Hirdetés

Olvasói levél: Miért olcsó a „drága magyar föld”?

2012.05.18

Ismét napirendre került a zsebszerződések ügye, amely érdekes és nagyobb figyelmet érdemlő folyamatokat is elindíthat. Patyi Elemér írása.

Hirdetés

Ismét napirendre került a zsebszerződések ügye, amely érdekes és nagyobb figyelmet érdemlő folyamatokat is elindíthat. Vitathatatlan, hogy nemzetgazdasági érdek, hogy a termőföld zöme magyar tulajdonban maradjon. Az egy másik kérdés, hogy EU tagként meddig tudjuk a külföldiek kívánatosnál nagyobb térnyerését megakadályozni!
 
Arról is kell azonban beszélni, hogy miért is akarnak hazánkban termőföldet vásárolni a külföldiek? Először is azért, mert nálunk nagyon, nagyon olcsó! Egyetlen ország sincs Európában, ahol szinte „bagóért” lehet földhöz jutni. A szomszédainknál kivétel nélkül, pl.: Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, stb. 5-10 millió forintba kerül 1 hektár föld, ellenben hazánkban 500 ezer és maximum 1.2 milliót fizetnek érte. A bérleti díj külföldön, hektáronként, évente : 200-300 Euro, vagyis 60-80 ezer forint, míg nálunk 20-25 ezer forint körül van az átlag! Vajon miért vagyunk mi kivételek? Miért alakultak ki nálunk a nyomott árak? Miért értékeltük le magunkat? Miért az a szándék vezérli a politika csinálókat, hogy leértékeljék az ország stratégiai vagyonát; a termőföldet?
 
A fenti kérdésekre persze kapjuk a választ vagyis; hogy ha magasak lesznek az árak, akkor a magyar gazdák nem tudnak földet vásárolni! És vajon kiknek a kárára akarnak olcsón vásárolni? A sok-sok magyar kistulajdonoséra? Véleményem szerint - az elmúlt húsz évben - nagyjából eldőlt, hogy településenként ki az az egy-két vállalkozó, aki komolyan gondolja azt, hogy mezőgazdaságból, annak is leginkább csak (sajnos!) a növénytermesztési szegmenséből kíván megélni. Ezek a gazdák már megszerezték tulajdonba a termőföldek 30-40%-át (300-400hektár) és legalább ennyit bérelnek is hozzá. Ez egy ideálisnak mondható családi gazdasági méret, ahol - sajnos a magas gépesítettség és a hozzáadott érték hiánya végett - csupán 1-2 fő munkaerő foglalkoztatását tudják biztosítani. (E tekintetben még egy falusi boltos is többet teljesít!) Ebben az üzemi méretben pl.: 600 hektár körüli földhasználat esetén éves szinten 40 millió(!) forint, földalapú (EU-s), vissza nem térítendő támogatást kap egy gazdálkodó. Ezért csak arra kötelezett, hogy gyommentesen tartsa a területet (pld.: 2-3 tárcsázás)! Ebből a 40 milliós - adómentes! – bevételből fizeti ki az 5-8 millió forintos földbérleti díjat! Vélhetően egyetlen olyan gazda sincs, aki csak a gyommentesen tartást vállalná, vagyis a termelésből, gazdálkodásból származó bevétel is tovább gyarapíthatja a tisztességesen felhalmozott családi tőkét, amelyből talán magasabb áron is érdemes lesz a jövőben földet vásárolni, vagy bérelni!
 
Félreértés ne essék, senki zsebében nem akarok turkálni, de úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a kisebb földtulajdonnal rendelkezők érdekeit is figyelembe vesszük, mert ők is magyar emberek. Azokét a családokét, akik még nem adták el, vagy éppen befektetési céllal, akár vásároltak is termőföldet. Igaz, hogy egyesek szerint, aki befektetési céllal földet vásárol, vagy csak megtartja a család biztonsági tartalékát, - betegség, munkahely elvesztése, vagy akár csak a napi megélhetésének biztosítása érdekében - és nem adja el, vagy nem adja bérbe fillérekért a magyar gazdáknak, az alávaló gazember, csaló, földspekulátor! Hangzatos elavult szlogenekkel kábítják az embereket, pl.:  „A föld azé legyen, aki megműveli!” Vajon mi lesz azokkal, akik most gazdálkodóként kedvezményezettek, de később feladják?! Láttunk már ilyent! Eladatják velük szintén potom áron a földeket? Ez ugye nevetséges?! Már az is abnormális, hogy a magyar-magyar közötti földforgalmat államilag törvényekkel manipulálják! Vagyis nem annak a magyarnak adom a földemet, akinek akarom, hanem annak, aki pillanatnyilag (!) – akár csak egy-két évre is – megfelel a törvénynek! Vajon miért szégyentelenebb befektetési céllal termőföldet venni, mint mondjuk MOL részvényt, állami, vagy banki értékpapírt vásárolni magyar embernek? Ez utóbbi nem a multinacionális nagytőke támogatása? Mennyire tisztességes szándék az, ha egy járásnyi területen több ezer család utolsó tartalékait leértékelve(!) juttatják mérhetetlen „előnyhöz” azt a csupán 30-40 mezőgazdasági vállalkozót? Miért csak ők a kedvezményezettei, kedvencei a mindenkori Kormányoknak? Szinte természetes, hogy az állampolgárok ilyen hátrányos megkülönböztetés mellett - kicsiny, és leértékelt vagyonuk eladásakor - keresik a lehetőséget a nagyobb bevételhez jutáshoz, akár zsebszerződések árán is!
 
Az előző Kormányok (is) hihetetlen pénzeket öltek bele a mezőgazdaság támogatásába. Eszetlenül, csak fejlesztésre - leginkább indokolatlan mértékű gépbeszerzésre - elszórtak 3000 milliárd forintot! Olyan felesleges kapacitásokhoz juttatták a „gazdákat”, amely a nemzetgazdaságnak soha nem térül meg! Ahogy repültek a milliárdok, úgy csökkent az agrárium GDP részesedése, a 10 évvel ezelőtti 4%-ról, ma már 2.9% (!!!)-ra töpörödött.
 
Igazságtalan lennék, hogy ha végezetül nem szólnék azokról kitűnő agrárszakemberekről, akik dicséretes módon olyan vertikumot alakítottak ki, amely követendő példa lehetne minden magyar vállalkozó számára. A növénytermesztés mellett, állattartással, termékfeldolgozással, új termék előállításával, szolgáltatások nyújtásával is foglalkoznak. Motorjai a településfejlesztésnek, rendben tartják - az elsősorban általuk használt! - mezei utakat, példát mutatnak a környezetvédelem terén, és jó partneri viszonyt alakítanak ki a társvállalkozókkal! Ezeket az okos, tehetséges, szorgalmas gazdákat minden tekintetben támogatni, segíteni kell, mert Ők nem csak arra spekulálnak, ami jár (!), hanem többlet értéket is teremtenek, amelyből jut az ország asztalára is! 
 
Patyi Elemér
Szolidaritás a Vidékkel Mozgalom elnöke