Talán nem mondok újat azzal, hogy nyáron sok embernek ad munkát a természet.
Talán nem mondok újat azzal, hogy nyáron sok embernek ad munkát a természet. Lássuk csak sorban: ekkor érik az eper, a cseresznye, a meggy, a szilva, a körte, az alma, és így tovább. Betakarításuk alkalmával tömegével foglalkoztatják az idénymunkásokat Ausztriában. Én most egy kevésbé ismert munkára vállalkoztam és költöztem át rövid időre a sógorokhoz. Éljen a szemzés!
A szemzésről
Kell hozzá egy almafaiskola, benne sok-sok csemetefával. És kellenek jó derékkal és naptűrő-képességgel rendelkező emberek, párosával. Amennyire én tudom, a munka az oltáshoz hasonló, de azt még nem csináltam, így ebbe nem mennék bele.
Tehát a szemzést párosával lehet végezni. A pár elöl haladó tagja a szemző. Ő a kis küblijében (hordozható vízzel töltött műanyag ládika) vesszőket tart, melyekről szemeket vág le. Ezt úgy kell elképzelni, mintha fognánk egy leveles almafaágat, leszednék a leveleket: a tövénél maradt rész a szem. (Mi már levél nélkül dolgozunk vele.) Ezt kell speciális késsel 1-3 cm-ig terjedő hosszúságban levágnia. Majd lehajol a kis almafához, vág rá egy ablakot és belehelyezi a szemet. Az ő munkája itt véget ér az adott fánál. Ezt követően jön a kötő (ez voltam én) és egy kb. 20 cm-es áttetsző szalaggal leköti a szemet, úgy hogy feszes, levegőmentes legyen a művelet, és a tetején áthurkolva rögzíti. A lényeg, hogy a szalag alul-felül tovább tartson, mint maga a szem, és valóban légmentes legyen, így van esély, hogy beépül és nemesedik a fa.
És eljön az október. Körülbelül ekkor vágják fel a szalagokat, s derül ki az eredményesség.
Ahol laktunk
Egy osztrák vállalkozónál, egy Nestelbach nevű falucskában. Neki egyébként egész évben állandó munkásai vannak, almaszedésre, permetezésre, metszésre stb. Ők is magyarok. Erre a kis időre is bejelentett minket, kaptunk napi 4 euró kajapénzt, amiért persze megdolgoztunk. A ház, ahol laktunk, egy teljesen különálló munkásszálló, a gazdáé mellett. Az állandó emberek akkor szabadságot kaptak, így nyolcan vettük birtokba a házat. Volt minden: villanytűzhely, mikro, hűtők, zuhanyzó. Egy kicsit összetakarítottunk és máris lakhatóbbá vált. Minden nap kaptunk ásványvizet, néha üdítőt is. Itt ittam először Almdudlert. Miből is lenne másból, mint almából.
Munkaidőnk:
Reggel 7-től este 7-ig, néha 8-ig.
Szünetek: délelőtt kaptunk reggelire szendvicset, ekkor volt negyedóra. Déltől egyig ebédszünet, melyet mindig a szálláson töltöttünk, és ki mit hozott magával azt evett. Délután egy kis kávé-, illetve sütiszünet, ezt szintén a házigazdától kaptuk. El is fogyott mindig.
A környezet
Kirándulni nem volt időnk, tehát amit láttam, az a kis út alatt volt, amit reggel és este megtettünk a kisbusszal az almaiskoláig. Sorban: almás, kukoricás, tökföld, almás, kukoricás, tökföld… Semmi civilizáció. Nincs is ezzel baj két hétig. És egy nappal se tovább.
A fizetésünk
Ez ennél a munkánál teljesítménybért jelent. Minden kész fa után kaptunk 0,045 centet. Példával: ha megcsinál egy páros 2000 darabot egy nap, akkor keres 90 eurót. Ezt 265-tel számítva: 23.850 forintot kerestek aznap. Nekem nem kellett feleznem, de ha kéne, az sem rossz pénz, és ha valaki belelendül 3000 körüli darabszámra is képes lehet (35775 Ft). Persze ehhez évek kellenek. Nekünk egyelőre ez csak álomcél. Nem könnyű bánni a szemzőkéssel, ráadásul nagyon éles. Tavaly már megesett velünk, hogy öt öltés lett a munka vége… Idén már ügyesebbek voltunk, sérülésmentesen dolgoztunk. Legalábbis, ami a nyílt sebeket illeti. Izomláz, derékfájás, napszúrás: sajnos ezek nem kerültek el.
Tanulság: napi 11 óra hajladozás, megéri?
Nyilván elsőre nem is hangzik rosszul az a pénz, amit ezzel a munkával lehet megkeresni, ám nem olyan könnyű kibírni. Gondoljunk bele: napi 11-12 órában görnyedni a kis fák felett, mellett, néha már alattuk… Ráadásul jól is kell csinálni, például a szemző ne kaszabolja össze magát a késével és a kötő bírja derékkal.
Ja, és el ne felejtsem: a sógorok szeretnek dolgoztatni, alig akartak minket egy napra hazaengedni váltásruhákért és ételutánpótlásért, no meg persze egy kis pihenésre. (Én el is neveztem munkatábornak a helyet, de persze nem volt kötelező ott lennem, tudom.)
Még nem tudom, hogy mi lesz jövőre, bevállalom-e újra a munkát, de azt tudom: örülök, hogy csak két hétig tartott.
Bízom benne, hogy érdekes volt e kis beszámolóm. Kihagytam belőle a fájdalmas perceimet.