Jöjjön hát az idei utolsó karneváli beszámoló, Töki Pompos-oknyomozással, rabszolgavásárral, fáklyás felvonulással és vasárnappal. Merészelünk értékelni és tanulságokat levonni.
Töki Pompos-oknyomozás
Egy idő után automatice átáll a szervezet bioórája karneváli időszámításra. A nap hajnali 3 felé fejeződik be, és valamikor a délután 4 körül kezdődik. Így volt ez szombaton is, amikor kezdőpontnak a Ferences-templom melletti lepényárus lett kinevezve, akinek sikerült előállítani az anti-wellness mozgalom egyetemes jelképét, a Töki Pompos fedőnevű étket. A pontos (pompos?) receptet nyilván hét lakat alatt őrzik, de az biztos, hogy tészta, szalonna, hagyma, tejföl és sajt nyálcsorgató kombinációjáról van szó. Napokig nem értetem, hogy a pokolba lehet ilyen idióta nevet adni valaminek, de szombaton, a kilométeres sorban ácsorogva volt idő a bódé feliratait silabizálni, s hirtelen fény derült a nagy talányra. A termék neve simán „pompos”, ami önmagában ugyan kreatív, de kevésbé egzotikus, a „töki” előnév ugyanis nem más, mint a földrajzi eredetre utaló melléknév. A cégtartó úr Tök községből származik; megnéztem a térképet, tényleg van ilyen, Budapest és Tatabánya között. Egy titokkal kevesebb.
Komolyra fordítva a szót: Romkert
A csúcsidő ellenére nem kell a helyekért verekedni a Romkertben. A korábbi évek talán legeredetibb hangulatú helyszíne mintha nem lenne ugyanaz. Szombaton este legalábbis biztos nem. A Gödör étterem „római kirendeltségénél” könnyedén találunk asztalt, az ételfelhozatal azonban erősen leegyszerűsített, a választék mindössze fél tucat körül van. Igaz, a kirendelt nyársonsült padlizsán nagyon korrektnek bizonyul. A szűretlen sört palackban kapjuk 450 forintért. Hm. Eltűntek a tógás leánykák is, akik korábban kézmosó edényeket vittek a lakomázó asztalok között. Miért ez a visszalépés?
A gyerekek élvezik a mozaikozást, ám a Rabszolgavásár haloványabb a vártnál. A hangosítással komoly gondok vannak, csak azok a szerencsések hallanak, akik a színpad előtt kapnak helyet. Oldalról és hátulról teljesen élvezhetetlen a műsor. Kelemen Zoltán – a már ismert fordulatokat is belekalkulálva - most is alakít mint Flavius Calmarius Egoismus, kiválóak a rögtönzések, ki van találva az egész, de a rabszolgafelhozatal gyengébb a tavalyinál, a poénok kevésbé ülnek, mi több, a közönség sem tűnik partnernek valamiért.
Fáklyás felvonulás: tartaléklángon
8 óra előtt a szokásos tömeg a belvárosban, hihetetlen, hogy ez a város ugyanaz a Szombathely. Látni normálisan csak az első két sorból lehet, ahhoz viszont isten tudja milyen korán helyet kell már foglalni a Thököly úton. Igaz, háromnegyed 8 felé még vígan lehet a kordon mellett foghíjakat találni a Berzsenyi téren, amely valami miatt kimarad a csúcsinvázióból.
A felvonulás amúgy továbbra is kétségtelenül leglátványosabb része a karneválnak - afféle védjegy. Éppen ezért nem tudjuk nem megemlíteni, hogy mintha ez évben rövidebb és kevésbé változatosabb lett volna a korábbiaknál. Aki először látta, annak nyilván nem tűnt fel, aki viszont harmadszor-negyedszer, annak biztos. Nagyon figyelni kellene erre, mert ezt a programot mindenki megnézi, sőt, sokan csak ezért jönnek. Egy Tesco Gazdaságos Felvonulásért és pár pohár borért nyilván nem utaznának ide az ország másik végéből, vigyázni kell tehát erre cefetül, jövőre célszerű lenne előrukkolni valami nagy durranással.
És ha már okoskodunk, akkor még valami. Kevésbé szerencsés megoldásnak tűnik a menet visszavezetése a Fő térre és a Thököly útra. Illúzióromboló a megfogyatkozott felvonulók másodszori látványa – főként az ismert arcok hajlamosak eltűnni a mentből -, mintha valami second-hand dologról lenne szó. A felvonulás útvonalának átszabásával ez a probléma egyszerűen kiküszöbölhetőnek tűnik.
Szombat esti láz
A felvonulás után csúcsra járódik a karnevál. Mindenki a fedélzeten, a Borok utcája bedugul, a belvárosi vendéglátóhelyeken lehetetlen vállalkozás székhez jutni, valószínűleg ők a karnevál legnagyobb haszonélvezői. A tömeg egyik helyszínről a másikra hömpölyög, s bár számos minőségi program pörög párhuzamosan, kiemelt közönségérdeklődésre egyik sem tart igényt, így majdnem mindegy, hogy az ismerősökkel való beszélgetés hátterében klezmer vagy roma zene szól, esetleg hastáncos lányok ropják keleti kommersz diszkóra.
A hangulat kétségtelenül pazar, a bor, illatok, zene, tömeg, szabadtér egyvelege, fejbúbig bele lehet merülni valami fura közösségi érzésbe, ami hétköznapokon oly idegen Szombathely zárkózott szelleméhez.
Az első árusok éjfél felé kezdenek pakolni.
Vasárnap: Utójáték
Akárhogy nézzük, egy ötnapos banzáj utolsó napja már csak levezetés, különösen, ha előtte a nagy puskaporok – színház, felvonulás - már el vannak lőve. Így hát a vasárnapnak hangulata kissé lejárt szavatosságú, de annyira mégsem. Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, a programok még vasárnap délután is meglepően látogatottak, a Ferences-kert az utolsó pillanatig zsúfolt, minden árus nyitva, a Fő téri tömeg még késő este is alig indul oszlásnak.A 21.30-kor kezdődő Baba Yaga együttes koncertjére is tekintélyes tömeg verődik össze, cáfolva a vasárnapi események látogatottsága körüli korábbi kétségeinket és aggályainkat.
Összefoglaló, értékelő, dörmögő
A 2003-as Savaria Történelmi Karnevál hivatalos értékelésekor egészen biztos megkapjuk majd a pontos adatokat és statisztikákat mindarról, ami fontos és kevésbé fontos. Nincs kétségünk, hogy sikerként lesz elkönyvelve az idei rendezvény, amivel összességében egyetértünk. Az események legbelsejéből szemlélve nekünk is úgy tűnt, mindezidáig ez volt a legszervezettebb, legprofesszionálisabban előkészített karnevál. Egy ekkora méretű, ilyen sok embert megmozgató rendezvényhez képest igencsak olajozottan működtek a fogaskerekek, a legapróbbak és a legnagyobbak, a kukák kihelyezésétől a színházig.
Kérdőjelek azért támadtak bennünk. A felvonulásról feljebb már kifejtettük véleményünket, az öt napra nyújtott rendezvényről még nem. Az augusztus 20 miatt a szállodák és vendéglátóhelyek valóban örülhettek a döntésnek, de rajtuk kívül kevés nyertese van az első két napnak. Úgy nézett ki, hogy meg is nyílott a karnevál, meg nem is. A kirakodóvásár elindulhatott volna nyugodtan szerdán – sőt korábban is – csak éppen nem kellett volna hivatalosan is karneváli napnak számolni, akkor senki nem róhatta volna fel (mi sem), a programok hiányát.
Apropó, programok: Az dicséretes, hogy a karnevál csak egy bizonyos minőség szint feletti produkciókat fogad, de mintha ódzkodna a nagyobb tömegeket megmozgató koncertektől, húzónevektől. Ha naponta lenne egy „központi koncert”, talán nem éreznénk annyira szétfolyó masszának a hétvégét. Egyre zavaróbbak az önismétlődések is. Jövőre talán jelezni kellene a meghívott helyi és nem helyi brigádoknak, hogy lehetőleg frissítsenek a műsoron.
A Savaria Karnevál sikeres rendezvény, évről-évre méretes követ dob a szombathelyi élet állóvizébe. Alkalmas arra, hogy hírünket vigye a világba, hogy tanítson bennünket, hogy megerősítse a lokálpatriotizmust, sőt arra is, hogy pénzt hozzon a házhoz. Arra azonban vigyázni kell, hogy a felpuffadt rendezvény ne homályosítsa el a lényeget, mégpedig azt, hogy itt elsősorban turizmusról és szórakoztatásról van szó. A kultúrát és művészetet egészen más dolgokkal kell letudni.
Színházkritika: Játék az isteni Claudiusról
Képgaléria: Savaria Karnevál 2003