a síeléshez képest nem egy nagy szám és magához a játékhoz sem kell milliomosnak lennünk. Az elején órákat kell venni és a pályavizsgát kell letenni, hogy ne bénázzunk, tudjuk a szabályokat és ne üssön fejbe golyó a pályán. Ez cirka 100 ezer forint. A büki pályán nagyjából havi 20 ezer forint a tagsági díj, ebből gyakorlatilag korlátlanul lehet játszani a pályán. A napi belépők 1950 forintnál kezdődnek, de akit érdekel, az egyszerűbb, ha megnéz mindent a golfpálya honlapján.
További képek a büki golfpályáról.
Birdland.hu