
A Vas megyei Szakosított Szociális Intézet legidősebb lakója Vörös Rezsőné, Ida néni. A Gagarin úti épületben ma nagy volt a nyüzsgés. Megtelt az intézet „Nefelejcs” Demens osztályának második emeleti előtere: családtagok, lakók és dolgozók egyaránt lelkesen készültek. A délelőtti miséről aztán megérkezett maga az ünnepelt is.

A köszöntők sorát az intézet nevében Fekete Árpád igazgató kezdte: örült, hogy Ida nénit ilyen jó egészségben láthatja. Elmondta, nagyon jó érzés az is, hogy a megyei képviselők is tiszteletüket tették lakójuk születésnapján.

Jelen volt Majthényi László, a Vas megyei közgyűlés alelnöke, aki szintén rövid beszéddel kedveskedett e jeles alkalomra. Vass Péter, a szombathelyi polgármesteri hivatal Egészségügyi, Szociális és Családvédelmi Osztályának vezetője zárta, további szép éveket kívánva az idős lakónak.
Ida néni nem győzött hálálkodni a sok szép szóért, meghatódva mondott többször is köszönetet.

A lakók nevében Dsida Jenő: Hálaadás című verse hangzott el, majd a „Volt egyszer rég” közismert dalocska szólt, amelybe mindenki bekapcsolódott. Zárásként a Magyar Vöröskereszt bögötei szervezetének képviselői köszöntötték Ida nénit, ismét elhangzott egy kis versike egy kislány szavalatában. Az asztal a kis ünnepség végére teljesen megtelt: virágcsokrok, málnás és csokoládétorta, sőt házi készítésű dióstorta is „felsorakozott”.

Mint megtudtam, .
„Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.”
(Ady Endre)