Anima-koncert a Savaria moziban: Szintugrás

A krónikásunk átverekedvén magát az elé tisztes számban tornyosuló nehézségeken és a Savaria mozival szomszédos hotel bálterméből kiszüremlő cukorsüvegdallamoktól borzadva hálatelt szívvel gondolt Somára. Aki, mint azt a megye hivatalos napilapjából tudni lehetett, akként vezényli „gésanői” ösztöneit, hogy a két rendezvény közötti vélt vagy valós átfedést megtapasztalók is odaérjenek az Animára. Aminek a még nem bekövetkezett kezdéséről az tanúskodott, hogy a mozi üvegére ragasztott plakátok között bepislantva a bakelitzsokék, név szerint: Owa és Tommy Brutkho alapozta a táncos kedvüket a még ráhangolódni vágyóknak. Akik ekkorra már szépen összegyűltek és ez derűvel töltött el bizonnyal mindenkit, mígnem a beléptetésnél az emberünk krónikási mivoltának megkérdőjelezéséből adódó rossz szájíze is feloldódott, midőn az enzimek zabálni kezdték a sört. Amire az aulában az elosztóponton fürtökben lógó embereket figyelmen kívül hagyva a nagyterem bejáratánál tett szert.

A hamarosan lényegi átalakításokon áteső moziteret a nikotinos füsteregetést erősen nem javasló felíratok ellenére ködként üli meg a füst. Az első széksorok megritkítva, a háromnegyed teltház szabad helyet alig kínál, a színpad előtti dühöngő szűkösnek tűnik, a behangolt instrumentumok és a segédleteik önmagukban uralják a sejtszintű mozgásokat mutató gyöngyvászon előtti teret. Kijelenthető: a nagy belvilágú, kiváló akusztikájú, sőt a hangulat (genius loci) terén sem elhanyagolható érdemekkel bíró terem alkalmasnak mutatkozik a koncert számára. Bár mivel testi ráindulást célzó zenével (lásd még: tánc) van dolga a jelenlévőknek, a fenti felsorolásból adódó kardinális dilemma az, mekkora tere adódik a testnek az ütemkövetésre.

Amint a csapat elfoglalja a hangkeltő eszközeit, a közönség köreiben jelentős átcsoportosulás figyelhető meg. A nézőtér közepébe suvasztott mixpult mögöttről az objektum elé gyűlnek a mozi varázsától elszakadni és a tévénézői passzivitásukat legyűrni bírók. És ők teszik jól, hiszen az egyértelmű üzenetű „Fume is the way”-jel kezdődő és záruló koncert nem feltétlen a karosszékből és sokdioptriás lencséken át mindenben mélyértelmet keresők díznilendje. Tudniillik rá kell mozdulni, hiszen mint ismeretes róluk, a zenék többnyire erre valóak.

Az Anima Sound System zenéje zanzásítva úgy épül fel, hogy előbb beindítódnak bizonyos gépi alapok a színen nem látható Prieger Zsolt segedelmével. Erre jön a szintik mögül Prieger Szabolcs gitárral és Németh Gergely billentyűkön, basszusgitáron és néha szkreccsel , meg a még a lehetetlen ritmusképleteket is kidoboló Angler Ákos. Végül az ének szekció, amit Juci és Csonti cselekszik meg. Juci, a hiperaktív frontnő néha fuvolához is szokott nyúlni, de most nem tesz ilyet. Csonti pedig az etnós éneke mellett időnként szaxofont ragad vagy az erősen gyermekjáték küllemű fúvós-billentyűs hangszerén viszi a főszólamot.

A számokat ismerjük, szeretjük, mindenkinek volt számos alkalma már memorizálni őket. Közülük is főként az utolsó sorlemezről csendülnek fel a fontosabbak. De az olyan kihagyhatatlan klasszikusok, mint a Mariguana Cha-cha-cha, Tekerd! és a ’68 is jelentősen növelik a táncolók életélvezési mutatóit. Üde színfolt azon – sajnálatos módon csak – egy kurta számnyira mikrofont ragadó MC, akinek a Juci által mondott neve a nagy örömködések közben elsunnyad. A ’68-ra és a Csinálj gyereket!-re már csak a ráadásban kerül sor, ahol valamelyik kretén barom felreptet egy teli söröspoharat Szabolcs és Juci közé. Persze nem csak emiatt nem lesz extra ráadás, és indult el konzervről a fű legalizálása mellett kiálló csapat legutóbbi ilyen indíttatású száma („together get high”).

Krónikásunk a negyedik söre után meglepetten tapasztalhatta, hogy a szélesre tárt bejárati ajtó láttán szétspriccelt a sokaság tekintélyes hányada, ahelyett, hogy ráindult volna a Love Alliance System legénysége és DJ Bosi és MC Kemon műsorára. Amivel kapcsolatban a krónikásunk zavarba jött kissé, merthogy egyszerű ember lévén, MC-t ő bizony nem látott (attól persze még lehetett), csak egy nagyban ügyködő DJ-t. Akit „U” alakban körbevettek a hangfalak és a keze alatt kiváló dancehall zenék bújta barázdákban cirkulált a lemezjátszó tűje, hogy nagyon jó legyen a még így is szép számmal jelen lévő mindenkinek. Aki nem akart rögvest megismerkedni a várossal, ahol vélhetőleg nem lelhetett ilyesmi zenékre sehol egyébütt.


Értékelés: 9/10