Emlékeim szerint 30-40 évvel ezelőtt a településen a postás olyan volt számunkra, mind a családtag.
Máig szívünkben él Teri néni, a herényi városrész postásának emléke. Ő együtt sírt, örült és nevetett az itt élő emberekkel.
Aztán nagyot változott a világ. Esetenként csak a bemutatkozásra jutott idő.
Gyula hosszabb ideig teljesített szolgálatot Herény és Kámon városrészeken. Közkedvelt postás volt. Már akkor valamivel ki kellet egészíteni a nem túl magas fizetést. Máig él közismert mondása: „Nappal holló, éjjel olló!” Aztán egy váratlan nap Ő is más körzetbe került.
Ugyancsak követte a sorban Attila, egy kedélyes fiatalember.
Most itt Csaba esete. Sok mindenben hasonlított a régi nagy postás elődökhöz. Ma déltájban megszólalt a csengő. Elköszönni jött. Megtudtuk ma van az utolsó munkanapja a postánál. Először kicsit értetlenül néztünk egymásra, mi is történhetett. Mondta nagyon szerette ezt a foglalkozást, az itt élő embereket. A megélhetés más pályára hívta.
Mintha a kutyánk is ráérzett volna arra, hogy miről beszélgetünk. Ugatott egyet és csóválta a farkát. Korábban nem voltak ilyen szoros barátságban egymással. Megsimogatta Csibészt, tőle is elköszönt. Becsukódott az ajtó. Lelkülete sokáig hiányozni fog életünkből.
György István Péter