Napfény, kellemes meleg. A szellő is alig mozdul, ha feléled virágillatot sodor felénk. Nincs két egyforma pillanata életünknek. Az égen a felhők is tudják ezt, a legkülönbözőbb alakzatokat képesek felvenni. Csak fantázia kérdése, hogy kitaláljuk, mit is üzennek nekünk. Jönnek és mennek, akkor is, ha oda sem figyelünk rájuk. Sokszor az üzenet nem is ér el a címzetthez. Méh zümmög a langyos szobában, majd miután vizitált, a kitárt ablakon távozik. Csodás pillanat, amikor felfedezed a visszatérő fecskéket. Tombol a tavasz, minden pillanatát zárjuk be szívünkbe. Jó helyen lesz ott, mert a lelki éléskamrát is fel kell tölteni.
Lehetne-e szebben beszélni e gyönyörű évszakról, mint ahogy a magyar lélek a dalban megfogalmazta:
„…Tavasz szagot hoz a hajnal, itt az első rigófüttyös vendég.
Ibolya meg gyöngyvirág közt, gyorsan elszáll a megfakult emlék.
Menekülő tél nyomában új tavasz jön, úgy ahogy az illik.
Ne sirasd a régi májust, szívedben majd új szerelem nyílik.”
Szerző és fotó: György István Péter
Galéria
