"Nem döntöttünk elhamarkodottan" - Interjú Lazáry Viktor városi Fidesz-szóvivővel

ALON: A szombathelyi városvezetőség több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy ami a válságot illeti, a város túl van a nehezén. Ezt így látja a Fidesz is, vagy ez csak afféle kötelező kincstári optimizmus?

L. V.: Inkább az utóbbi. Hogy pontosan hogyan is állunk, azt majd valamikor július elején lehet látni. A negyedéves adatok nem túl fényesek, de az is igaz, hogy tömeges munkaerő-elbocsátás – ami a legnagyobb félelmünk volt – valóban nem tapasztalható. De ismétlem, várjuk meg a féléves adatokat, mennyi a város tényleges bevétele, ennek függvényében lehet költségvetést módosítani, tovább gondolni a teendőket.

Most már több mint fél éve közösen vezeti a várost a bal- és a jobboldal. Mi a mindennapi tapasztalat: működőképes ez a konstrukció?

Nem optimális, persze, de így is működőképes a város. Szombathelyen időben és egyhangúlag elfogadtuk a költségvetést, ami nagy eredmény. Másrészt egy-egy terület működése szerintem leginkább azon múlik, hogyan dolgozik az adott szakmai bizottság, hogy annak milyen elnöke van. A bizottsági munkába nem szerencsés bevinni a pártpolitikát.

A Fidesz országos szinten folyamatos össztűz alatt tartja a kormány kiadáscsökkentő, megszorító gazdaságpolitikáját, ugyanakkor városi szinten mintha önök is ugyanazt tennék. Nincs itt valami ellentmondás?

Ezzel nem értek egyet. Hol szorgalmaztuk mi Szombathelyen a megszorításokat?

A költségvetésnél. A Fidesz ragaszkodott azokhoz a sarokszámokhoz, melyeket csak radikális kiadás-csökkentésekkel lehetett elérni.

Bontsuk ketté a dolgokat! Mi sem helyi, sem országos szinten nem tartjuk azt jó iránynak, hogy úgy tömködjük be a lyukakat, hogy elvesszük az emberektől a pénzüket. Helyi szinten amúgy is egészen más a helyzet. Szombathelyen az elmúlt években meglehetősen pazarló gazdálkodás folyt, amit mi folyamatosan szóvá is tettünk. A város most eljutott oda, hogy elérte a hitelfelvételi korlát tetejét. Másrészt az is gond volt, hogy a korábban felvett hitelekből gyakorlatilag működést finanszíroztunk. Az idei költségvetéssel – amelyet egy kivételével minden képviselő megszavazott – egyszerűen azt a mondást akarjuk érvényesíteni, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Ez nem jelent azt, hogy fejlesztésekhez, nagyberuházásokhoz nem vehetnénk fel hitelt, de például csökkentjük az önkormányzat működési költségeit és a képviselők díjazására is tettünk javaslatot. Folyik az ágazatok átvilágítása, amely során megtudjuk, hogy melyik intézmény működik jól és melyik rosszul. Ennek semmi köze ahhoz a kormánypolitikához, hogy szerkezetátalakítás helyett újabb és újabb terheket raknak a lakosságra.

Így utólag visszatekintve milyennek ítéli meg a közgyűlés tavalyi döntését, amely megakadályozta a távhő-díjnak a korábban tervezett emelését. Ennek következtében aztán 200 milliós veszteség érte városi távhő céget, aztán mégis meg kellett lépni az emelést.

Az akkori döntés oka az volt, hogy ne akkor emeljen a Távhő árat, amikor a lakóknak amúgy is a legtöbb kiadása van erre, próbáljuk ezt egy kicsit tompítani, elcsúsztatni. A távhőár probléma egyébként sokkal inkább a forint-dollár árfolyamának ingadozásából adódik, semmint abból, hogy az önkormányzat mit és hogyan módosít. Az tény, hogy a cég az önkormányzat által megállapított díjak beszedéséből él. Ha a város háromszorosára emeli ezt, akkor sok profitja lesz, ha nem emeli meg, akkor elmarad ez a nyereség. Nekünk viszont nem csak az lebeg a szemünk előtt, hogy maximalizáljuk a városi cégek profitját, hiszen akkor minden közüzemi szolgáltatást meg kellene emelni. Egy önkormányzatnak az is a feladata, hogy a befolyt adókat újra ossza, és ebben az újraosztási rendszerben azért elég fontos szempont, hogy az emberek ki tudják fizetni a fűtésszámláikat és ne fagyoskodjanak. Persze lehet beszélni 200 milliós veszteségről, de ezek elsősorban politikai döntések, mint ahogy az is az, hogy mennyibe kerül egy buszjegy, vagy parkolójegy.

A közelmúltban volt egy beszélgetésünk Németh Kálmán alpolgármesterrel, aki azt mondta, hogy amíg a kulturális ágazat bölcsen tudomásul vette a kiadáscsökkentést, ugyanez nem mondható el a sportágazatról. Ön nem csak a Fidesz szóvivője, hanem a sportbizottság elnöke is. Részben ezért is ülünk itt most.

Olvastam az interjút, ott Németh Kálmán úgy fogalmazott, hogy a sport területén „nehezen megy” a költségcsökkentés. A közgyűlés a költségvetés elfogadásakor meghatározott egy főösszeget, és a bizottságra bízta, hogy ezt a pénzt hogyan ossza el. Ezt 466 millió forintot mi egyhangú döntéssel fel is osztottunk. Én több fórumon is elmondtam, hogy ehhez még 80-100 millió forintot mindenképpen hozzá kell tenni év közben. Az erre vonatkozó módosító javaslataimat be is fogom nyújtani, előbb azonban látnunk kell, hogy áll a város gazdaságilag. Közben dolgozunk a sport intézmények racionalizálásán és megkezdtük egy igazságosabb pályázati rendszer kialakítását is. Ezeknek a folyamatoknak csak 2010-től lesz érezhető a pozitív hatása. A probléma tehát nem az ágazattal van, hanem azzal, hogy egy rendkívül rossz gyakorlat épült ki az utóbbi időben: a város vezetői úgy vállalnak kötelezettségeket a szövetségek és a sportegyesületek felé, hogy azok mögött nincs fedezet. Ezek a tételek aztán zavart okoznak a rendszerben. A felelőtlen ígérgetések korszakát a sportban is le kell zárnunk. Ez mindenki érdeke. A kultúrával való összehasonlítás pedig azért nem szerencsés, mert arra a területre még az elvonás után is egymilliárd forint jut, hozzánk meg még ennek a fele se.

Hogyan oszlik el ez a pénz?

A pénz 45-47 százaléka a kiemelt egyesületek támogatására megy el. Ilyenek a Falco, a Haladás, a HVSE, a Dobó SE, a Vasi Aligátorok és a Victória FC. Őket 5 milliótól 70 millió forintig támogatunk. A második legnagyobb tétel a sportszervezetek, sportegyesületek támogatása. Ez körülbelül 40 millió forint, innen megy gyakorlatilag az összes nem kiemelt egyesület támogatása. Egy nagy tételt, mintegy 70 milliót jelent a városi intézmény, a Rajczy Imre Sportiskola. Ők több szakosztályban utánpótlás-neveléssel foglalkoznak. Külön tételek még a város sportpályáit kezelő Szombathelyi Sportszolgáltató Kft., a gyermek és ifjúsági sport és a szabadidő sport. Idéntől folyamatosan, az olimpiáig támogatjuk azokat az egyesületeket is, ahol olimpikonok nevelése zajlik. Ennek részben városmarketing okai is vannak.

Szabadidősportra mennyi megy például?

Idén tízmillió, tavaly nyolcmillió volt erre.

Nincs valami ellentmondás abban, hogy két professzionális nagycsapatra 140 millió jut, a szabadidősportra ennek még 10 százaléka sem?

Az összehasonlítás így nem ad valós képet. Az a 40 millió, amelyet a sportegyesületeknek adunk, a lakossághoz kerül, hiszen általában amatőr szombathelyi sportolókról van szó itt is. Ezenkívül még ide kell számolni a gyermek– és ifjúsági sportra szánt 20 milliót a sportrendezvények támogatására biztosított 6 milliót és az utánpótlás nevelést folytató egyesületek támogatására szánt 8 millió forintot. Nem véletlenül lett Szombathely a nemzet sportvárosa, szerintem a sportfinanszírozás tekintetében az országban az első három között vagyunk. Igaz, ezzel együtt is a két kiemelt csapat dupláját kapja az amatőr sportnak.

És ez így jól van?

A sportbizottság amellett az elv mellett tette le a voksát, hogy Szombathelynek a szabadidő sport, a gyermek– és ifjúsági sport és az utánpótlás-nevelés támogatására kell egyre nagyobb hangsúlyt fektetnie. Ebben az évben ezeken a területeken már jelentősen több pénz jelent meg, mint korábban. A bizottság mostani döntése alapján a tavalyi 46 egyesület helyett az idén 56-ot támogatunk. Közülük 32 egyesület kap abból a pénzből is, amiből a kimagasló eredményeket ismerjük el. A fogyatékosok sportjának támogatására is megemeltük az összeget 600 ezerről 800 ezerre, amit én nagyon fontosnak tartok. Kilenc iskola igényelt nyári tábor sporttámogatást, mindegyiket tudjuk támogatni. De azt is látnia kell mindenkinek, hogy Magyarországon az úgynevezett profi sport sem létezhet támogatás nélkül.

Ez rendben van, de mi indokolja, hogy közpénzekkel támogassuk ezt?

Ha a város kiszáll a támogatásból, az adott egyesület valószínűleg kiesik a magasabb osztályból. Másrészt a Falco meccsein megjelenik átlagban 1500 ember, a Haladás-meccseken 3000-5000, így a támogatás az ő szórakozásukat is szolgálja. Nem szeretem ezt az összehasonlítást, de meg lehet nézni, hogy mennyien vannak egyes kulturális rendezvényeken és azokhoz mennyi pénzzel járul hozzá a város. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az egyesületeknek komoly városmarketing-értéke is van. A gondot inkább abban látom, hogy sok olyan sportágat is kiemelten finanszíroztunk az elmúlt években, amiket nem lett volna szabad. Ilyen például a női kosárlabda. Nem csak Szombathely sporthírnevének, hanem a játékosoknak is súlyos károkat okoz a folyamatos vereség. Most van átdolgozás alatt a város sportkoncepciója, amelyben megnevezzük majd azokat a sportágakat, amelyeket a város kiemelten kíván támogatni.

Lehet már tudni, melyek ezek?

A hagyománnyal és eredménnyel rendelkező sportágak és klubok. Várhatóan a férfi és a női labdarúgás, a férfi kosárlabda, az atlétika, a torna és a sporttánc. A cél az, hogy tiszta kép alakuljon ki, ahol mindenki tud hosszú távra tervezni. Emellett azt is tervezzük, hogy az eddig elszigetelten működő városi sportintézményeket és tevékenységeket egy szervezetbe vonjuk össze.

A sportról beszélve nem kerülhetjük meg a sportcsarnok kérdését. Miért volt ennyire sürgős felbontani a szerződést az Unihall Kft.-vel?

Szerintem nem döntöttünk elhamarkodottan. A szerződést már 2005-ben rosszul kötötték meg. Nem szabadott volna tíz évre szólnia, az önkormányzat sem tudta, hogy egy ilyen működtetés mivel jár. A Fidesz akkor azt javasolta, hogy legyen egy év próbaidő, aztán ha mindkét fél úgy látja, legyen még kilenc év. Ez egyébként a bevett gyakorlat. A szerződés most azért lett felbontva, mert tavaly született egy önkormányzati határozat - akkor még baloldali többség volt -, hogy a Szova vizsgálja meg, hogy az Unihall teljesíti-e a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A Szova szerint hat pontban nem teljesített a cég, ennek alapján döntött most úgy a közgyűlés, hogy felbontja a szerződést. A legfontosabb talán az, hogy az Unihall nem hozott létre egy külön szombathelyi céget a sportcsarnok üzemeltetésére, így továbbra is teljesen átláthatatlan a rendszer, nem lehet tudni, mennyibe is kerül az -önkormányzati tulajdonú - épület üzemeltetése. A sportcsarnok körül más gond is van: trehány módon lett mind megtervezve, mind megépítve, mégis átvették. Eső után most is csöpög a plafon, télen meg nagykabátban kell ülni a lelátókon. A legtisztább megoldás szerintem az, ha egy önkormányzati cégnek adjuk át a sportcsarnok üzemeltetését.

De a szerződés felbontása azt jelenti, hogy a jogi hercehurca végéig, várhatóan még évekig az Unihall fogja üzemeltetni a csarnokot.

Ha az Unihall nem fogadja el a szerződés felbontását, valóban a jogerős bírósági ítéletig üzemeltetheti a csarnokot. Hogy ez évek múlva vagy fél év múlva lesz, azt nehéz megmondani. Én bízom abban, hogy még a per előtt valamiféle megegyezés fog születni a felek között.