Képek a 2009-es Szentgotthárdi Történelmi Napok szombatjáról

A családoknak szánt városi rendezvények nem a nagy világmegfejtésekről szólnak. Annál inkább az olyan közös programokról mint a Szentgotthárdi Csata Emlékfutás, a homokfoci labdarúgó torna vagy a kinek vattacukrot, kinek süteményt, kinek meg sört kínáló együttlét. Ezért hogy mi is inkább nyújtunk át egy nagy csokorral.

A családoknak szánt városi rendezvények nem a nagy világmegfejtésekről szólnak. Annál inkább az olyan közös programokról mint a Szentgotthárdi Csata Emlékfutás, a homokfoci labdarúgó torna vagy a kinek vattacukrot, kinek süteményt, kinek meg sört kínáló együttlét. Ezért hogy mi is inkább nyújtunk át egy nagy csokorral.

Az 1664. augusztus elseji ütközetről a nevét kapó megmérettetés a gyerekfutamokkal vette kezdetét. A lurkók újabb és újabb csapatai bő másfél órán át indultak neki a futótávnak a barokk templom előtti kaputól, ami a rajt- és a célvonal is volt egyben.

A futással egy időben nyílt meg Hornok Magdolna kiállítása a Városi Galériában. Emiatt odaértünkkor a képeket immár az ajánlóbeszéd instrukciónak tudatában, pogácsával, fényképezőgéppel a kézben járták körbe az érdeklődők.

A Szent Sebestyén Történelmi Nyílröptető Verseny az ugyanilyen nevű íjászkör vezényletével a Várkertben került megrendezésre. Reméljük azért, hogy a gyerőkök, akinek kedvük támad ehhez a szép sportághoz, a jövőben sem vetemednek élő állatra lőni.

És az 1664 méteres hobbifutam előtt elindult a 9000 méteres főfutam is a Szentgotthárd-Mogersdorf emlékkereszt-Szentgotthárd útvonalon. Nagyot mosolyogtunk a pároson, akik valamerre annyira elkószáltak, hogy percekkel a startkiáltás után eredtek a többiek után.

A Montecuccoli szülővárosából focicsapatnyi létszámmal érkező, 1963-ban alakult olasz kórusról nem sikerült kiderítenünk a nevüket. Pedig megérdemelték volna. És nem csak azért, mert egy dalukban fűrésszel és szekercével adtak hangsúlyt a sorvégeknek, hanem mert tényleg felemelő volt hallgatni őket.

További képek