Immár harmadszor. Nem is keltett különösebb feltűnést az ügy, hogy néhány nappal húsvét után ismeretlenek összedúlták a szombathelyi Szt. Márton temető jelentős részét. 1994 és 2000 vandál cselekményei után csapott le újra a barbárság – valahogy mindig húsvét táján… Különösen a papokat keresték. Néhány éve darabokra törtek egy nagy apácasírt is. Azt műsoron kívül.
Eltört bennem valami. A művészben és az emberben. Én, aki annyit írtam, agitáltam, konfliktusokat vállaltam a temető érdekében, sőt tucatnyiszor festettem is, már nem akarok többé oda menni. Legfeljebb, ha nagyon muszáj. Mert az én hozzátartozóm sírját is darabokra törték, Gombás Elek 1909-ben elhunyt gersei plébánosét. (1. kép) Az ük nagybátyámét. A testvére fényképe most is rám néz a falról. Nagy erő kellett a súlyos építmény elmozdításához, de hát nagy élvezet, amikor darabokra törik…