A hagyomány folytonosságot jelent. A hagyományőrzés és az értékőrzés egy tőről fakad.
A régiek szokásait, átörökített vagy újra felkutatott nemzeti értékekeinket közvetíti a ma embere felé. Összeköt bennünket évezredes múltunkkal, az őseinkkel, mint ahogyan a híd köti össze a folyó két partját. A híd pillérei pedig azok a nagyszerű misszionáriusok, akik e hagyományokat, értékeket összegyűjtik, rendszerezik és a közönség elé tárják. Egy ilyen emberrel találkozhattunk az elmúlt vasárnapon.
Jáki Sándor Teodóz, bencés szerzetes és ének-zene tanár. 1929. május 12-én született Győrben. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. 1944-ben lépett be a bencés rendbe. A Hittudományi Főiskolán, majd a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomákat. 1952-ben Pannonhalmán szentelték pappá. Gimnáziumi tanárként és kántorként működött, kamarakórus vezetőként pedig fél Európát bejárta. Életét a népi és egyházi énekek gyűjtésének szentelte, napjainkban 5037 ének szerepel a gyűjteményében. Különlegessége, hogy valamennyit az eredeti helyén, utazásai során ismerte meg. Érdekességként megemlítendő, hogy a népének gyűjtő egy személyben nyelvész és néprajzkutató is, hiszen a dalok által sok egyebet is megtudhat az ott élők kultúrájáról. Amikor beszédbe elegyedik valakivel, először azt próbálja felismerni, hogy hová való az illető.
Magával ragadó előadásmódját, szórakoztató és lebilincselő történeteit március 6-án a szombathelyi Szent Márton plébánián élvezhettük. Az előadáson, majd az azt követő szentmisén jelen voltak többek között egykori bencés diákjai, tisztelői, a 350. Szent Márton cserkészcsapat és a Szent György Lovagrend tagjai.
Megtudtuk, hogy előadónk régi szokása, hogy ha belép egy olyan templomba, ahol azelőtt még nem járt, négy dologért imádkozik. Erre biztatta lelkes hallgatóságát is: „Imádkozz azokért, akikre Isten rábízott, vagyis a szüleidért, nevelőidért. Azokért, akiket Isten rád bízott, gyermekeidért, tanítványaidért. A határokon túl élő magyar testvérekért, és akik között élnek. Végül azért, hogy amelyik templomban egyszer már jártál, oda megint visszamehess.”
Az előadás sajnos szűk időkeretek közé volt szorítva, így Teodóz atya megpróbálta rengeteg mondanivalóját ebbe az egy órába sűríteni. Dióhéjban megismerhettük az egymástól távol élő felvidéki magyarok, a csángók, a székelyek és más nemzettársaink beszédjének főbb jellemzőit. Megtudtuk, hogy az újhold keskeny „)” alakú sarlóját Moldvában és Erdélyben a Szűzanya szimbólumaként csodálják évszázadok óta. Amikor pedig Máriapócson a hívek megsimogatják Jézus vagy Szűz Mária lábát, ruháját, akkor azt ők nem érintésnek, hanem „értetkőzésnek” nevezik, és a szó „ál visszaható” igeként nyeri el igazi értelmét. Ha megérintem, visszahat rám…
Felhívta a figyelmünket a magyar nyelv lassan feledésbe merülő szép kifejezéseire is. Erdélyben mind a mai napig nem örülnek, hanem örvendenek az emberek. A nyeglén odavetett köszi helyett az „Isten fizesse meg” kifejezést használják, a kaja náluk a sokkal szebben hangzó „étel”, az ima arrafelé „imádság”.
Felhívta a figyelmünket a magyar nyelv lassan feledésbe merülő szép kifejezéseire is. Erdélyben mind a mai napig nem örülnek, hanem örvendenek az emberek. A nyeglén odavetett köszi helyett az „Isten fizesse meg” kifejezést használják, a kaja náluk a sokkal szebben hangzó „étel”, az ima arrafelé „imádság”.
Az előadás akár két-három órát is kitöltött volna, ám sajnos be kellett fejezni, tekintettel az utána következő Szentmisére. Végezetül Teodóz atya még néhány jó tanáccsal látta el a csillogó szemű hallgatóságot. Saját szavait idézem: „Mindent tanulj meg, majd meglátod később, semmi sem volt fölösleges! Soha ne szégyelld, ha valamit újra kell kezdened! Soha ne nyugodj bele, hogy elhallgassák az igazságot, mindhalálig küzdj érte! Tartsd tiszteletben mindenkinek a véleményét, még akkor is, ha az nem egyezik a tiéddel! Töltsd hasznosan a neked rendelt időt!”
Jáki Sándor Teodóz rengeteg kincset őriz, magyar nemzetünk kincsét. Ebből csillantott fel előttünk néhány apró szilánkot, emlékezetessé téve ezt a napot mindannyiunk számára. Májusban ünnepli 82. születésnapját, és talán végre szán egy kis időt arra, hogy lejegyezze és maradandóvá tegye azt az 5037 népéneket…
Isten éltesse sokáig, jó erőben, egészségben!
Miklós lovag