Az elronthatatlannak hitt országról - Navracsics Tibor Szombathelyen

Idősebb korosztály

„A fotós hiénák már lesben állnak” – kommentálja egy hölgy mögöttem a színpad két szélén várakozó álláspontra helyezkedő két kollega látványát a mellette ülőnek. Bizonyára meglepődik, amikor kiderül, hogy az előtte ülő piros pulóveres fiatalember lesz az est legszorgosabb jegyzőkönyvezője.

Alig marad csak néhány foglalatlan szék a belvárosi mozi nagytermében. Az azonban több mint aggasztó a jövőre nézvést, hogy a negyvenesek alatti korosztályokból alig néhányan képviseltetik magukat. Szinte csak a nyugdíjas korúak és afelé közeledő idős emberek jutalmaznak tapssal egy-egy velősebb kijelentést. Körükben a nemrégiben elvett 13. havi nyugdíj visszaállítása tűnik a legfontosabb hívószónak.

A szűk hét esztendő fontosabb állomásai

Navracsics Tibor jó hírt hozó hírnökként lép elénk ötödmagával, köztük Marton Zsolttal, a szombathelyi Fidesz frakcióvezetőjével és a szintén narancsszínű mezt viselő Hende Csabával. Szinte minden mutatója romlott Magyarországnak – kezdi aztán és az őt idefelé hozó 86-os utat említi, mint olyan, ami jól szimbolizálja azt a szinte szisztematikus rombolást, amit Medgyessy elkezdett, Gyurcsány folytatott, Bajnai pedig betetőzni látszik. Ezért is kell mind több embernek elmennie a június 7-ei EP-képviselő választásra és ellenük szavazni.

„Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak”, citálja a frakcióvezető a régi MSZP-s szlogent, aminek pont az ellenkezőjét tették a hatalomba jutva. A 2002-ben még reális választási ígéretek mára átcsúsztak a megvalósíthatatlanok közé. Elég csak az otthonteremtési támogatást nézni, ami 30 millió kedvezményes kölcsönről indult, majd előbb 15 millióra limitálták a szocialisták, végül teljesen megszüntették. Így most már igazságossá vált mindenki számára, hiszen senki nem kap semmit – ironizál Navracsics.

Ugyanerre a sorsra jutott a Széchényi-terv is, mondván, az a Fidesz-klientúrát szolgálja ki, miközben bőven kaptak Szombathelyen is MSZP-s cégek is, illetve olyanok, amiknek a politikai irányultságáról mit sem lehetett tudni. A szocialisták leállították a magyar gazdaság motorjait, aminek hatására a 2000-es 6,7 százalékos növekedés helyett manapság tartósan mínuszban van ez a mutató. Ez pedig az jelenti – figyelmez a politikus –, hogy az akkori egyes százalékpontokhoz tartozó 100-150 milliárd forintos többletbevételt az elmúlt 7 évben fölélték az MSZP-s kormányok. Mi több, emellett egyre több hitelfölvételre kényszerültek. Többre, mint a Kádár-korszak 30 éve alatt.

2006-ban azt sulykolták, hogy a legrosszabb Gyurcsány is jobb a legjobb Orbánnál. Az őszödi-beszédből azonban tudjuk, hogy végighazudták a választási kampányt, amit a beismerés helyett a legpofátlanabb módon reagáltak le: úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Ezzel azonban nem a jobboldali szimpatizánsokat csapták be, akik tudták ezt, hanem a saját választóikat, akik megbíztak bennük és rájuk adták a voksukat. Ha nem így lenne, akkor most a kiváló minőségű és négysávos 86-os után jött volna ide – tér vissza Navracsics a beszéde kezdőpontjához.

Nálunk a válság nem 2008. októberében indult – folytatja a frakcióvezető –, hanem két évvel korábban. A tüntetőkkel szembeni rendőri fellépés ugyanis olyan formát öltött, ami azt sugallta, hogy semminek nincs következménye, nyers erővel mindent át lehet nyomni. A Fidesz az elkövetkezőkben be akarja bizonyítani, hogy lehet szépen is győzni: a választópolgárokat megbecsülve, nap mint nap értük dolgozva. Nem lesz persze egyszerű, mivel az elronthatatlannak hitt Magyarországot a szocialista-liberális vezetésnek sikerült a csőd szélére sodorni.

A GYED, a GYES és nyugdíj megnyirbálásával a boldog öregkort, a fiatalok elől pedig a boldogulást akarják elvenni. Akár a Rákosi-időkben, ugyanazt mondják: most nem szabad jól élnünk, mert akkor későbbre nem marad semmink, vagyis ha megesszük az aranytojást tojó tyúkot, akkor azzal a jövőnket éljük fel. Mondják ezt akkor, amikor minden országban épp ez történik, és mégsem rokkan bele a gazdaságuk.

Ezért is tartja fontosnak Navracsics, hogy aláírjuk a három csapás-törvényre vonatkozó népszavazási lapot, és hogy június 7-én elmenjünk szavazni. Meg kell üzenni a Bajnai-kormánynak, hogy az ország nem kér a sokkterápiából, a bizonytalanságból, helyette új fejezetet akar nyitni a politikában.

Érkeznek a kérdések

Az előadás előtt és közben is járnak körbe a lapok, amire ki-ki felírhatja a maga kérdését, majd a frakcióvezető válaszol rájuk. Mindet nem idézném, csak néhány érdekesebbet közülük. Már az első kérdés a nyugdíjra vonatkozik, konkrétan, hogy miképp lehet megélni havi 38 ezer forintból. „A nyugdíjasok úgymond túlköltekeztek” – idézi erre Navracsics a kormány reakcióját, akiknek szerinte kolonc volt a 13. havi ilyes juttatás, amelytől mihamarább szabadulni kívántak.

Szóba kerül az ügynöklista elmaradt nyilvánosságra hozatala mint a tiszta lappal való indulás lehetőségének elmismásolása is. Szintúgy a korrupció visszaszorítása jóval szigorúbb ellenőrző szervek által, melyre Bajnai azt mondta, hogy a válság nem alkalmas erre. A frakcióvezető kiáll a nyugdíjak vásárlóértékének megtartása mellett, a 13. havi nyugdíj eltörlésére igent mondó Fideszes politikustársai védelmében pedig arra hivatkozott, hogy bizonyára nem hallották pontosan a kérdésfeltevést és félrenyomtak, hiszen még a Parlamentben is számolni kell az emberi tényezővel.

Felmerül a magyarországi multinacionális cégek szerepe is. Navracsics a kérdezővel ellentétben a magyar gazdaság fontos motorjának nevező őket, akikkel olyan partnerségi viszonyt kellene kialakítani, ami mindkét félnek előnyös. A Fidesz soraiból kiülő, „morális toprongy”-ként megszólított Lengyel Zoltánt a politikus szintén megvédi mint egy hajdanán remek, a pártot sok tekintetbe előbbre vivő embert, akiben azonban eltört valami.

A Jobbik „előretöréséről” szólván Navracsics szkeptikus. Félrevezetőek a 7-8 százalékos eredményekről szóló híradások, ezek ugyanis időközi választások során születtek, ahol az alacsony részvétel mellett akár 200-300 szavazat is sokat nyomhat a latba. Szerinte Vona Gáborék legnagyobb támogatója az az SZDSZ, aki a megnyilvánulásaival, a plakátjaival pont ellenkező hatást ér el, vagyis a Jobbik malmára hajtja a vizet. És ez igaz az MSZP-re is, akik a már 1945-ben is bevált „szalámi-taktikával” próbálják megosztani a jobboldalt. Ez azonban hamvába holt kísérlet a hatalmuk megtartására, ugyanis 2010-től újra Fidesz-vezetésű Magyarországon élhetünk – zárta a szavait a frakcióvezető.