Még 2002-ben történt. Akkor Fekete Péter (jelenleg Békéscsabán színházigazgató) majdnem létrehozta a színházat Szombathelyen, ám az egyik politikai oldal nem támogatta – igaz most igen.
Még 2002-ben történt. Akkor Fekete Péter (jelenleg Békéscsabán színházigazgató) majdnem létrehozta a színházat Szombathelyen, ám az egyik politikai oldal nem támogatta – igaz most igen.
Szóval ekkor a Fekete Péter bemutatta projektjét a nyilvános közgyűlés előtt, nekem is módomban volt látni. A végén – ugye emlékezel rá még Gazsi – pedig egy papírlapra írta a nevét és mellé egy milliós nagyságrendű summát: a magánvagyonából ajánlotta a színház audio- berendezéseinek beszerzésére. Kérte a képviselőket, adakozzanak vele együtt ők is.
A papír körbejárt, volt aki rácsodálkozott, aztán szemérmesen továbbadta, volt aki meg sem nézte, de senki egy fillért nem írt rá, Fekete Péter egyedül maradt az adománnyal. Hogy jön ez most a Weöres Sándor színház avatójához? Itt ez a támogatói névsor (megtekinthető a színház honlapján). Állítólag a képviselőtestület minden politikai támogatást megadott az épület átalakításához.
Pénzt – tudomásom szerint – nem adtak, sem a magánvagyonukból, sem a városéból, mert azt, a kormánytól kapta a színház célzottan. Ez a támogatói névsor ugye arról szól, hogy magánemberek, cégek és intézmények „vettek” egy széket (vagy kettőt, vagy hármat, egy pedig négyet). Azt kapják cserébe, hogy lesz egy tábla az adott székeken az adományozó nevével. Ennek különösebben marketing vagy kommunikációs értéke nincs, nem várható tőle nagyobb megbecsültség vagy gazdasági előny, tehát ezek az emberek és cégek kifejezetten mecenatúrát gyakoroltak.
Valahogy úgy, ahogyan megboldogult Csinger Péter tette Zarkaházán. Az összeg sem akkora, ami mondjuk akár egy darab színpadra állítását fedezné, csupán tízezres nagyságrendű gesztus. Ezeknek az adományozóknak egyetlen „előnyük” van csupán: történelem amit tettek.
Soha máskor, más nem tudja ezt már megtenni, tevékeny részesei lehettek a Weöres Sándor Színház elindulásának Szombathelyen. Magánemberként csak ők. Büszkék lehetnek magukra, s majd ha előadásra mennek megmutathatják: „Nézd csak! Ez az én székem.”
S mi az ami írásra ösztönzött? Összesen két MSZP-s, egy Fideszes, egy KDMP-s és egy Vas Megyéért Egyesületes politikus áldozott a magánvagyonából erre a mecenatúrára. A többiek sehol. A többiek egy történelmi esélyt szalasztottak el, mert azt gondolom egy bizonyítéka lehetett volna a város és a kultúra iránt érzett elkötelezettségüknek, ha legalább az előző és a jelenlegi ciklus képviselőinek nevei ott lennének a székeken!
Talán még nem késő, még csak két előadás zajlott le …
Szovák Csaba