Helytörténeti kiállítás nyílt a zarkaházi Szily-kastélyban péntek este, előtte felavatták a településrész volt képviselője, Csinger Péter emléktábláját. Nagyon sokan jöttek el, a helyieken kívül a képviselő tisztelői és a zarkaházi kastély törzslátogatói egyaránt. Képes helyszíni.
Csinger Péter alakját és munkásságát Szabó Gábor szombathelyi alpolgármester idézte fel. Csinger Péter 1990-től több mint másfél évtizedig volt városi képviselő, ez idő alatt „a korábban elhanyagolt városrész, Gyöngyöshermán, Szentkirály Zarkaháza, Bádonfa és Bogát jelentős fejlődésnek indult” – mondta az alpolgármester, aki Szombathely legeredményesebb képviselőjének nevezte a képviselőt. Mindent kijárt körzetének, de mint Szabó Gábor említette, meghallgatta és segítette a legelesettebbeket is. Ugyanakkor „polgármesterek jártak hozzá támogatását, segítséget kérve.” Nem egy fontos dolog otthonában dőlt el, például a Szentháromság-szobor áthelyezése. Ironikus, kissé éles humorú ember, de szívélyes vendéglátó volt Csinger Péter, aki mobiltelefont nem használt, de otthona mindig nyitva állt az érkező előtt.
Szabó Gábor megemlékezett arról is, hogy a hajdani miniszter, Boros Imre társaságában, a csödei „Csinger-tanyán eltöltött vidám hangulatú lobbiestéknek köszönhető” több fejlesztés Szombathelyen, például ipari park közművesítése, a volt pártház homlokzatának átalakítása, vagy épp a Szily-kastély felújítása. Kiemelte Csinger Péter mecánási tevékenységét, melyet nem csak számos adományként elkészített kő, emléktábla őriz, hanem az a munka is, amit a déli városrész civil életének megszervezésére áldozott.
A táblát az alpolgármester és Sági József, a városrész képviselője leplezte le, a helyi nótakör harmonikával kísért, szívhez szóló éneke mellett. Hegedűs Éva, a kör elnöke felsorolta azokat a szentkirályi, gyöngyöshermáni polgárokat, akik a helyi közösségért sokat tettek, de már nincsenek közöttünk. Nevük, képmásuk a Kováts Viktor kőfaragó műhelyében készült emléktábla mellé került egy tablóra.
Sági Józsefet az este folyamán arról kérdeztem, hogy alakul a kapcsolata a helyi közösséggel, polgári körrel. A képviselő azt mondta, alakul, de Csinger Péter „nagyon magasra tette a lécet”. A képviselő és a helybéliek közös munkájának első nagy eredménye az a kiállítás, amely a polgári kör elhatározása alapján, Sági József képviselői keretéből, Hesztera Aladár restaurátor és Mayer László levéltáros közreműködésével, a helyiek adományaiból jött létre, és a déli városrész múltját idézi – nem csak a helybéliek okulására, örömére.
Sublótfiókból, gondosan őrzött házi levéltárakból kikerült okiratok, régi lexikonokból kimásolt szócikkek idézik Gyöngyöshermán, Szentkirály, Zarkaháza, Bádonfa, Bogát múltját.
Megismerhetjük mely nemesi családok birtoka köré szerveződtek a települések, kik voltak azok elöljárói, bírói, hová kellett menni a legközelebbi postahivatalba, hol működött a körjegyzőség, és ki volt a nótárius, mikor lett vasúti megálló, hány iparos dolgozott a településen és kinek volt italmérése, hol alakult önkéntes tűzoltóság, falu javán munkálkodó egylet, mikor épült, újult meg – vagy épp zárt be az iskola.
A hely kétezer éves múltra tekint vissza, első említése a 23. század közepéről való, a kiállítás ezt a múltat igyekszik – amint Sági József fogalmazott – kronologikusan és földrajzilag helyére tenni. Mint ahogy a helyén van, él és élni akar a 4600 főt számláló, és lakosságában (is) egyre gyarapodó városrész.
A megnyitón a Polgári Kör kórusa Horváth Imre vezetésével rövid koncertet adott, és egy helybéli kislány, Menyhárt Viktória gordonkázott Máté Balázs zongorakíséretével, az emléktábla előtt Taródi Dávid mondott verset. Az ugyancsak helyi „illetőségű” Hesztera Aladár egy korábban Csinger Pétertől kapott márványtömbre készített plasztikát (A kőfaragó lelke) ajándékozott a közösségnek.
A jóízű, zsíroskenyér-szendvicsek, üdítők körített beszélgetések után kinéztünk a kastély parkjába is, amely mint mindig, most is nagyon rendben van, a következő hétvégére várja a Szentkirály nevet viselő településekről érkező több száz vendéget találkozóra.