Nem áltatjuk magunkat, tudjuk, hogy az átlagember nem érez különösebb extázist, ha a húsz évvel ezelőtti rendszerváltásról folyik újabb köldöknézegetés. És igaza van, mi a túrót nosztalgiázunk itt olyanon, mi lehet, nem is történt meg. Mégis, talán – éppen ezért - nem érdektelen feleleveníteni a helyi sajtó korabeli mondatait. Például a független sajtóról vagy Orbán Viktorról. Aztán lehet sírni, nevetni, vállat rángatni.
Talán olvasóinknak is rémlik, nem ezzel a cikkel kezdtük a 20 évvel ezelőtt történtekre való visszatekintést. Mind 1988, mind 1989 januárjában már készítettünk egy helyi sajtószemlét, visszaidézve az akkori témákat, hangulatokat, állapotokat.
Terveink szerint, ahogy sűrűsödtek a 20 évvel ezelőtti események, úgy sűrítenénk mi is a múltidézést. Nem akarunk komolykodni, nem vállaljuk be a politológusi és szociológusi szerepet, az akkori újságokból – melyek a hónapokkal egyre szaporodtak - egyszerűen kiemeljük azt, amit jónak látunk. Kicsit persze kommentálunk (vastagon szedve), mert mi már csak ilyenek vagyunk.
Egészen biztosan van egy közhelykurzus, melyet iskolaigazgatóknak és újságíróknak kötelező elvégezniük. Akkor is, most is, és a jelek szerint a jövőben is. Egy frappáns, sokatmondó, örökzöld beszámoló az új tanévről:
„Változó világunkban maradandó értékeket keresni és átadni – ez a ma iskolájának a legnehezebb feladata. [ … ] Az iskola most is élet tükre. Érdemes meghallgatni az ünnepélyes tanévnyitókat”.
(Vas Népe, 1989. szeptember 2.)
Már akkor voltak, akik érezték, hogy jövő nem feltétlenül rózsaszín az akkor induló független újságok számára. Azóta már sokan és sokat tudnánk mesélni erről:
„Félő, hogy egyáltalán nem alaptalanul magabiztosak az MSZMP hivatalnokai, amikor saját lapjaik némileg elbizonytalanodott szerkesztőit azzal nyugtatják, hogy a független lapok hamarosan csődbe mennek … tisztán gazdasági eszközökkel is lehetetlen helyzetbe lehet sodorni az új lapokat, hiszen a Tér-Kép esetében is a nyomda és a Posta teszi zsebre a lap árának több mint háromnegyedét.”
(Pethő Lajos: A Posta nem politizál, Tér-Kép, 1989, szeptember 7.)
Az MSZMP megyei lapját is elérte a változás szele. Persze csak módjával, a VN sose volt a kapkodás híve:
Csonka György, a Vas Népe főszerkesztője: „Nagy a várakozás és ez természetes jelenség. Ma még bizonytalanok az újságírók is, hiszen őket érinti legközvetlenebbül a váltás. Annál is inkább, mivel július elsejétől megnőtt a főszerkesztői hatáskör. Az MSZMP politikai bizottsága úgy döntött, hogy teljesen szabad kezet ad neki … döntés valószínűleg csak az októberi pártkongresszus után várható és a szerkesztőség dolgozóinak a véleményét is figyelembe veszik.”
(Szenkovits Péter: Elveszette illúzióit a főszerkesztő, Tér-Kép, 1989, szeptember 7.)
Bosszantó, hogy a határ túloldalán időtlen idők óta simábbak a dolgok és az arcok:
„Mintha az osztrák látogatók és eladók is nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lennének, mint. Kisimult az arcuk, szemükben mosoly és elégedettség bujkál, vállukra nem nehezednek a sorskérdések téglái.”
(Sz. P.: Oberwarti Inform ’89 – Vásárfia nélkül, Tér-Kép, 1989, szeptember 7.)
Nocsak, nocsak, ezek a szocialisták mire nem voltak képesek akkoriban:
„Next 2000 néven egyszemélyes kft.-t alapított az MSZMP, hogy íly módon mentse át magának azokat az ingatlanokat, amelyeket a párt saját vagyonának tekint, ám amelyeket érvényes rendeletek alapján csupán kezelői jogosultsággal működtet.”
(P. L.: Hogyan felez a párt, Tér-Kép, 1989, szeptember 7.)
Egyszeri és megismételhetetlen pillanat. Amikor még tőzsde nyílott Szombathelyen. Éljen az örök optimizmus:
„Miniszterelnöki rezidenciának is elmenne a jó egy évvel ezelőtt még romos szombathelyi Brenner-villa. [ … ] Ezután következett a másik esemény. Nevezetesen a Kelet-Nyugat Értéktőzsde alapítvány alapító okiratának az aláírása. … Molnár László szerint a mostani alapítvány jó esélyt nyújt arra, hogy Szombathely kedvező piaci feltételek esetén belátható időn belül – úgymond – tőzsdevárossá nője ki magát. Olyan hellyé, ahova áramlik a pénz, szívesen megtelepszik a tőke, nekilendül a gazdaság. Hát, legyen igaz.”
(Kozma Gábor: Radius Hungaricus Rt: Tőzsdenyitó, házavató Szombathelyen, Vas Népe, 1989. szeptember 8.)
Akkor valahogy egészen természetesnek látszott, csak később derült ki, hogy történelem:
„Éjfél. Megindulnak a kocsik. Hangos ováció. Zúg az éljen Magyarország, a Good bye DDR! A felségjelzés két betűjét már a legtöbb szélvédőn letakarták, így D-jelzésű Wartburgok, Trabantok, Zsigulik nyomulnak át a bucsui határon.”
(Kozma Gábor: Keletnémet menekültek Bucsunál, Vas Népe, 1989. szeptember 12.)
1989-ben a főiskolások még akartak valamit Romkert diszkóján túl:
„Olyan főigazgatók akarunk, aki az intézményt nem saját s családi tulajdonának tekinti, nem hordja haza a főiskola tulajdonát képező eszközöket, értékeket, vagyis betartja a tízparancsolat 7. pontját. Ne kerüljön a főigazgató és udvartartása évi kb. 3 millió forintjába az intézménynek. Ne nagyvonalúskodjon a köz pénzén!
(Népművelő szakos hallgatók, Tér-Kép, 1989, szeptember 14.)
Bölcs megállapítás a Rába-gyári elbocsátásokról, ami akár az elmúlt húsz év gazdasági mottója is lehetne:
„Erről a léghajóról a homokzsák helyett folyton a gázpalackokat hajigálják ki.”
( P. L.: Újabb elbocsátási kényszerben a Rába , Tér-Kép, 1989, szeptember 21.)
Orván Viktort már akkortájt sem szerette mindenki:
„Eredeti módszert választott a Fidesz lejáratására egy ismeretlen zalaegerszegi táviratozó. Sürgönyözött Orbán Viktornak, a zalaegerszegi ellenzéki választási fórumra készülő Fidesz-vezetőnek, hogy a fórumot szeptember 7-e helyett 10-én tartják. Így hiába várták Zalaegerszegen a Fideszt, Orbán Viktor nem jött”.
(Ki táviratozott Orbán Viktornak? – Tér-Kép, 1989. szeptember 21.)