20 éve írták: szemezgetés a rendszerváltás helyi sajtójából (1989. október)

Színházat ugyan még közel két évtizedig nem sikerült tető alá hozni, de a kollega színház melletti érvelése figyelemre méltó. Ma már nem így szól az indok.

„Elismerem, nem a színházalapítás ma az elsőrangú feladatunk, de mégis. A kultúra hiányában elbutuló társadalom könnyen lökhető olyan pályára, amely diktatúrához, az emberi jogok sárba tiprásához vezethet. A kultúra, a kultúrált ember véd ettől.”
(- kor: Színházalapítók mozgalmas közgyűlése, Vas Népe. 1989. október 2.)

Ebben a hónapban lett az MSZMP-ből MSZP. Mindenki tudja, de a rend kedvéért nem hagyhatjuk ki.

„Este 8 óra 20 perckor a kongresszus elsöprő többséggel, 159 ellenszavazattal 38 tartózkodás mellett elfogadta a párt jellegéről szóló állásfoglalás tervezetet. Ezzel megalakult a Magyar Szocialista Párt.”
(Gyorshír, Vas Népe, okt. 8.)

Épül szépül a város, különösen a Kőszegi utca és különösen az APEH.

„Ha Szombathelyen versenyt rendeznének, minden bizonnyal a Kőszegi utca nyerne az egy utcára jutó felújítások és építkezések számát illetően. Jó ütemben készül az APEH székháza. Ugyanebben az épületben kap helyet majd a Vasiber áruháza is. A volt városi tanács épületéből a Rába oktatási központja lesz. A 3-as szám alatt az Országos Műemléki Felügyelőség Vas megyei építésvezetőségének irodái kaptak helyet az emeleti részen. A földszenten üzlethelyiségeket alakítanak ki."
(-hj-: Mi történik a Kőszegi utcában, Vas Népe, 1989. október 12.)

Az alábbi olvasói levélben azon figyelemre méltó tény húzódik meg, hogy húsz éve még az is elképzelhető volt, hogy a demokrácia netán beteszi a lábát a munkahelyekre is. Ma már tudjuk, hogy mennyire demokratikusak a nagycégek. Az a hangfekvés sem semmi, ahogy a dolgozók értékelni merik a Rába üzem akkori nagyhatalmú félistenét.

„Mi, rábás dolgozók mélyen felháborodtunk Horváth Ede minősíthetetlen hangján, amelyet a szakszervezettel szemben megengedett magának. Horváth Ede és talpnyalói mocskos hecckampányt indítottak a szakszervezet új titkára, Koh Zoltán ellen. … Horváth Ede nem szokott hozzá, hogy valaki mást mondjon, mint amit ő kitalált. Pedig meg kell szoknia, mert az idő lejárt. Tudnia kellene, hogy őt valaki kinevezte, míg Koh Zoltánt a dolgozók szinte egyöntetűen választották. Elegünk van a Horváth-féle kiskirályságból. A gyár az ő „vezetése” alatt tönkremegy! Nem fogjuk hagyni!”
(Újabb levél a Rábától, Tér-Kép 1989. október 12.)

Vannak dolgok, amelyek nem változnak. Például a magyar állami végek vezetőinek fizetése. No és az általuk irányított cégek hatékonysága.

„A magyar vállalatvezetők milliós prémiumai szerény zsebpénznek tűnnek az Angliában munkálkodó Lord King évi 1 millió 213 ezer dolláros jövedelméhez képest. Igaz, az FKI Babook PLC gépgyártó cég és a British Airways elnöke csinál is valamit a mesebeli fizetésért.”
(Mesebeli Fizetések, Tér-Kép, 1989. október 26.)

A Vas Népe és a Tér-Kép után színre lép a megye harmadik komolyabb sajtóorgánuma, a Magyar Nyugat. Főszerkesztője a közelmúltban elhunyt Lőrinczy Huba, a tanárképző főiskola ismert irodalmára. A lap figyelemreméltó eleme a három rendszerváltó párt együttműködése. Valószínűleg másként alakult volna az ország sorsa, ha Budapesten a szombathelyi példát követik.

„Újságunkat három Vas megyei ellenzéki szervezet, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ hívta életre, tartja fenn és tölti meg írásokkal. Jelképértékű ez a társulás. Szokás inkább külön, netán egymással szemben is látni e három pártszerű csoportosulást, a közös lapalapítás ténye viszont mindenki számára nyilvánvalóvá tehet: az „eszme-barrikád” egyazon oldalán foglalunk helyet. Nem arra vetődik itt a hangsúly, ami elképzeléseinket, programjainkat elkülöníti egymástól, hanem arra, amiben egyek vagyunk. S ez a valami éppen a lényeg: a pártállam, az államszocializmus elutasítása, a teljes rendszerváltás igénye, a független, szabad, semleges, polgári demokratikus berendezkedésű Magyarország akarása.”
(Lőrinczy Huba: Beköszöntő, Magyar Nyugat. 1989. október 6.)

A Vas Népe egy ál-olvasói levél formájában indítja útjára talán az első szombathelyi médiaháborút. Az írás a Magyar Nyugat megjelenésének tiszteletére született. Kétségkívül profi munka, de cseppet sem elegáns. Íme, az első bekezdés.

„Gyakorlott szórólapolvasó vagyok. Nyomban a „blikkfangot”, azaz a nagybetűkkel kiemelt sorokat vettem szemügyre. Már a fejléc megragadott: Magyar Nyugat. Nagy remények nyíltak bennem. Végre megint van Magyar Nyugat. Van mire vetnünk vigyázó szemünket, „mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán”, Aztán kiderült, csak az ellenzéki Kerekasztal Lapjáról (nem asztallapjáról) van szó.”
(olvasó: Találkozásom a Magyar Nyugattal, Vas Népe, 1989. október 14. )

Lőrinczy Huba főszerkesztő válasza amolyan kézikönyvnek is használatos pártpolitikai célokat szem előtt tartó kollegák számára. Különösen kampányidőszakban.

„Mit szolgált a Vas Népe névtelen „olvasó”-jának pimasz, ízléstelen, gorombán és fölényesen leckéztető, hellyel-közzel rágalmazástól sem visszariadó irománya. Semmi egyebet, mint az épp hogy útjára induló Magyar Nyugat (s vele együtt természetesen a szombathelyi és a Vas megyei ellenzék) nevetségessé tételét, befeketítését, lejáratását. A módszer az utóbbi évek „szocialista” sajtójából fölöttébb ismerős. Illesd lesajnáló, becsületsértő, hitelrontó minősítésekkel („köszönőember”) az ideológiádat tagadó ellenfelet, ragadj ki a szövegösszefüggésből önkényesen szavakat és mondatokat, s élcelődj rajtuk gonoszul és szellemtelenül, tulajdoníts oly jelentéseket egy-egy kitételnek, amelyek csak tömény rosszindulattal olvashatók ki belőlük, de érdemi vitába még véletlenül se bocsátkozz, mert ehhez hiányoznak az érveid.”
(Lőrinczy Huba: Tanuljunk-e a Vas Népétől, Magyar Nyugat, 1989. október 20.

Nemcsak a felsőoktatásban, a középfokú oktatásban is megmozdultak a dolgok. A Nagy Lajos Gimnázium diákjai 12 pontban foglalták össze kívánságaikat. Néhány közülük:

„Önálló középiskolai ifjúsági szervezet létrehozása. - Tanulmányi túlterhelés megszüntetése, jó tankönyvek kiadásával. – Megfelelő állami támogatás az iskolai gyakorlati oktatáshoz – A varsói szerződés hatálytalanítása Magyarország számára és a szovjet csapatok kivonásának azonnali megkezdése – Magyarország Svájchoz hasonlatos függetlensége.”
(A Nagy Lajos Gimnázium Ifjúsági Tanácsa: a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 12 pontja, Magyar Nyugat, 1989. október 20.)

Kicsit hülyén hangzik, de az újságíró elképzelése szerint Vilit lelőtték volna Pécsen, inkább itt maradt állatkertet alapítani. Tud róla valaki valamit?

„Vili Szombathelyen alussza téli álmát. Sikerült gerendákat, fákat szerezni, így rövidesen megácsolják a mackó kuckóját. Pécsre vitték volna vissza, ahol élete forgott volna veszélyben. Öt mackó közül lett hosszú időre elkülönítve, és ha visszamegy, mint roppant erős fiú, verekedni kezd, és lelövik. Most örülhet, végleg a szombathelyi vadaspark lakója maradhat. … Ha a vadaspark így fejlődik, talán lesz igazi állatkert Szombathelyen.”
(Vili marad, Vas Népe, 1989. október 19.)

Az első 1956-os ünnep a városban.

„A tömeg, amelyben láttam síró öregembert és volt MSZMP megyei pártbizottsági tagot is, ezután fáklyát és gyertyát gyújtva vonult a Savaria útra, a forradalmi nemzetőrség egykori épületéhez. Ott a Fidesz szónoka emlékezett Szombathely 1956-os eseményeire, felsorolta azoknak a nevét, akiket orvul legyilkoltak. Tegnaptól a négy ellenzéki szervezet által állított emléktábla őrzi emléküket."
(Némethy: Ötvenhat októberéről Szombathelyen, Vas Népe, 1989. október 24.)

A tudósító igyekszik életet lehelni egy meglehetősen szűk körűnek tűnő rendezvénybe. Kisebb-nagyobb sikerrel.

„Az igazi élet mégis a dobogó körül zajlott. Színes krétákat osztogattak, a csemetéknek, akik pillanatok alatt munkához láttak a betonon. A rajzversenynek 20 résztvevője volt. A BMX versenyre több mint tízen neveztek. A tér történései még azokat is megállították, akik nem erre a rendezvényre jöttek.”
(pölöskey: MSZP fesztivál szombathelyen, Vas Népe, 1989. október 30.)