Egy demokratikus országban az autonómia, vagyis az önrendelkezéshez való jog az nem „isten” adományának számít, hanem jár a személynek, a családnak, civil közösségeknek, településeknek, járásoknak, megyéknek és tartományoknak. Magyarországon ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a térségek vonatkozásában ezt 20%-ban sikerült is elérni. Budapest szuverenitása senki által nem kérdőjelezhető meg, - ki is merné azt megtenni?! - sőt a benne lévő 23 zsebkendőnyi kerület is szinte „városállami” rangot mondhat magának.
Ez rendben is van! Tegyék a dolgukat, építsék a metrókat, hidakat, a színházakat, oda, ahova nekik tetszik..! Gondolom felségsértésnek számítana, ha mi – vidékiek! – adnánk tanácsot ilyen ügyekben. Eszünkbe nem jutna a főváros, vagy bármely kerület képviselőiről, polgármestereiről, költségvetéséről nekünk, – „falusiaknak” – szavazni; pedig mi is magyarok vagyunk! Nem ismerek egyetlen települést sem hazánkban, amelyik a szomszédja ügyében akarna dönteni! Kivétel Budapest…! Még a stílus is sértő, ahogy beszélnek rólunk, velünk: „Ezt adjuk nektek! Ez nem jár..! Majd később döntünk az ügyetekben…! Most úgy döntöttünk, hogy átszervezünk bennetek, ide - vagy?! - oda..! Mert mi úgy látjuk, hogy nektek ez lesz a jó..!” Két–három évente készül ránk (valakik által!?) egy új terv, egy másik koncepció, a megkérdezésünk nélkül! Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, az előre látható ésszerűtlen, gazdaságtalan döntések miatt!
Budapest „természetesen” egy más világ! Előjogaikat annak is tulajdonítják, hogy ők termelik a GDP jelentős részét! Arról már nem beszélnek, hogy ők is költik el, annak a többszörösét. Minden oda van „becsatornázva”, mindent ott hagynak jóvá. Mindenkit oda rendelnek fel és csodálkoznak, hogy káosz van a közlekedésben! A magyar vidék sorsának alakítására azok formálnak jogot, akik hozzánk csak kolbászfesztiválokra, pálinkamustrákra és avatási ünnepségekre járnak.
Természetesen hibásak vagyunk mi is – akik vidéken élünk – hisz „..miért hagytuk, hogy így legyen?” Olyan embereknek adtunk és adunk bizalmat, akik egy cseppet sem harcoltak azért, hogy a magyar vidék önállóan dönthessen a sorsáról. Ahogy teszik ezt Ausztriában, Németországban, Svájcban és máshol..! Nálunk a vidéki értelmiség – megfélemlítésből, gyávaságból, … - félreállt, beletörődött a helyzetébe, pedig kiművelt, szakmailag felkészült, tisztességes emberek teremnek a „végeken” is!
Van tehát feladat! Meg kell teremteni a területi önrendelkezés minden feltételét; önálló közigazgatást, adó-és pénzügyi rendszert, a fejlesztési források feletti korlátlan rendelkezés jogát! Az állam által elrekvirált megyei és önkormányzati vagyont vissza kell követelni, mert az évszázadok folytán az itt élő emberek teljesítményéből jött létre! Nem szabad megengedni, hogy bármely hatalom (rezsim) megkérdőjelezze a vidéki emberek döntéshozó képességét, tisztességét, és középszerű politikusok gyámsága alá rendeljenek bennünket.
Patyi Elemér
Bögöte