Őszi képek Kőszeg és Sárvár környékéről

„Eszméletlen színek vannak” – így kommentálta Bence fotósunk azt a sorozatot, amelyet Vas megye különböző helyszínein készített. Az őszhöz való viszonyulás alaposan megosztja szerkesztőségünk tagjait, de mindez a képek élvezetét valószínűleg cseppet sem befolyásolja. A sorozatért ! (Bónuszként Petőfi-vers.)

„Eszméletlen színek vannak” – így kommentálta Bence fotósunk azt a sorozatot, amelyet Vas megye különböző helyszínein készített. Az őszhöz való viszonyulás alaposan megosztja szerkesztőségünk tagjait, de mindez a képek élvezetét valószínűleg cseppet sem befolyásolja. A sorozatért ! (Bónuszként Petőfi-vers.)

Aki fogékony az őszi hangulatra, annak a képek mellé jutalomként egy mostanában nem túl népszerű magyar költő versét is prezentáljuk. Az illető neve Petőfi Sándor, aki a vers megírása után néhány hónappal meghalt. 26 éves volt.

Az őszi fotókért ide kattintson!

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november)