Végre valami új időszak kezdődhetne már Magyarország életében. Kibékülhetne magyar a magyarral.
Eljöhetne az idő, hogy kezet fogjanak, esténként egy asztalnál beszélgessenek, vagy akár sörözzenek a politikai ellenfelek.
Van erre jó példa a „sógoroknál”. Nem véletlen az, hogy náluk az emberek jobban élnek, persze nem egészen csak ennek köszönhetően. Ott is különböznek a politikai nézetek, de van mégis valami közös nemzeti érdek. Ők erre már rég rájöttek.
Sokszor olyan érzésem támad, mintha nálunk egyidejűleg két Magyarország létezne. Egy jó és egy rossz. A politikának elsősorban az emberekről kell szólnia és nem csak a politikusok gigászi harcáról. Sok a régóta ismert arc a hazai politikában. Néhányan közülük több évtizede folyamatosan részt vesznek a politikai hatalom gyakorlásában. Mondtak és ígértek már hideget, meleget egyaránt.
A kisebb pártokban sem sokkal jobb a helyzet. Közismert politikusi arcok tűnnek fel újra és újra. Megszámolni sem lehet, hányadik zászló alatt szállnak ringbe a politikai-gazdasági hatalom birtoklásának reményében. És ott van az elhíresült „öszödi” beszéd, ami mára „hungarikumnak” számít.
Az éremnek van harmadik oldala is, ami néha elég vékonynak tűnik. Ez a demokrácia kérdése. A legfontosabb számunkra: működik-e, vagy csak kevésbé.
A mára kialakult helyzet kísértetiesen hasonlít az „én csak visszaütöttem”, adok és kapok esetére. Úgy tűnhetett sokáig, hogy a jelenlegi ellenzék nagyobbik része képtelen a kompromisszumos összefogásra. Aztán céljukat nem titkolva összeállt a tandem.
E váratlan fejleménynek nem mindenki örül. A tavaszi választás kiegyenlítettebb erőiszonyokat eredményezhet a parlament összetételében, nem kizárható egy nagykoalíciós kormányzás lehetősége sem. Ennek esélyére a fogadóirodákban ma még nem sokan tennének nagy téteteket. 2014 tavaszán kiderül. Kezdődhet a politikai show műsor. Várjuk a jobbnál jobb programok ismertetését! Szívből szurkolunk azért, hogy az országos és helyi politika rólunk, a választópolgárokról szóljon.
Szerző: György István Péter
2014.01.16.