"Ki rendelte meg, ki zsűrizte, ki hagyta jóvá ezt a szobrot?"
A szombathelyi Savaria térre az elmúlt napokban installáltak egy irdatlan méretű, meglehetősen ihlettelen rozsdásacél szobrot, melyen „Szent Márton püspök megosztja köpenyét a koldussal” (a figura fején tényleg hatalmas püspöksüveg látható, az idézett szöveg latinul is olvasható a szobor tövében elhelyezett márványlapon).
Az ég szerelmére, uraim! Két-három perces utánajárás elegendő, hogy bárki kiderítse: Márton a köpeny megosztásakor nemhogy nem volt püspök, hanem még csak megkeresztelve sem volt (ekkor még csak „hitjelölt” volt). Abban az időben még javában szolgált a római légióban, mégpedig mint „őrjárati tiszt”. A köpeny, melynek karddal lehasított felét az amiens-i városkapuban egy koldus hátára borította, a lovassági – nem pedig a püspöki! – köpenye volt.
A legendás történet többféle változatban is ismeretes. Egyetlen olyan változata sincs azonban, amely áthelyezné a kegyes cselekedetet idejét Márton püspökségének idejére. Talán elegendő, ha Jacobus de Voragine Legenda aureájára, vagy Sulpicius Severus Vita Sancti Martini espicopi és confessoris című művére utalok, vagy ha idézem a Szent István Társulatnál 1933-ban megjelent Szentek élete az év minden napjára című kiadvány IV. kötetéből az alábbiakat: „Márton ... a szükséges katonai ismeretek elsajátítása után tizenkilenc éves korában megkezdte a tényleges szolgálatot. Mint őrjárati tisztet (circuitor) a galliai Amiens-be osztották be.
Itt történt vele az ismert megható köpenyjelenet: kemény csikorgó hidegben egy meztelen, félig meggémberedett koldust látott az útfélen dideregni; habozás nélkül odalovagolt hozzája, válláról lekerítette katonaköpenyét, kardjával kettéhasította, egyik felét odadobta a koldusnak, a másikat pedig vállára vetette és gyorsan elvágtatott.
És íme a rákövetkező éjszaka álmában megjelent neki az Úr Krisztus, vállán az ő fél köpenyével, és füle hallatára így szólt a környezetében levő szent angyalokhoz: »Márton, a hitjelölt, öltöztetett engem ebbe a köpenybe«.” Ugyanebben az értelemben szerepel a köpenyjelenet Wilhelm Hünermann Sankt Martin – Der Reiter de Barmherzigkeit című életrajzi regényében is.
Ez a rozsdás acélban, berozsdásodott elmékben fogant mű égbekiáltó és kontár módon eltorzítja a közismert legendát, amit egyébként Szombathelyen szinte mindenki ismer. Ki rendelte meg, ki zsűrizte, ki hagyta jóvá ezt a szobrot?
Borzasztó blamázs, mai szóval: égés lesz ebből, uraim... Át még nem adták, még meg talán lehet akadályozni, hogy bekövetkezzen az orbitális „blama”!
Molnár Miklós, író
(Fotó: alon.hu)