A gimnazisták többsége el akarja hagyni Szombathelyt

Ez derült ki abból a rögtönzött „közvélemény-kutatásból”, amit Molnár Miklós alpolgármester végzett pénteken a Nagy Lajos Gimnázium pályaorientációs napján, amelyen ismert szombathelyi közéleti emberek jelentek meg.

Idén rendezett második alkalommal pályaorientációs napot a gimnázium öregdiák egyesülete annak érdekében, hogy a diákok számára megkönnyítse a pályaválasztást. A fiatalok hét szekció közül választhattak, s attól függően jelentkeztek az egyes beszélgetésekre, hogy a műszaki pálya, a jog, a sport, a gazdaság, az orvosi hivatás, a természettudományok vagy a bölcsészettudományok érdeklik-e őket. Az egyes szekciókban a középiskola jelenleg még felsőfokú tanulmányokat folytató, illetve szakmájukban sikeressé, ismertté vált öregdiákjai meséltek saját pályaválasztásuk okairól, az ezekből adódó eredményekről, nehézségekről.

Elsőként a sport szekcióba toppantunk be, ami (mint kiderült) újdonság, tavaly még nem volt ilyen. Hogy szükség van rá, azt a résztvevők nagy száma bizonyította, hiszen a diákok – itt is – megtöltötték a rendelkezésre álló termet.

Az asztalnál Németh Zsolt, a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. vezetője, Váradi Kornél, a Falco pályaedzője, Remete Eszter pszichológus, valamint Schreiner Ádám, a Savaria Egyetemi Központ testnevelő edző szakos hallgatója beszélt. Németh, Váradi és Schreiner például arról, hogy ugyan ők mindhárman családi indíttatásból döntöttek a sportpályafutás mellett, de ez nem feltétele annak, hogy valakiből sikeres sportoló váljon.

Ott tartózkodásunk ideje alatt a szekció legérdekesebb perceit a SEK hallgatója okozta, amikor kijelentette, hogy középiskolás évei alatt nem vitte túlzásba a tanulást, amit utólag se bán, hiszen mégis bejutott az egyetemre. „Le kellene keverni, amit mond” – volt olyan az asztalnál ülők között, aki tréfásan így reagált ezekre a szavakra.

De a moderátor magyar szakos tanárnő – utalva egy nem mindennapi élethelyzetre – emlékeztette a jelen lévőket, hogy Schreiner a 12. osztálytól járt a Nagy Lajosba, mivel azon diákok közé tartozott, akik a megszüntetett Szent Györgyi iskolából kerültek a gimnáziumba. Ahogy fogalmazott, a váltás senkinek sem volt zökkenőmentes, Ádámnak alkalmazkodnia kellett a „nagy lajosos” ritmushoz, a tanárai által támasztott követelményeket látva „ellen is állt”.

Németh Zsolt hozzátette, ahhoz, hogy Ádámot felvegyék az egyetemre (tekintve, hogy a szombathelyi sporttudományi képzések ponthatárai magasak), illetve ne morzsolódjon le, teljesítenie kell. „Ha valakinek van egy célja, sokat kell tennie érte, hogy elérje azt. Nála a befektetett munka nagy részét többek között az jelentette, hogy megtanulja a lólengést.”

A műszaki szekcióban Gáspár Péter építészmérnök, Molnár Miklós alpolgármester és Károly Balázs, a Pannon Egyetem vegyészmérnök hallgatója szólt a diákokhoz.

Amikor a terembe léptünk, az alpolgármester épp azt kérdezte a fiataloktól, hogy ki jönne haza Szombathelyre a felsőfokú tanulmányai után. Kiderült, alig néhányan.

„Helyben vagyunk” – mondta erre Molnár Miklós, majd kifejtette, ő 1986-ban végzett Budapesten, a Közgázon, és (igaz, saját bevallása szerint maga sem tudja, miért) diplomával a kezében annak ellenére hazatért, hogy a fővárosban is lettek volna lehetőségei a karrierépítésre.

Pályáját a Stylben kezdte, aminek 1989-ben az igazgatója lett. Vezetése alatt a ruhagyár volt az ország első állami cége, amely a tőzsdén is jegyzett vállalattá alakult. Nem sokkal később már a teljes MOL-vezérkarnak ő tartott előadást az átalakulás szükségességéről és lehetőségeiről. „Mindez azt bizonyítja, hogy Szombathelyen is magasra lehet jutni” – hangsúlyozta.

Majd a külföldi munkavállalásról szólva arra figyelmeztette a diákokat, hogy ha a családban ők az első generációs külföldi munkavállalók, akkor bár jól fognak keresni, de elveszítik a gyökereiket. „Ha elmentek Magyarországról, számoljatok azzal, hogy majd csak a gyerekeitek fogják otthon érezni magukat a másik országban” – mondta.

Molnár a szombathelyi karrierlehetőségekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg a BPW-ben egy mérnök bruttó átlagkeresete havi 600 ezer forint. „A BPW-hez hasonló cégek sorra hozzák ide a fejlesztő központjaikat, a következő években többszáz fejlesztő mérnökre lesz szükségük” – hangzott el.

Az eredmények már látszanak: amíg az elmúlt három évben az ország gazdasága a legjobb esetben is stagnált, addig a szombathelyi GDP 40 százalékkal nőtt. Újabb adat: a megyeszékhely lakossága – ugyancsak az országos tendenciákkal ellentétesen – az elmúlt fél évben körülbelül 500 fővel nőtt. Utóbbi oka Molnár szerint nagy részben az, hogy a járműgyártásnak köszönhető gazdaságfejlesztés egyre vonzóbbá teszi a várost.

A további lépéseket a 2015-től elinduló gépészmérnök, majd a villamosmérnök-képzés jelentik, amelyek lehetővé teszik, hogy az ide települő cégek egyre több magasan képzett munkavállalót foglalkoztathassanak. Molnár rámutatott: e képzéseket csak kiváló minőségben szabad megcsinálni, ennek érdekében akár a Műszaki Egyetemről is idecsábítanak oktatókat. A hallgatók pedig havi 50, de a későbbiekben akár 100 ezer forintos ösztöndíjat kapnak.

Az alpolgármester hozzátette: mindez jelentős infrastruktúra-fejlesztéssel, valamint bérlakás-építési program indításával kecsegtet. „Semmit sem lehet finanszírozni, ha nincs gazdasági növekedés. Minden más állítás kamu” – zárta le a témát Molnár Miklós.

A jogi szekcióban éppen a beszélgetés végét csíptük el. Dr Sebestyén Boglárka ügyvéd azt szemléltette, mennyire különbözőek egy budapesti és egy szombathelyi ügyvédi iroda mindennapjai. Számára is kérdés – mondta –, hogy érdemes-e egyetlen területtel foglalkoznia, vagy a megélhetés érdekében minden ügyet el kell-e vállalnia, amivel megkeresik? Mivel Szombathely sok tekintetben kisváros, az utóbbi a járható út.